Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 4. szám - Magyarok Szlovákiában

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Az olasz politika, mely olyan kemény határozottsággal követeli a hazájából kis/akadt olaszság jogait, és a német politika, melynek alappillére a népi jog, bizonyára megérti, mit éreznek a magyarok, ha elszakadt ós nehéz elnyomatásban élő testvéreikre gondolnak. Bizonyára megértik, ha a magyarság politikája is magában Foglalja a/t az irredenta elemet, mely Olaszországnak hetven esztendő óta politikai öröksége. A Rómában és Berlinben ünnepelt magyarok és velük együtt Magyarország politikája a magyar függetlenség, a magvar terjeszkedés, vagyis a magyar teljesség külpolitikája. Magyarok Szlovákiában A közelmúlt politikai divatja volt a szerte szakadt Magyarország idegen uralom alá került magyarjainak üldözése. Ez volt a levitézlett kisantant politika cseh akkordja. A kisantant, mint Magyarországellenes alakulat, megszűnt. Megszűnt maga a eseh uralom is s ezzel együtt, azt hihetnők, megszűnt a magyarellenes politika is. Azt az örökséget azonban, melyre a Csehszlovákiát szétbontó országok nem tartottak számot: a magvarellenességet, úgy látszik, Szlovákia örökölte. A magyargyűlölet nem szlovák, még kevésbé — hogy magyarán mondjuk — tót érzés. Nincs a történelmi múltban hagyománya. A tót — hagyjuk egy pillanatra pihenni a szlovák szót — nekünk testvérebb volt minden más népnél. Atyánkfia volt. Otthon volt házainkban, kenyértermő földjeinken, otthon volt irodalmunkban. Jókai, Mikszáth aranyos derűbe, mézbe, mosolyba, szeretetbe mártották a tótság alakjait. De otthon voltak a tótok tudományos és társadalmi éleünkben, egyházainkban, szabadságharcaink ban is. Sohasem hittük volna, hogy ellenségeink le hétnek. Nem hittük akkor sem, mikor a masaryki propaganda pittsburgi mézes-madzaggal elcsaló gatta tőlünk. Nem hittük, még a zsolnai határozatkor sem, hogy húsz év alatt teljesen és tökéletesen elfeledték régi hazájukat. Nem beszélünk a költőkről, akik — ma már — talán csak könyvekben élnek, szívekben nem. A csehek elfelejtették Vrihlickyt, a tótok elfelejtették Országhot. Nem vettük rossz néven a szlovákoktól, hogy nem akarnak velünk összeforrni és magukat nem tekintik a régi tótok utódainak. önállók és függetlenek akartak lenni s mi nagy tiszteletet érzünk minden nép függetlenségi vágya iránt. A tótok függetlensége annál erősebb ma, mert német védelem alatt áll. De igen sajátságos Szlovákia magatartása velünk szemben. Már három kisebb „háborút" viselt velünk az emlékezetes munkácsi napok óta. A negyedik háborút az éteren keresztül a rádióban vívja, valóban légből kapott magyarellenes propaganda-híreivel, de a legfájdalmasabb az az ütés, mely a Szlovákiában lakó magyarokat éri. Minden ország azokon a princípiumokon éDÜl tovább, melyek alapját megvetették. A magyarság nemzeti életének gránitalapja a pusztaszeri szerződés és a szentistváni állameszme, mely a szabadság, rend, függetlenség háromságát rejti magában. Ez a magyarság princípiuma: ezért élt-halt itt ezer esztendő minden nemzedéke. A tótság ezer évig ilyen politikai nevelésben részesült és a közelmúlt nagy tót vezérei, Hlinka, Tuka, Jehlicska, Dvorzsák, ennek a politikának voltak edzett harcosai és vértanúi. A mai Szlovákia, gépesített propagandájával, nagy egyéniségek nélkül, teljesen szakított a régi hagyományokkal. Politikai szótára is teljesen új, mitsem akar tudni a régiről. E szótárnak vannak enyhén ravasz árnyalatú szavai. Nézzük például a nemzetiségek címszót, melyet láss, esetleg, népcsoport cím alatt is. Minden népcsoport különböző bánásmódban részesül. Minden népcsoport joga, ha különböző mértékben is, de pontosan adagoltatott. Van azonban egy népcsoport, melynek jogai nincsenek szabályozva, sem szűken, sem bőven mérve. E népcsoport tagjai olyanok, mint az Ég madarai: az fogja el őket, aki akarja. Pedig a határon túl ott van ennek a népnek az állama, katonáival, állami, nemzeti és külpolitikai erejével. Azok az államok, melyeknek Szlovákia létrejöttét és fennmaradását köszönheti, melyeknek politikájába Szlovákiának be kell illeszkednie, azok az államok: Németország és Olaszország. Magyarország barátai. Kérdezzük tehát, honnan, milyen sugallatból ered Szlovákiának az a politikája, mely földön, légen át háborút visel Magyarország és a Szlovákiában honos magyarság ellen? Mikor a középeurópai politika azon fáradozik, hogy a kisantant életben maradt tagjait Magyarországgal barátságos viszonyba hozza, s megteremtse a Dunamedence békéjét, mit jelenthet Szlovákia Magyarországot kihívó politikája? Szlovákia akarja, más számlára, azt a politikát folytatni, melybe Csehszlovákia belebukott? Szlovákia, a német védelem alatt álló állam, Németországgal ellentétes politikát folytat? Magyarországot kihíva, Német- és Olaszországgal akar ujjat húzni? A világpolitikának még alig volt olyan rejtélye, mint a szlovákiai. Az a feljajdulás, mellyel a szlovákiai magyarság nemes vezetője, Esterházy János, fordult a szlovákiai magyarokhoz; másfelől a szlovák kormányhoz, mutatja, minő mélyek a magyarság sebei, de mutatja azt is, minő mélyek a szlovák állam szerkezeti hibái. A szlovák állam önmagát szabad államnak nevezi. Miben áll ez a szabadság? Német védelem alatt állva, külső támadás nem fenyegetheti, de a veszély fenyegetésének edző hatását sem érezheti. Szabadsága tehát legfőképpen belső szabadság lehet. Azonban mit látunk? Főhatalmát tulajdon népeivel, mint ellenséggel érezteti. A magyarságtól elveszi sajtóját, kultúregyesületeit. Meg akarja szorítani művelődési lehetőségeit, meg akarja szűkíteni azokat a tereket, ahol nemzeti öntudatát ápolhatja és növelheti. Szlovákia valóban szakított a magyar hagyományokkal, ellenben mohón kapott azon a mér-