Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 11. szám - Hogyan telepithetők haza az amerikai magyarok?

é MAGYAR KÜLPOLITIKA den megerőltetés nélkül érte el. Sohasem mutatta a szellemi fáradtságnak legcsekélyebb nyomait sem. Feltétlen ura volt beszédei hatásának. írveit bármely pillanatban, különösebb előkészület nélkül, mintegy ösztönszerűen tudta felvonultatni, mindig szigorú logikai felépítéssel, mindig a legválasztékosabb nyelvezetben, mindig a hallgatóságot magával ragadó eszmefüzéssel. Beszédeiben erkölcsi magaslaton álló nagy szellem tükröződött. Azokra a kérdésekre, amelyekkel foglalkozott, magasröptű eszmék fénvét vetítette. Valaki azt mondta, hogv a szónokművész^t apia az értelem, anyja a lelki indulat — mindkettő meg volt a szónok Apnonyiban. ő maga mondta élete végén, hogy minden gyakorlottsága dacára mindig bizonyos lelki izgalommal áll fel szólásra. „Ha lelkem nem melegszik meg — mondja —. nem tudok szónokolni." Magas kultúrája, amely klaszszikus forrásokból nyerte első táplálékát, de azután mindvégig mohón szívta magába és asszimilálta a modern eszméket is, nagy szellemi és lelki komolysággal párosult benne." (Folytatjuk.) Hogyan telepíthetők h aza az amerikai magyarok ? Mostanában sok jószándékú cikk jelenik meg arról, hogy haza kell telepíteni az Egyesült-Államok magyarságát. Sajnos, e cikkekben több a jószándék. mint a hozzáértés. Nem vitás, hogy haza kell és haza is lehet hozni tengerentúlról komoly magyar tömegeket. Elsősorban azonban Délamerikából, ahová a kivándorlás újabb keletű, tehát ott az odavándorolt magvarok honvágya égetőbb, ott nem vertek mélyebb gyökeret s ott a viszonvok sem asszimilálnak olyan erősen, mint az EgyesültÁllamokban. Az Egyesült-Államokból is lehet jelentős magyar visszavándorlási mozgalmat csinálni megfelelő eszközökkel. Nem lehet azonban álmodni sem százezrek visszatéréséről, mint ahogy azt egyes lelkes „óhazái" cikkírók hiszik. Sajnos, az Egyesült-Államoknak igen nagy a vonzóereje. A munkásnak jóval magasabb az életszínvonala, mint bárhol Európában, a lehetőségek korlátlansága közhit, az alacsonyabb néposztályok lakási-, szórakozási s egyéb életberendezkedési viszonyai kényelmesek. Ez és sok más ok járul az asszimilációhoz. Nem utolsó sorban a megszokás. A megszokás igen nagy úr. Látjuk, hogy menynyi külföldi gyökeresedik nálunk is meg; ha évekig itt élt, úgy ideszokik, hogy nem szívesen menne vissza szülőhazájába. Vegyük azt is figyelembe, hogy az Egyesült-Államokba alig van kivándorlás 1914 óta, a kivándoroltak óriási százaléka hát hoszszú idő óta az Egyesült-Államokban lakik, legnagyobb részük amerikai polgár is. Ezek közül mégis számíthatunk olyanokra, akik hazavágyódnak, főleg amióta a megnagyobbodott Magyarország szociális belátása a háború utáni hazatérést kívánatosabbá is teszi. Nagy hiba azonban, — mint újabban olvasom, — valami valutáris cserével egybekötött népcserére gondolni. Ez ellenkezik az amerikai törvényekkel s leginkább pedig az amerikai szellemmel. Amerika éppen azért korlátozta a bevándorlást, mert nem akar nagytömegű asszimilálatlan idegent beereszteni; semmi esetre sem engedné hát meg, hogy az Amerikában hosszabb-rövidebb ideig „amerikanizált" tömeget friss, idegen szellemű, érzésű, szokású „greenhorn"-al cseréljék fel. Az amerikai magvarok közül hazatelepedésnél csak a következőkre lehet számítani: 1. akiknek családtagjai itthon vannak, 2. akik bár idősebb emberek, mégis nagyon erősen vágyódnak haza és beletörődnek abba is, ha Amerikában nevelkedett és már felnőtt gyermekeiktől megválnak, 3. akiknek gyermekei még serdületlenek, tehát otthon is könnyen asszimilálódnak és később nem kényszerítik a családfőt arra, hogy visszatérjen Amerikába, 4. olyan felnőtt gyermekes családok, akik a legembertelenebb bányavidékeken laktak, akiknek gyermekei tehát éppen ezért könnyebben válnak meg Amerikától. Elsősorban olyanok hazatérése kívánatos, akik földet vesznek és azt nemcsak ki tudiák fizetni, de ezenfelül még kellő tőkével is rendelkeznek a befektetésekre. Másodsorban azoké, akik legalább a vételár 75 százalékát ki tudják fizetni és ezenfelül lehetőleg még forgótőkével is rendelkeznek. Olvanoknak a hazai földvásárlása is kívánatos, akik a konzulátusok lelkiismeretes megállapítása szerint odakint ió kereseti viszonvok közt élnek és kevés nénzzel akarnak ugvan otthon földet vásárolni, de azzal az eltökélt szándékkal, hogy csak akkor térnek haza, amikor már Amerikában a vételárat munkájukkal megkeresték. Sokan vettek így a múltban is „óhazái" földet: Amerikából törlesztették le a hátralékokat és addig a földet otthon vagy bérbeadták vagy hozzátartozóikkal kezeltették. Az oktalan, kellő pénz nélkül való földvásárlás veszedelmes. Nagyon fontos, hogy otthon nyugodtan felszerelhesse birtokát és azt megfelelő állatállománnyal láthassa el az, aki hazajön. Talán a föld kifizetésénél is fontosabb az, hogy legyen háza és jószága. Mellékesen megjegyzem, hogy ott, ahová tö megesen lehetne telepíteni és ennek sem közigazgatási, sem biztosítási vagy más akadálya nem lenne: szívesen laknának az ő Amerikában megszokott „amerikai-svájci" házaikban. Amerikában például a híres Sears, Roebuck and Co. egy amerikai magyar igényeinek megfelelő házat fából, téglasarkokkal és kátránypapírtetővel helyiségenkint 1080 dollárért épít és ezek igen kényelmes, kellemes házak. Egy ilyen hatszobás, szép, kényelmes villa odakint 1.080 dollárba kerül, itthon azonban sokkal olcsóbb lenne, hiszen itthon sokkal kisebbek békeidőkben az anyag- és főképen munkabér-árak, mert itt semmiesetre sem fizetnek napi 8 órai munkáért például egy házfestőnek 15—20 dollárt. Az amerikai magyar nagyon szereti, ha ő kedvezményekben és kivételes bánásmódban részesül, mert ebből azt látja, hogy szeretettel várt és szívesen látott ember itthon. Ha kedvezményeket tudnánk biztosítani, az minden másnál hatásosabb propagandaeszköz lenne. Mindenesetre kedvezményes vizumot vagy útlevelet kellene adni. Előzékenységet kellene tanúsítani az állampolgárság visszaszerzésénél azok számára, akik ezt már elvesztették s nagyon fontos lenne, ha nemcsak újonnanépített házaik kapnák meg a törvény által biztosított adómetességet, hanem két évre adómentességet kap-