Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 5. szám - Európa szabadságharca

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 nyére nem vállhat. Nem akarjuk ezzel azt mon­dani, hogy az általános német kisebbségi ideoló­gia alapelgondolásában hibás, nem akarjuk a benne kifejezésre jutó erkölcsi igazságokat sem tagadni, de le kell szögeznünk először, hogy álta­lános elvi szempontok mellett minden népcsoport különleges viszonyok között él és hogy a magyar­országi német népcsoport a többi európai német népcsoportoktól még abban is különbözik, hogy sem gazdasági, sem társadalmi, sem politikai téren az államvezető néppel szemben nincsen kisebbségi helyzetben, ellenben azzal történelmi benső élet­közösségben él. Számolni kell azzal, hogy a német népcsoport az ő külön népi életközösségét most már jobban ki fogja építeni. Ámde éppen azért, mert az ő helyzete nem azonos más népcsopor­tok helyzetével, saját népi életközösségének kiépí­tésében nem is szabad olyan messze mennie, mint más népcsoportoknak. Semmiesetre sem szabad a különválásra való törekvésében odáig mennie, hogy a magyarsággal való életközösséget azokon a területeken is megszüntesse, amelyeken sem most, sem a múltban kisebbségi helyzetben nem volt. Ha új alapokon is, de a maga részéről is meg kell mindent tennie, hogy megtalálja a magyarsággal azt a szintézist, amelynek a múltban oly nagymér­tékben köszönhette boldogulását és jólétét. Ezért kell az általános érvényű kisebbségi ideológiát a különleges magyar viszonyoknak megfelelően át­formálni. Amennyiben ezt megkísérli és megta­lálja az új szintézist, amely a németségnek a ma­gyarsággal való benső együttélést továbbra is biz­tosítani képes, akkor nemcsak önmagának tesz fel­becsülhetetlen szolgálatot, de egyben igazolja azt a bizalmat, amelyet a kormánv és reméljük hama­rosan a magyar közvélemény is neki előlegez: akkor ezzel az új ideológiával bizonyságot fog ar­róla tenni, hogy kisebbségi mozgalma hazafias szempontból nemcsak mentes mindenféle negatí­vumtól, de pozitív tényezője akar és tud lenni a magyar államnak ép úgy, mint a szentistváni ma­gyar szempontoknak. Egy ilyen új ideológiát an­nál inkább kell majd mint pozitív nemzeti telje­sítményt értékelnünk, mert egyben útmutatásul szolgálhat az új Magyar Birodalom belső felépíté­sére. Nem akarunk kételkedni abban, hogy ami­kor a kormánypolitika olvan határozottan az új Magyar Birodalom vonalán elindult, a magyar közvélemény sem fog mögötte maradni, de a né­met népcsoport vezetői is fel fotíiák ismerni a tör­ténelmi helyzetet, amelyben élünk és vállalni a feladatnak rájuk eső nem csekély részét. KETTER ÉTTEREM XI., Horthy Mil<lós-ut 4S Esténkint győri LAKATOS FLÓRIS cigányzenekara muzsikál Fajborok, Részvénysör, Külön termek Európa szabadságharca A nyugati nemzetek az egyenlőséget, szabad­ságot, testvériséget, mint létük elvi alapját hirde­tik, őrizik és magasztalják és közvéleményüket ez elvek erőd vonala mögé sorakoztatják. De nem emlékeznek már arra, hogv húsz évvel ezelőtt, sa­ját elveik megtagadásával alkották meg a béke­szerződéseket és a Népszövetség bálványtemplo­mát, mely a nemzetközi jog és erkölcs — szerin­tük értelmezett — kánonját volt őrizendő. Az így teremtett és őrzött és értelmezett jogból azonban teljesen és tökéletesen kimaradt az egyenlőség, testvériség és szabadság fensége. A békeszerződések a nemzetközi diktatúra, egyenlőtlenség és rabszolgaság barbár fegyvereit emelték Középeurópa népei ellen. A győztesek azt hitték, világra és örökre szóló győzelmet arattak és a nemzetközi jog tízparancsolatát vésték föl a Népszövetség alapokmányában, — és örök moz­dulatlanságban tarthatják a világot. A békeszerződésekben elítélt országok vá­laszhattak az életfogytiglan való senyvedés és a gyors kivégzés között. Az elítélt országok azonban a kínált végzet egvik formáját sem fogadták el. Húsz év telt el és az elítélt nemzetek helyett az ítéletet kimondó békeszerződésekből és a Népszövetség szentélyé­ből szállt el a lélek. Az élet lüktetése mögött ma nem a nyugati hatalmak demokráciájának iól is­mert bosszúlihegése, hanem a feltámadt Közép­európa szívverése érzik. — Diktatúra! Diktatúra! — kiáltozzák meg­botránkozva a nvugati hatalmak és közben igye­keznek nem emlékezni arra, hogy a nemzetközi diktatúra tulajdon alkotásuk volt. Vájjon alkotmányos tárgyalás után íratták-e alá a békeszerződéseket a magyar és német béke­delegátusokkal? Vagy úgy, mint rabszolgákkal a parancsokat szokás? Középeurópa minden kárhoztatott, vagy meg­botránkozással nézett tette azonban csak vissza­hatás a nemzetközi diktatúra cselekedeteire. Ami Középeurópában húsz év óta történik, az a legne­mesebb értelemben vett szabadságharc, vagyis törekvés a valódi nemzetközi erkölcs, igazság és egyensúlyi állapot felé. Középeurópának ez az akarata a miénk is és ezt az akaratot fejezte ki külügyminiszterünk egyik választási beszédjében. — Mi — mondotta gróf Csáky István — az igazság politikáját akarjuk. A kétkedők hiába kérdezik Pilátussal: — Mi az igazság? Az igazság a ma még oly kevéssé átérzett nemzetközi erkölcsben, az ugyancsak az Istentől eredt legfőbb parancsolatban van. Az igazság: Isten arca és akarata a történe­lem suhanó eseményei mögött. A békeszerződések urai azonban nemcsak a nemzetközi törvényhozás jogát és e törvények értelmezését foglalták le a maguk számára. Ezen túl még más isteni képességek hordozóinak is vél­ték magukat. Azt hitték, nemzeteket teremthetnek. Az ő szavukra jött létre Csehszlovákia. E teremtményük húsz évig élt, mégis, mikor

Next

/
Oldalképek
Tartalom