Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1939 / 4. szám - Állameszme és népi elv
MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 gező örökségen, melyet Csehszlovákia a habsburgi Ausztriától örökölt s melyet Szlovákia most Csehszlovákia levetett ruháiként visel tovább. Mi más ez, mint hagyománytalanság kapkodása a régi cicoma után? És ez még a jobbik eset a kettő közül, mert lehet az is, hogy a régi cicoma új, ravasz, bár könnyen átlátszó célokat takar. Akár így van, akár úgy, az itthoni magyarságnak fel kell lépnie a szlovákiai magyarság érdekében. A szlovákiai magyarság lehet hosszantűrö. gyakorolhatja a régi jó magyar passzív rezisztencia politikáját, de mi, akik magyarságunkat állam hatalommá erősítettük, nem nézhetjük ölhetett kézzel véreink jogainak megtiprását. Kérdezzük meg a szabad Szlovákiát, mit jelent címében a szabad jelző? Kérdezzük meg, mit jelent kiélezett magyarellenes politikája? Kérdezzük meg, merre tart Szlovákia? Megalakulása egyúttal magyarellenes politikát jelent-e? És folytatni akarja ezt a politikát mindörökké? Szlovákia, ezt megtanulhatta már, nem lefegyverzett, nem társtalanul álló Magyarországgi! áll szemközt. Magyarország konstruktív középeurópai békepolitikát csinál. Politikánk igazi nagypolitika nem kicsinyes, nem bosszantó és bosszankodó határvillongási politika. Mi el tudjuk utasítani magunktól ezt a tűszúrásos, alacsony, érthetetlen politikát, mely csak arra való, hogy a nagypolitika vizeit zavarossá tegye. Szlovákiának el kell döntenie, hogy a hajdani kisantant politikai eszközeit használja-e nevetségessé zsugorodott méretekben, — vagy pedig hajlandó megérteni az idők szavát és őszinte munkása akar-e lenni a középeurópai békepolitikának, Az új szlovák politika a ravaszságot és erőszakot gyakran ízlelgette rövid életében. Mindkettő eleme lehet a politikának, mint az ételnek a só és a bors. De a politika, mely csupán e két elemből állt, mindig sikertelen volt. Számra kicsiny nemzeteket nem az erőszak tarthat fenn, hanem a nagy, felfelé törő eszmék ereje. Ezt tanulhatta volna meg a tótság a magyarsággal töltött ezer esztendő folyamán és ezt felejtette el Szlovákia a csehszlovák testvériség húsz esztendeje alatt. Rudas Gyógyfürdő cs Gyógyszálló az Erzsébct-hid budai hídfőjénél, 43—47 C°-os erősen radioactiv gyógyforrások, Juventus rádiumos kádfürdők. Gőzfürdője 7 különböző hőfokú medencével. Ivókúrák. Gyógyszállója a főépületben van, a legmodernebb kényelemmel berendezett szobákkal. Polgári árak. Állameszme és népi elv Irta: Török Árpád. Politikai szemléletünkben 1914 óta erős törések következtek be. Addig a magyar államegységet a történelem egy szükségszerű alkotásának tartottuk, amelyet népeinek történelmi együttélése, gazdasági, földrajzi, geopolitikai tényezők tettek indokolttá. 1918-ban egy újnak látszó elv, a népek önrendelkezési joga, mindezt megcáfolni igyekezett és valóban szét is rombolta a magyar történelmi egységet. Nyugalom békesség és a népek közötti összhang azután sem következett be, bizonyságául annak, hogy vagy az elvben, vagy annak alkalmazásában hiba van. Az elvhez azonban a népek továbbra is ragaszkodtak és évtizedünkben mint népi elv indult újabb hódító útjára. Különösen Középeurópában vert erősen gyökeret és volt képes az emberek gondolkodását nagy mértékben befolyásolni. Mit jelentett a népi elv? Nagyrészt azt, amit több mint száz éve ismerünk, a nemzeti gondolatot, de jelentette a népek önrendelkezési jogát is. Ha vele kapcsolatban mégis mint új elvről vagy legalább is mint egy elv új fogalmazásáról beszélünk, ez azért van, mert egyrészt a nemzeti elvnek valóban új fogalmazása — vérségi tényezőnek a történelmi rovására való előtérbehelyezése — másrészt pedig azért, mert a mi évtizedünkben ennek az elvnek abszolút értéket tulajdonítanak, azt jóformán tűzön-vízen át akarják, illetve akarták érvényesíteni. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogv mindenütt ott, ahol azonos népiségű emberek együttélnek, azok számára a lehető legmagasabbfokú politikai szervezetet kell létesíteni: egészen fel az államig. Vagyis a népcsoportok — ennek az elvnek megfelelően — mindenütt önálló politikai egységekké, más népiséggel, népi szervezettel szemben teljesen különálló tényezővé alakulnak. Mult év őszén érte el a népi elv tetőfokát. Európának akkor bekövetkezett újjárendezése a népi elv diadalát jelentette. Nem tartott sokáig, márciusban bekövetkezett a második törés: magasfokú politikai egységek, államok, birodalmak, nem kizárólag a népi elv alapján alakulnak újjá, hanem figyelembe vétetnek úgy a történelmi, mint pedig a gazdasági, geopolitikai, földrajzi tényezők is. Ez történt Németországgal, cz történt Magyarország és Olaszország esetében is. Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogv a népi elv elvesztette értékét, hogy az az európai népek szemléletéből teljesen kiesett. A felsorolt esetek egvikében sem tagadták meg ezt az elvet. A Német Birodalom a cseh néoiségnek éppen úgy biztosítja különvalóságát és kiélési lehetőségét, mint azt Magyarország Kárpátalja nénével teszi, Olaszország pedig az albán néppel. Közéneurópa más területén is látjuk a népiség úiabb érvényesülését. Itt van a horvát nép esete, amelv útban van a népi életnek egv magasabb politikai foka felé, ezzel is bizonyítván, hogy az elv mint olvan nem vesztette el jelentőségét. Napjaink politikai fejlődését tehát ilyen módon lehetne iellemezni: a legmaöasabbfokú politikai szervezet különböző elemekből tevődik öss^e, melvek közé a történelmi, gazdasági, geopolitikai, földrajzi, de a népi tényező is tartozik. Vagv más szóval: a modern állameszme mindezeknek az elemeknek a szintézise. Ebben a szintézisben a népi elvnek lehet, sőt van is nagy jelentősége, talán döntő kiha-