Magyar külpolitika, 1940 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1940 / 11. szám - Az új Európa

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 vonatkozásaiban tekintettel kell lenni. Az új Európa már is kezd kibontakozni és újszerű szempontjait máris érezteti az állami életben. A nemzetiségi kérdés valamikor szigorúan belpolitikai ügy volt és az államok féltékenyen ragaszkodtak ehhez a felfogáshoz. A népszövetségi korszakban nemzetközi jogi kérdés lett belőle. A népszövetség kisebbségi politikája abból a fikcióból indult ki, hortv a nemzetközi ellenőrzést egy pártatlan 'bíróság intézi, a népszövetségi tanács, a közvetlenül érdekelt államok kikapcsolásával. Vagvis az anyaállam csak panaszt emelhetett, de ilyen ügyben a népszövetségen belül intézkedési jogköre nem volt. Ma ez az álláspont is meghaladott. Mindinkább az a szempont kezd érvényesülni, hogy az egyes kisebbségek az anyaállamok védelme alá tartoznak. Igv a népcsoportok bizonyos tekintetben az anyaállamnak szinte politikai tartozékaivá válnak. Ennek az úi felfogásnak a kisebbségi magyarság szempontjából kétségtelenül vannak előnyei, mégis lehetetlen nem észrevenni, hogv ezzel az állami élet belső struktúrájában eltolódás következik be az államokfeletti eszme irányában. Ezekkel a példákkal rá akartunk mutatni arra a várható alapvető változásra, amelv az állami élet szempontiából az új Európában be fos következni. Ez a változás pedig, etív rövid mondatba sűrítve, abban áll, hogy az állami élet régi teljessége az új európai egység javára össze fog szűkülni. De nemcsak ezzel az egy következménnyel kell számolni. Ha azt akarjuk, hogy az egységes Európa kifogástalanul működjék, és képes legyen a hozzá fűzött reményeket valóra váltani, akkor az állami életnek zökkenőmentesen kell beilleszkednie az egységes európai életbe. Más szóval ez annyit jelent, hogy az államnak belső berendezkedéseiben, alkalmazkodnia kell az európai érdekhez, az európai rendszerhez. A nemzetek közötti közösség eszméje előtt meg kell hajolni és az általános emberi igazság követelményének eleget tenni. Az új Európa eszméje máris jótékony hatást gyakorolt hazánk sorsára és a jövőben is még sok mindent várhatunk tőle. Hiszen külügyminiszterünk nem olyan régen jelentette ki, hogv mi vagyunk a tengelyhatalmak politikájának délkeleteurópai pillérévé kiszemelve. Mint vezető középállamnak tág tere nyílik tehát egy nagy nemzeti hivatás teljesítésére. De még ha eltekintünk is Magyarország különleges helyzetétől, sem tagadhatjuk, hogy az egységes Európának mindenki számára rendkívüli előnyei lesznek. Nemcsak gazdasági téren. Felbecsülhetetlen előnye lesz köbbek között az is, amire nem olyan régen Hitler vezér és kancellár is rámutatott, hogy az új Európából a háborús feszültségek végleg kiküszöböltetnek. Bizonyára lesznek, akik mindezek után azt mondják: hol itt a probléma? Hiszen csak természetes, hogy ennyi előny fejében az államok is hoznak áldozatot és nem ragaszkodnak görcsösen valamihez, aminek, ha eddig volt is értelme, az új helyzetben elveszíti funkieójellegét. Talán nem is fogják mindezt olyan nagy áldozatnak minősíteni és az állami élet belső átformálásában sem látnak mást, mint új kifejezési formáját a változott életfeltételeknek. Mindebben igazuk van. Legfeljebb azt a tételt nem lehet elfogadni, hogy mindez nem jelent problémát. Mert problémát ez a változás feltétlenül jelent. Jelenti pedig a következő oknál fogva: Az állami élet kifejezője az államban egységesített nemzeti közösségnek. Az állami szervezet feladata a nemzet életmegnyilvánulásának irányítása és szabályozása a nemzeti érdek maximális kielégítésének a szemszögéből. Mennél függetlenebb az állami élet minden kívül álló tényezőtől, annál könnyebben tudja feladatát teljesíteni, annál tökéletesebben tudja a nemzeti érdekeket szolgálni. Igaz ugyan, hogy a nemzeti élet nem lehet független a nemzetek közötti életnek alakulásától és így az állami szervezet nem függetlenítheti magit teljesen a nemzetközi események alakulásától. Eddig azonban az államok saját belátásuk, szuverén elhatározásuk alapján kapcsolódtak bele a nemzetközi életbe és tetszés szerint alkalmazkodtak annak követelményeihez. Az új Európában azonban nem lesz lehetséges, hogy az államok állandóan revideálják nemzetközi helyzetüket és kapcsolataikat, hanem mint tagállamok, véglegesen be kell illeszkedniük az új egységbe. Kezük tehát jelentékenyen meg lesz kötve az állami és nemzeti élet irányítása és szabályozása terén is. Itt, ezen a ponton adva van egy új és könnyűnek semmi esetre sem mondható probléma, mert ezen a ponton a feszültségeknek végtelen sorozata keletkezhet, akár az európai egység, akár a tagállamok esetleges politikai hibáinak következményeképen. Államszervezés, államokfeletti szervezkedés lényegében technikai kérdés, amelynek a közösségi élet törvényeivel, törekvéseivel nem szabad ellentétbe jutnia. Korszakunkban a közösségi életnek legkifejezőbb formája a nemzet. A technikai államszervezésnek tehát a nemzeti élet természetes igényeivel minden körülmények között számolnia kell. A baj tehát úgy állhat elő, hogy vagy az európai szervezet megy túl ezen a határon és az államot provinciává igyekszik degradálni, vagy pedig az államvezetés szervilizmusból, esetleg egy helytelen szemléletből kifolyólag feladja azokat a jogokat és intézményeket, amelyek az állami és nemzeti élet folytonosságát és fejlődését biztosítják. Mindaddig, amíg a nemzet egésze vitalitását megtartotta és nemzeti különvalóságához ragaszkodik, az ilyen politikának szükségszerűen feszültségeket kell előidéznie. Az új Európa hatalmas kísérlet az emberek és népek együttműködését új, egészségesebb alapokra fektetni. Mivel pedig kísérlet, mivel nem kitaposott utakon fog járni, és nem rendelkezik történelmileg kialakult életformákkal, számolni lehet kezdeti nehézségekkel, politikai kisiklásokkal. Amikor a világtörténelemnek egy új korszaka nyílik meg, nem lehet tudni, a kezdeti nehézségek évekig, évtizedekig, vagy éppen évszázadokig tartanak. Ezeken a kezdeti nehézségeken pedig azok a nemzetek fognak a legkönnyebben átsiklani, amelyeknek életerős, intakt politikai géniuszuk van. A magyar történelem folyamán ez a politikai géniusz talán főképpen az erdélyi fejedelmek politikájában mutatkozott már meg, és pedig olyan helyzetben, amelv némi hasonlatosságot mutat azzal, amellyel a jövőben számolnunk kell. Nekik is, mondhatni, államokfeletti tényezők, államokfeletti hatalmak között kellett biztosítani az állami és nemzeti élet folytonosságát. Ez a feladat, ha nem is azonos, de mindenesetre éppen olvan komoly helyzetben a mai és a jövő magyar közvéleményére is vár.