Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 11. szám - Az új Európa

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA szönhetik önálló nemzetekké és államokká való fej­lődésüket. Magyarország ellenállása a törökkel szemben okozta a török dagály visszahúzódását és tette lehetővé a balkáni államok kifejlődését vagy helyreálltát. Nem tudták azt sem, hogy Nyugat­európa boldogabb államait is Magyarország men­tette meg a török dúlástól és pusztítástól. A nyu­gati kultúra és civilizáció megtartása Magyarország elmúlhatatlan érdeme. A hármas hatalmi egyezmény elsősorban béke­mű és leszoktatja Magyarország kisebb szomszé­dait arról, hogy megszokott ellenséges és felsőséges attitűdjüket tovább is fenntartsák velünk szemben. Ez a békemű magában foglalja mindazon ma­gasabb elveket, melyeket a Népszövetség megvaló­sítani nem tudott, nem is akart, csa'k hirdetett. Azoknak, akik a Népszövetséget megalkották és a kötelező békítő eljárásokat állították akadá­lyul a háborúskodni szándékozók elé, nincs joguk kezüket csapkodni a hármas egyezmény pontjai és Magyarország csatlakozása miatt. x\z a kor és az a szellem, mely az államok szu­verénitása fölé a Népszövetséget állította, nyo­morba döntötte Európát, de különösen Magyar­országot. A Népszövetség reviziós szakaszai soha életbe nem léptek. A Bécs—Belvederei politikának nem voltak reviziós szakaszai, mégis megcsinálta a revíziót. A hármas paktum és a hozzá csatlakozó szer­ződések a nemzetközi jog valódi fejlődését je­lentik. Az állami szuverénitás olyan — alkalmi — fel­fogása, mely visszaborzad a szerződések kötésétől és minden — nöki nem tetsző — szerződést az álla­mi szuverénitás elejtéseként hirdet, csak a tehetet­len, mozdulatlan, nemzetközi cselekvésre képtelen államot ismeri el szuverénnak. Mi azonban elvetjük a tehetetlen állami bál­vány imádását. Mi élő, cselekvő nemzet vagyunk, élő, cselekvő állam keretében. Szuverénitásunk cselekvően akar hatni a kiala­kulandó új Európában. Mi Európa kultúrájáért él­tünk és haltunk. Most is ezért akarunk élni és soha nem teszünk olyat, ami régi, hagyományos és val­lásos buzgósággal őrzött hivatásunkkal ellentétben áll. Mi nem érezzük kicsinynek magunkat, hiába hasonlítanak ma össze némelyek Liechtensteinnal, vagy San Marinóval. Anélkül, hogy gúnyolódni akarnánk kisebb államokon és nemzeteken, — mert mi a legkisebb nép hivatását is elismerjük, — nem tudván még. Isten mily feladatot bízott rá, — mi a veszély és cselekvés pillanatában nem gondolunk a népszámlálás adataira. Legyünk bár mások szemé­ben kicsinyek vagy nagyok, mi a tett órájában cse­lekszünk. Éppen ebben látjuk szuverénitásunk tel­jes és eleven voltát. Aki nagy politikát csinál, annak nemcsak kontinensekben, hanem évszázadokban is kell gon­dolkoznia. Annak a balkáni politikának, me'ly Ma­gyarországot félretolja, meg kell buknia. Éppen Magyarország e szerepének lángeszű felismerése biztosítja egyúttal Magyarország to­vábbi független állami és külpolitikai szerepét, mert az európai új rend hasznos és tevékeny tagja, csak szilárd büszkeségit öntudatos és független Ma­gyarország lehet. Marius. Az új Európa írta: Török Árpád. Közvéleményünk az utolsó években erősen be­felé tekintett, a nemzeti problématika belső kérdé­seinek feltárására és lehetőség szerint való megol­dására fektette a fősúlyt. Ez a befelé való orientá­lódás nem önmagáért való volt, hanem szerves kap­csolatban állott azzal a mélyebb megismeréssel, he­lyesebben megérzéssel, hogy a magyar nemzet bele­kerülhet olyan világpolitikai helyzetbe, amelyben csak akkor tudja megállani a helyét, ha belső erő­kifejtése a csúcsfokot éri el. A szociális szemlélet, amelyet közvéleményünk erkölcsi és szellemi elitje magáévá tett, tulaj donképen a maximális erőkifej­téshez akarja az utat szabaddá tenni. Ezzel kétség­telenül bebizonyította, hogy az a politikai géniusz, amely a magyar történelem folyamán számtalan­szor megnyilatkozott és amelyről a mai nemzedék is szívesen tart szónoklatot, most is él. Hogy mi­lyen lesz az a helyzet, mikor fog 'bekövetkezni, azt világosan senki sem tudhatta, azt csak sejthettük és a világpolitika erőviszonyaiból következtethet­tük. Azóta lényegeset fordult a világtörténélem ke­reke és ma itten állunk egy teljesen új helyzet előtt. Igaz, aki annak idején pesszimisztikusan ítélte meg a várható változást, annak nem lett igaza. Az ese­mények Magyarországot lényegesen kedvezőbb helyzetbe juttatták, mint volt a trianoni korszak­ban. Az állami életnek, állami biztonságnak ma olyan feltételeivel rendelkezik, amelyék a trianoni időben szinte csak titkos reménységnek képezték a tárgyát. Ez a kedvező fordulat azonban senkiben se keltse azt a hitet, hogy most már nyugodtan át­engedhetjük magunkat az élet örömeinek, hogy az ország boldogulásának érdekében nem kellene már nagyobb erőfeszítéseket tenni, hogy a nemzet poli­tikai géniusza már végleg teljesítette feladatát. Előttünk egy új Európa áll. Amit eddig hallot­tunk róla, az főleg gazdasági természetű. Célja az európai népek gazdasági boldogulását előmozdí­tani. Ezért szükségszerűen a fokozottabb szerve­zettség jegyében fog állani. Európa népeit azonban nem lehet gazdaságilag eredményesen megszer­vezni anélkül, hogy az egyes államok belső gazda­sági politikájukban is ne alkalmazkodjanak az egy­séges irányelvhez. Sőt, még tovább mehetünk és azt állíthatjuk, hogy nemcsak az egyes nemzetgazda­ságok válnak az európai gazdasági életnek függvé­nyévé, de a nemzetgazdaságok bizonyos elemei is közvetlenül fognak az európai gazdasági életbe in­tegrálódni. Mindenféle gazdaságpolitikával szoros kapcsolatban áll a közlekedéspolitika. Az állam közlekedéspolitikáját tehát ugyancsak alá kell majd rendelni az európai gazdasági érdekeknek. Államok feletti gazdasági politikát nem lehet folytatni anél­kül, hogy egyben mindaz, ami a politika fogalma alá tartozik, ne alkalmazkodjék a maga részéről is az államokfeletti szempontokhoz. Áll ez elsősorban a külpolitikáról. Valamikor Bismarck kifogásolta, hogy a magyar képviselőház megnyilatkozásaiban nincsen mindig tekintettel a hármas szövetség ér­dekeire. Ez akkoriban bizonyára ellentmondásra talált a magvar közvéleményben, annyi igazság ebben a kritikában talán mégis volt, hogy a vá­lasztott külpolitikai irányra az állami élet összes

Next

/
Oldalképek
Tartalom