Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 5. szám - A Magyar Birodalom vonalán

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA megváltozását az a bizalmatlanság, amellyel a német kisebbségi mozgalom iránt viseltetett, különösen pedig annak azon része ellen, amelynek élén a Volksbund körül csoportosult férfiak állottak. A sajtó egy része fokozta ezt a bizalmatlanságot és nem szűnt meg kapcsolatba hozni a Német Birodalomnak tulajdonított olyan törekvésekkel, amelyek — ha fennállanának — Magyarországnak és a magyarságnak veszélyeztetését jelentenék. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor a magyar közvéleménynek a nemzetiségi politika terén elfoglalt álláspontjával szemben is megértést kell azonban tanúsítani. A magyar nemzeti állam eszméiét nemcsak a fajmagyarság vallotta, hanem a nagymagyarországi nemzetiségek értelmiségi osztályának is egy jó része, köztük — az erdélyi szászoknak kivételével — a németség a maga egész tömegében osztályra való tekintet nélkül. A magyar nemzeti állameszme tehát nem volt specifikus faimagyar ideológia. így tehát nem vádolható azzal, hogy a vérbeli magvaroknak hatalmi elmélete lett volna. Lehet-e csodálkozni azon, hogy a magyar közvélemény ragaszkodott egy olyan eszméhez, amelyet a nemzetiségek nagy része is macáévá tett? Ehhez jön még valami. A Német Birodalom Hitler Adolf hatalomra jutása óta annyira megerősödött, a politikai hatalomnak olyan fokát érte el, hogy a kishitűségén nem is lehet nagyon meglepődni. Különösen ha ehhez hozzávesszük, hogy egy bizonvos saitó milyen kaián élvezettel szította ezt a kishitüséget. Ma azonban már mindenki világosabban látja ezt a kérdést is. Magyarország nyugati határát semmi veszély nem fenyegeti, ezt jelentették ki a szomszédos Birodalom vezetői és pedig nem egy ízben és erről sikerült a magyar kormányt is meggyőzni, amint ezt ugvancsak gróf Csáky külügvminisztertől hallottuk. A bizalmatlanságra tehát semmi ok sincsen. Akinek eddig még kételyei lehettek, ma már világos és megnyugtató helyzet előtt áll. Ennek a bizalomnak azonban nemcsak a Német Birodalommal szemben kell megnyilvánulnia, hanem most már egyképpen a hazai németség államhű vezetőivel szemben is. Ma a bizalmatlanság már bizonyos fokig belső ellentmondás számba met<". A kormány maga is sokáig bizalmatlanul nézte a Volksbund-emberek működését. Hiszen éveken át nem engedélyezte gyűléseiket és nem akarta megengedni, hogv önálló kultúregvesületet létesítsenek. Most azonban mindezt mégis megengedte, sőt odáig ment. hogy a Volksbund-embereknek MÉE hivatalos jelöltséget biztosított. Minderre pedig a kormány csak azután határozhatta el magát, miután meggyőződött arról, hogy a Volksbund törekvései magyar nemzeti szempontból nem veszedelmesek, hogv azok egy normális államhű kisebbségi politika kereteibe illeszkednek. A nemzeti érdekek legfőbb védelmezője mégis csak a kormánv. Nemcsak kötelessége ez, de egvben olyan ténvismeretekkel rendelkezik — és pedig ő eövedül — hogv nála senki jobban nem tudja megítélni eöv-egv társadalmi vagv politikai mozgalomnak jelentőségét a nemzeti érdekek szemDontiából. Mindehhez jön. hogv egy olyan kormánnyal szemben, amely a Felvidék egy részét és Kárnátaliát visszaszerezte az anvaországnak. a legkisebb kételv sem merülhet fel a tekintetben, hogy mindin év mindenütt nemcsak tudia, mi a nemzeti érdek, de azt egyben a leghatározottabban meg is védelmezi. Mindezeket mérlegelve, a magyar közvéleménynek nem lehet oka arra, hogy egy kisebbségi mozgalmat, amelyet ez a kormány nemcsak megtűr, de bizonyos fokig támogat is, a régi bizalmatlansággal fogadjon és vele szemben a küzdelmet tovább folytassa. Ha a közvélemény eddigi felfogását bizonyos fokig meg is lehet érteni, ma — miután a kormány ebben a kérdésben olyan világosan leszögezte álláspontját — a régi felfogáshoz való ragaszkodásnak sem értelme nem volna, de bizonyságot sem tenne politikai bölcseségről és politikai előrelátásról. Nem akarunk azonban kételkedni benne, hogy a magyar közvélemény ebben a kérdésben sem fogja megtagadni azt a magyar politikai géniuszt, amelynek oly nagy része volt az ezeréves Magvar Birodalom fenntartásában. Itt a publicisztikának valóban tág tere nyílik, de egyben kötelessége, hogy azt, amit maga helyesnek tart, a nagy nyilvánossággal közölje is. Nem szabad visszarettennie attól, hogy egv teljes más helyzetben, más előfeltételek mellett kialakult közhangulattal szembeforduljon és azt abba az egyedül helyes mederbe terelje, amely ma megfelel a nemzeti érdekeknek és egyben határozott kormányprogram is. Bizonyos, hogy a magyar közvéleménynek a nemzetiségi politika kérdéseiben új felfogást kell kialakítania, de éppen olyan bizonyos az is, hogy a német kisebbségi mozgalomnak, a Volksbund vezetőségének nemcsak meghálálnia kell ezt a bizalmat, amelyet a kormány neki előlegezett, de valóban megdönthetetlen bizonyítékokkal, fellebbezhetetlen hazafias tettekkel igazolnia is. Ügy hiszszük, amikor a kormány a Volksbund mozgalommal szemben megértést tanúsított, ezt inkább abból a meggyőződésből tette, mert nemzeti szempontból nem látott benne negatívumot. Ámde. mert eddigi működésében nem vél negatívumot felfedezni, ez a negatívum a fejlődés folyamán még mindég bekövetkezhet. De még ha nem is következik be, nemcsak a magyarságnak, de a németségnek is egyképpen érdeke, hogy az a pozitív viszony, amely a kettő között évszázadokon át fennállott, az új helyzetben se változzon meg. Ennek pedig nemcsak hazafias nyilatkozatok, nemcsak jó szándék a feltétele, hanem egv olyan politika, de mindenekelőtt egy olyan ideológia, amely a németséget nem akarja a magyarsággal való életközösségből kiszakítani. Egy olyan életközösségből, amely eddig a németségnek legalább annyi előnvt biztosított, mint magának a magyarságnak. Nem ok nélkül helyezzük a fősúlyt az ideológiára. Az aktív politikát a napi események, a pillanatnyi érdekek és ellentétek is nagy mértékben befolyásolják. Az ideológia ezzel szemben — legalább is a szervesen kialakult ideológia, amely nemcsak fantáziatermék — alapvető irányt mutat a nolitikának, amelvhez annak mindenkor vissza kell térnie. Az ideológia évtizedekre, sőt évszázadokra adja meg a fejlődés irányát. Ha egy nemzet vagy népcsoport egv bizonvos ideológiát végleg elfogad, akkor annak a vonalán keresi jövő boldogulását, akkor elvárja mindenkori vezetőitől, hoöv ehhez az irányhoz hűek maradianak. A. mi problémánk esetében az ideológiának annál nagyobb a jelentősége, mert énnen német viszonylatban olvan kisebbségi ideológia van általánosan elterjedve, amelyhez való merev ragaszkodás a magyar élettérbe beágyazott német népcsoportnak elő-