Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám - A népi elv valódi hivatása Közép-Európában

MAGYAR KÜLPOLITIKA végül vissza ugyanebben az időszakban népszava- } zás útján Franciaország Svédországtól 1877-ben/ Saint-Barthélemy szigetet}9) Az érdekelt nép megkérdezése azonban nem tőrtént meg a századvég egyik legjelentékenyebb tcrületátcsatolásánál, Elszász-Lotharingiának az 1871. évi frankfurti békében Németországba tőrtént bekebelezésénél, ahol a népszavazás elrendelését Franciaország hiába kívánta a béketárgyaláson Németországgal elfogadtatni. így azután a századforduló táján el is halkul a népek önrendelkezési jogának szerepe. Ez az időszak a nagyhatalmak hatalmas arányú csoportosulását hozván magával (a hármasszövetség és az entente cordiale kialakulását), melyek kizárólag a hatalmi erőviszonyok alapján kív ánták területi követeléseikei: egymás irányában érvényesíteni, nem volt alkalmas a népi jogok érvényesítésére, amelyeknek olykor ugyan felhasználásával (mint például az Ausztria-Magyarország ellen nemzetiségi okokra hivatkozva indított nemzetközi propaganda esetében), de nem szolgálatára folyt a szembenálló hatalmi csoportok között a küzdelem. Amikor azonban a világháború végül is az OsztrákMagyar Monarchia nemzetiségi bajaiból lobbant lángra, a nemzetiségi elv és a népek önrendelkezési joga ismét a politikusok és elméleti szakkörök érdeklődésének központjába került és ennek folytán még a háború folyamán mind a hadviselő felek oldalán, mind a semlegesek táborában beható tanácskozások folynak a nemzetiségi kérdésnek olyan jövendő szabályozásáról, amely kielégítően oldván meg e kardinális kérdést, többé ilyen világkataklizmára okot nem ad. Ilyen történelmi előzmények után nem lehet csodálatos, hogy a világháborút lezáró párizskörnyéki békeszerződésekben a területi rendezés alapján Wilson amerikai elnök programmja nyomán, de egyébként is a világ közvéleményének nyomására a népi elvet kívánták tenni. Hogy ennek az elvnek alkalmazása a békediktátumokban mennyire önkényesen, csak a legyőzött államok hátrányára történt, ma már a nyugati nagyhatalmak közfelfogása előtt is eléggé ismeretes. A nyugati nagyhatalmak részérő! nyilván ennek a ténynek a felismerése hatott közre mint erkölcsi tényező az 1938. évi cseh-szlovákiai válsággal kapcsolatban annak az állásfoglalásuknak a kialakításában, hogy a német részről erélyesen követelt népi elv érvényesítésének békés úton tegyenek eleget. Ekként pedig kétségtelen, hogy az egész müncheni békemű és az azáltal kezdeményezett új területi rendezés legfőbb motívumai között a népi elvnek az a történeti múlt ja szerepel, amelyre a fentiekben röviden rámutattunk és amely az azzal tisztában levő nyugati kormánytényezők e'őtt a német népi követeléseket a történelmi fejlődésből fakadó hagyományos, tehát jogszerűnek is elismerhető szinben tüntette fel. A müncheni egyezmény viszont ismét csak egy állomása annak a történeti alakulásnak, amely a népi tényező államalkotó szerepének elismerése tekintetében már mnjd másfél évszázaddal ezelőtt megindult, több-kevesebb siker után 1938-ban a világot az egvetemes háború szakadékából rántotta vissza és ebben a szerepében megerősödve, az előjelek szerint hatilmas távlatú fejlődés elébe néz. 10) V. ö. Freudenthal: Dic VoUcsabstámmung bei Gebietsabtrctungen und Erobcrungen. Erlangen, 1891. sA népi elv valódi hivatása Közép-Európában Irta: Poiigrácz Kálmán dr. Európa szellemi egységét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy minden újabb mozgalom vagy áramlat végig vonul a kontinens minden országán, így volt ez a demokráciával és liberalizmussal éppen úgy, mint a szocializmussal, tehát nem lehet rajta csodálkozni, hogy a német szellemi hatásoknak amúgy is erősen kitett Középeurópában a „völkisch" gondolat is hódító útjára indult. E gondolatnak csak formája újszerű, de tartalma régebbi keletű. Nem más a modern népi elv, mint a XIX. század folyamán kivirágzáshoz jutott nemzeti elvnek fejlettebb és rendszeresebb megjelenése. Éppen úgy, mint az olasz és német földön megindult nemzeti egyesülési mozgalom, a népi elv is azt hirdeti, hogy az egy nyelvet beszélő és egy nemzethez tartozó népcsoportoknak egyesülni kell, ha etnikailag összefüggnek és él bennük a közös államalkotási vágy. De míg a mult század folyamán e tekintetben gátlólag hathattak egyes történeti vagy gazdasági szempontok, ma kizárólag a népi érvek jutottak túlsúlyra s minden más meggondolást negligálnak. A népi elv ily merev értelmezésű kifejlődését német hatásnak kell betudnunk éppen úgy, mint ahogy a mu't század elején a nemzeti elv kibontakozását francia ösztönzésekre kell visszavezetnünk. Azonban, amint a francia nemzetfogalom sem volt hiány nélkül applikálható a középeurópai viszonyokra, hasonló nehézségekkel a német népi elv gyakorlati alkalmazásánál is találkozunk. Természetesen nem német vonatkozásban, mert egy hatalmss birodalomhoz való csatlakozással a beolvasztók és beolvasztottak egyaránt megtalálják számításaikat, hiszen egy hatalmas, élettől duzzadó népi, állami és gazdasági egység részeseivé válnak. De nem így a kis népeknél! Itt a népi elv történeti szempontokat elhanyagoló érvényesítése önmagukban életképtelen politikai és gazdasági kereteket teremt. Ezekben a keretekben e népek nem fej'ődhetnek, nem gazdagodhatnak, nem gondoskodhatnak kellőképen biztonságukról. Az elvi igazságot — hogy t. i. minden népnek joöa van az önállóságra, —• a gyakorlat megcáfolja. Mert a kis vagv még kisebb népek ,,önállósága" reálpolitikai síkon gyakran csak papíron található, hiszen a nemzetközi életben, ahol csak hatalmi szempontok dominálnak és dominálhatnak, így még nagyobb és aránytalanabb eltolódás következik be a nagv nemzetek javára. Minél kisebb keretekre szakadnak a kis népek, relatíve annál hatalmasabbra nő a nagyhatalmak hcfolvása és potenciális lehetősébe. Az arányok eltolódásából és deformálódásából pedig nehezebben születik meí a béke, mint a szükséges és kívánatos hatalmi egyensúlyból. Más kérdés természetesen, hogy ezt a teljesen racionalista gyökerekből sarjadt meggondolást méltányolják-e ma már a népek vagv sem? Hiszen a néni elv letagadhatatlanul „századunk uralkodó gondolatává" vált, annak tartalma felszívódott a kis népek tudatvilágába is és onnan — miután alapeszméje teljesen etikus — nem lehet, de talán