Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 12. szám - Apponyi Albert, a revízió harcosa 3. [r.]

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA testvérnép lakik. A Magyarországgal testvériség­ben való élés mindig díszt, méltóságot és békét adott minden országnak. Országok, melyek szom­széd létükre, barátságtalan viszonyban élnek Ma­gyarországgal, bűnt követnek el nemcsak saját né­pük lelki és testi békessége, hanem saját országuk történelmi feladata és civilizációja és az egész Európa ellen. Marius. Apponyi Albert, a revízió első harcosa Irta: Pongrácz Kálmán. III. Az összeomlás után ősi birtokukra, Éber­hardra költözik, s elhatározza, hogy végleg szakít a politikával. De mikor a magyar ellenforradalom Bécsben szervezkedni kezd, csakhamar megjelenik ő is és amidőn a nemzet bizalma őt szemeli ki a béke-delegáció vezetőjének, gondolkozás nélkül hagyja ott cseh megszállás alá került birtokát és családját, hogy eleget tehessen a vele szemben megnyilvánult bizalomnak. Pedig szomorú és meg­alázó szerep vár Apponyira . .. Mikor a magyar küldöttség vonata 1919 január 7-én Párisba érke­zik, a delegációt fogadó francia tiszt közli, hogy minden kézfogás mellőzésével az érintkezés és „üd­vözlés csupán a teljesen idegenek között szokásos könnyed meghajlásra szorítkozhatok" s szálláshe­lyül a francia kormány Neuilly egy kis fogadóját, a Chateau de Madrid-ot jelölte ki, amelyet engedély nélkül elhagynia bárkinek is tilos. Ez az internált­ságot jelentette s a barátságtalan fogadásnak már csak ebből a formájából is következtetni lehetett a bevégzett tények megfellebbezhetetlen végzésére. Hiába kéri a magvar küldöttség Clemeceaut, a Leg­felsőbb Tanács elnökét, hogy a békefeltételek fe­lett vita indulhasson meg, ez ridegen elutasítja a javaslatot, sőt méc meg Í9 fenyegeti a küldöttséget azzal, hogv ha nehézségeket akar okozni, akkor mondja meg nyíltan s ők majd eszerint fognak be­rendezkedni. „Ezzel első találkozásunk — írja Apponyi, — a Legfelsőbb Tanáccsal véget is ért. Számomra a történtek tulajdonképen nem hoztak csalódást, mert hiszen sohasem számítottam ko­molvan arra. hogy igazi szóbeli tárgyalásra nyer­jünk engedélyt s ezt csupán lelkiismeretem meg­nyugtatására kértem." Most már csak az látszott fontosnak, hogy feltételeink előterjesztésének ..napja és órája engem a lehető legkedvezőbb szel­lemi diszpozicióban és idegállapotban találjon. Az ilyesmit nersze könnvebb elhatározni, mint meg­valósítani . . . Istenhez fohászkodtam . . . mert a hallgatóság, amelvhez szólnom kellett, hozzá való viszonyom, valamint a helvzetem ezzel a övükké ­zettel szemben, amelvre pedig okvetlenül hatni akartam, annvira újszerű volt számomra, olyan nehézségekkel terhes, hogy eddigi tapasztalataim­ból még sem mertem egészen szilárd következteté­seket levonni.. . Igvekeztem azt a sok mindent, amit el kellett mondanom, lehetőleg rövid for­mába önteni, lehetőleg áttekinthető módon felépí­teni: azonban sem francia, sem angol nvelvű írás­beli fogalmazványt nem készítettem; képtelen vol­tam magamra erőszakolni az íráshoz vagy diktá­láshoz szükséges nvugalmat... Jól átgondoltam az alaphangot is, amelynek beszédemen végig kellett vonulnia: semmi érzelgősség, semmi hivatkozás a győzők nagylelkűségére — egyáltalán semmiféle érzelmi megnyilatkozás; csupán a tények száraz, ehetőleg világos feltárása: hadd hasson maga az ezekben rejlő páthosz." „Amikor a megjelölt órában — vallja be Ap­ponyi, — a terembe léptem, mégis rám nehezedett a számomra egészen szokatlan helyzetnek súlya . . . A terem beosztása megfosztott attól a lehetőség­től, hogy a hallgatóságnak éppen azzal a részével, amelynél joggal tételezhettem fel kisebbfokú ellen­séges előítéleteket — vagyis az angolokkal, japá­nokkal és olaszokkal — szembe nézhessek: csupán Clemenceauval és vezérkarával állottam szemtől­szembe, a hallgatóságnak ez a része pedig előadá­som megkezdésekor nem tudta, vagy talán nem is akarta leplezni barátságosnak éppen nem mondható magatartását. Részben rosszakaratú, komor, rész­ben gúnyosan mosolygó arcok meredtek felém; iga­zán nem lehettek kétségeim aziránt, hogy milyen fajta előítélettel fogják ezek szavaimat fogadni. Miután Clemenceau felszólított, kezdeném meg elő­adásomat, felálltam . . . Minden bevezetés nélkül azzal a kijelentéssel kezdtem bele szónoklatomba, hogy a velünk közölt békefeltételek számunkra tel­jesen elfogadhatatlanok és hogy ezt a fő rendelke­zésekkel kapcsolatban is be fogom bizonyítani. Rögtön észrevettem — folytatja visszaemlékezé­seit, — hogy ez a száraz, minden érzelgősséget ke­rülő hang hallgatóságomnak legalábbis általam meg­figyelhető részére meglepetésként hatott és a han­gulatot éppen nem befolyásolta kedvezőtlenül. Ál­talában rögtön az a benyomásom támadt, hogy Cle­menceau személye bőven kárpótol azért, amiért hall­gatóságom túlnyomó többségével nem bírom a szemtől-szembe való kapcsolatot megteremteni: az ő arcáról ugyanis a szónoklatom nyomában járó legcsekélyebb hatást is kényelmesen leolvashattam Csakh amar eltűnt arcáról a gúnyos vonás, amelyet, dacára csaknem kínos udvariasságának, eleinte nem tudott elnyomni . . . Körülbelül már vagy tíz per­cig beszéltem, mikor Clemenceau félbeszakított az­zal, hogv most majd az általam előadottakat angol fordításban fogják elmondani. Bár a félbeszakítás megfelelő pontnál történt, még sem volt ínyemre, mert megzavarta fejtegetéseim szerves felépítését Meg is mondtam, hogv ha nincs ez ellen az elnök úrnak kifogása, inkább magamra vállalnám az an­gol fordítást, mert jobb szeretném beszédemet fran­ciául végig mondani s azután . . . előadásomat tel­jes egészében angol nyelven megismételni. Clemen­ceau viszont ebbe nem egyezett bele . . . Nem te­hettem esvebet: bele kellett nyugodnom az elnök határozatába s kívánságának eleget kellett tennem... (s így) beszédem folyamán .. . vagy ötször a francia nyelv ritmusából át kellett térnem az angolra majd vissza a franciára, ami bizonv erősen fokozta azt LlSett"™ megterbelést' amelvet amúgy is viselnem Mialatt Magyarország etnikai sérelmeit ecse­teltem, „Llovd George egy cédulát juttatott el Cle­menceauhoz, amelyet ez utóbbi, bár látható kedvet­lenséggel, de mégis igenlő fejbólintással... nyugtá­zott. Kíváncsi voltam mit jelent ez a közjáték, "ám csak e.oadásom befejezése után kaptam meg erre a

Next

/
Oldalképek
Tartalom