Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám - A népi elv eredete

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 a sodrában függetlenítik magukat a XIX. század folyamán az orosz birodalom pánsz'áv, tehát szintén népi politikájának aktiv támogatásával a Balkánnak addig török hűbér alatt álló népei (Görögország 1830-ban, Románia 1877-ben, Szerbia 1878ban, Bulgária 1908-ban és végül Albánia 1912-ben) és ugyanettől az átütő erejű eszmétől tüzelve valósítják meg nemzeti egységüket szinte egyidőben az olasz és német népek (1870—71-ben). Mindezek a sikerrel járt törekvések természete-cn nem vHó su'haítak meg egy csapásra, hanem hosszas küzdelmeket, forradalmakat, szabadságharcokat és véres háborúkat követeltek meg, amelyeknek a XIX. század folyamán meg nem szűnő gyürkőzéséből született meg a fejedelmi szuverénitás helyett sok helyütt a népi elvet alapul vevő új államok rendszere. Ezek a törekvések mondhatni teljesen azonos hányban haladtak a ma nagy erővel ható népi elvvel, aminek bizonyságául elég, ha hangot adunk Arndt német szabadságharcos költő és író politikai versezetének a mult század elejéről (1813), amely a mai német népi mozgalomnak is tökéletes devizája lehet. A költő már akkor így énekelt és buzdította megvalósítani a ma eleven erővel ható és sokak által nyilván tévesen újszerűnek nevezett német politikai je'szót: ,,So weit die deutsche Zunge klingt, Und Gott im Himmel Lieder singt, Das soll es sein! Das soll es sein! Das ganze Deutschland soll es sein." 5) Mindazonáltal ezek a népi irányban ható törekvések abban az időben még nem jutottak el addig a fejlődési fokig, hogy akárcsak bizonyos mértékig vagy szempontból elismertettek volna a nemzetközi politika rendező elveként. Csak olyan tényezői voltak a nemzetközi politikának, amelyek célként lebegtek az egyes népek és államok külügyi politikája előtt és amelyeknek mindenkori megvalósítása a nemzetközi jogviszonyok és állapotok akkori általános rendes útján a fegyveres önsegély a háború és szabadságharc eszközével ment végbe. Ezeket a fegyveres küzdelmeket befejező békék ekként általában csak az illető háború kimenetele szerint vonták meg az alakulni kívánó államhatárokat, de nem ismerték el kifejezetten külön a népi elvet olyan módon, hogy legalább a békekötésekben a háború okozta hatalmi eltolódások mellett ennek az elvnek is érvényesülni biró ható-erői biztosítottak volna. Ha volt is példa arra, hogy a nagyhatalmak részvételével működő nemzetközi kongresszus máskép szabta meg az államhatárokat, mint a fegyveres küzdelem eredményeit kifejező békekötés (mint a berlini kongresszus a san-stefanói békekötést il'etően rendelkezett), ez nem a szóbanlévő népek nemzeti viszonyainak és érdekeinek kielégítése céljából történt, hanem kizárólag ú. n. egyensúly-mérlegelések alapján, amelyek nem engedték a győztes hatalom túlságos megerősödését (amint az Oroszországgal szemben a berlini kongresszuson történt). Mindennek következtében pedig kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a XIX. század folyamán már fellépő népi elv csak az egyes népeken belül érvényesült, mint azok törekvéseit elsősorban irányító tényező, de nemzetközi vonatkozásban közvetlenül még nem jelent5) Idézi: Johannct: i. m. 201. old. kezett, hanem csak az általuk provokált háborúkban közvetve jutott kifejezésre. Ezzel szemben a francia forradalomban nemzetközileg is megalapozott népi önrendelkezési jog további elismerésre talált a XIX. század nemzetközi politikájában. ///. Napóleon volt az, aki ennek az elvnek az európai nagypolitikában fontos szerepet szánt, miniszterelnökének Glivier-nek „Empire libéral" c. munkájában közölt magyarázata szerint I. Napóleontól származó azon jóslatos kijelentés alapján, hogy: „Az első uralkodó, aki a nagy kavarodás közepette először fogja jóhiszeműen fe'karolni a nemzetek ügyet, Európa vezére lesz és megteheti mindazt, amir akar."6) Nagy elődjének ez a jövendölése vezeti III. Napóleont a népek önrendelkezési jogát valló olyan kijelentésekre, mint: „Franciaország nem terveli területének megnagyobbítását. A hódítások ideje megszűnt és nem fog többé visszatérni, mert nemzet többé határai kiterjesztésénél nem, hanem csak nagy eszmék megvalósításával szerezhet becsülést és hatalmat."7) Ilyen meggondolásból nemcsak hirdeti, hanem alkalmazza is ezt az elvet az Olaszországnak (helyesebben akkor még Piemontnak) Ausztria ellen nvujtott támogatás fejében előbbitől átengedett Nizza és Savoya Franciaországhoz csatolásánál. Ezeket a területeket nem kívánja az érdekelt nép akarati hozzájárulása nélkül egyszerűen bekebelezni, hanem a népek önrendelkezési elvét hason'óképen felkaroló Cavour-ral egyetértve, a területátcsatolást az 1860. évi turini szerződésben az ott lakó nép utólagos hozzájárulását feltételezve hajtja végre. A népszavazás eredménye Nizza és Savoya Franciaországhoz való átcsatolása mellett nyilatkozott meg. Ugvanígy kívánt eljárni abban az ugyan meg nem valósult tervében, hogy Poroszországnak Ausztria ellen nyújtandó támogatásáért előbbitől Belgiumot és a rainai határt szerezze meg. Ha ez a terv nem is sikerülvén, a népi önrendelkezési jog további alkalmazására itt nem is kerülhetett sor. az mindazonáltal a francii és olasz hatás alatt abban az időben még további szerephez jut. így Piemontnak az okasz egvségre törő további egyesítő politikája (1860—1870) gyakran párosult helyi népszavazásokkal (Nápoly, Toscana. Parma, Modena. Romagna 1860-ban, Velence 1866ban és Rónv 1870-ben) és népszavazás alapján kebelezte be Görögország 1863-ban az loni-szig'iteket.a) Népszavazási meghagyást tartalmazott szintén III. Napóleon ajánlására a Poroszország és Ausztria között folyó háborút befejező 1866. évi prágai békeszerződés a Poroszországnak átengedett Schleswig északi részeire Dánia javára olyan módon, hogy amennyiben e területek lakossága szabad elhatározás alapján Dániához kívánna csatlakozni, úgy őket Dániába be kell kebelezni. Minthogy azonban ez a meghagyás határidőhöz kötve nem volt. azonfelül abból jogot az akkori felfogás szerint sem a schleswigi nép, sem Dánia nem szerzett, hanem csak Ausztria, akinek viszont a szerződéses megállapodás végrehajtásához semmi érdeke nem fűződött, ezt a rendelkezést A.usztria és Poroszország 1878-ban hatályon kívül helyezték.9) \ népek önrendelkezési jogát alkalmazva, csatolta 6) Közli: Wi'ttm.an: i. m. 57. old. 7) Idézi: Wittmann: ii. m. 59. old. H) V. ö. Liszt—Flcischmann: Das Völkcrrecht, 12. Aufl Berlin, 1925. 155. old. ") V. ö. Kunz: Plebiszite. Wörtcrbuch des Vö'kerric'its und Diplomatie. Berlin-Leipzig. 2. köt. 1925. 274. old.