Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 3. szám - Az 1918-as fegyverszünet. Befejező közlemény

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA meg annak létezését az a nyilatkozat sem, amelyet Supka Géza 1924-ben magától Franchet d'Espércy tábornoktól kapott és amelyet Batthyány Tivadar gróf emlékirataiban szintén leközölt. A forradalmi kormány felelőssége tehát nem vitatható el abban, hogy a fegyverszüneti szerző­dés fogalmát nem ismerte. Bartha hadügyminiszter a Tisza-bűnperben a bíróság előtt azt a kijelentést tette, hogy a budapesti ententemisszió vezetője, Vyx francia alezredes 1918 december 4-én azt mon­dotta, hogy a külügyeket irányító Diner-Dénes Jó­zsef nem tud különbséget tenni a fegyverszünet és a megszállás között. Bármint álljon a dolog, nem vitatható el a fe­lelősség abban a tekintetben, hogy ezen foga­lomzavar mögött a francia-cseh orientáció került hatalomra és hogy négy francia tábornok — Fran­chet d'Espérey, tíerthelot, Peüé, Hénnosque — ál­lott azon cseh, szerb és román kormánycsapatok mögött, melyek Magyarország azon területeit sza­kították el, melyeket azután a cseh, szerb és ro­mán kormányok államaikba kebeleztek. Legalább Tardieu André idézett könyvében a fenti terüle­tek átutalását Franciaország hathatós támogatásá­nak tulajdonította. Hogy itt két különböző áramlatról és irányzat­ról volt szó, az kiderül azokból a közlésekből, mi­szerint Franchet d'Espérey tábornokot Versailles­ből oda utasították, hogy minden politikai tárgya­lástól vagy megállapodástól tartózkodjék. Viszont az a tény, hogy ő a megszállási területből Horvát­Szlavonországot kirekesztette, azt mutatta, hogy ez a szerbeknek tett engedmény volt és nem az, amivel Crabites angol publicista csehbarát mun­kája vádolta, hogy Horvát-Szlavonországot Cseh­szlovákiával tévesztette volna össze. Crabites ez­zel a megállapítással azt kívánta kimutatni*, hogy a belgrádi szerződéssel megindított osztozkodás­ból a csehek tévedés folytán maradtak ki. Ha ez a belgrádi megállapodás a fent ismer­tetett fogalomzavar folytán vált osztozkodási szer­ződéssé, akkor a forradalmi kormányt valóban sú­lyos felelősség terhelte. így vélte azt Bartha had­ügyminiszter is, aki Kelemen Lajosnak a szegedi kormány működéséről írt munkája szerint hivatala átvételekor Linder íróasztalában találta meg a pá­duai fegyverszüneti szerződést — azzal a megjegy­zéssel, hogy azt a minisztertanácsban bemutatták. A kormány tehát igen jól ismerte azt a szerződést. amely helyett egy másikat kötött. Ennek a másik­nak az érdekében történt az, hogy azt a nyomdát, melyben a Nyékhegyi ezredestől hazahozott pél­dányról a páduai szerződést kiszedték, 1918. de­cember folyamán ismeretlen emberek feldúlták és a szedést elpusztították. A kormánynak tehát nem állott érdekében az, hogy az igazi, egyetlen és egyedül érvényes fegyverszüneti szerződés szö­vege általánosan ismertté legyen, bár tudatában kellett lennie annak, hogy ez által azt meg nem tör­téntté tenni alig lehet. Még különösebb azonban az, hogy annak pél­dányaiból az amerikai kormány sem kapott, annak határozatait az amerikai kormány előtt eltitkolták. Mikor Wilson elnök politikai tanácsadója, House ezredes, egy példányt kért belőle az amerikai béke­delegációtól, Miller Hunter Dávid a delegáció ne­vében közölte, hogy abból egyet sem kaptak. Ami­kor erre 1918. december 17-én megsürgették, akkor is csak egy másolatot sikerült szerezniük. Ennek okát az amerikai békedelegáció abban vélte meg­találni, hogy az 1918. november 27-én az amerikai kormánynak átnyújtott francia emlékirat szerint Ausztria-Magyarország megszűnt, tehát a vele megkötött fegyverszüneti szerződés is tárgyta­lanná lett. Ennek ellenére a párizsi békekonferencia nem egy ízben foglalkozott a páduai fegyverszüneti szerződéssel. Mi több, Benes azt is elmondja em­lékirataiban, hogy Pichon francia külügyminiszter figyelmeztette őt, miszerint a belgrádi egyezmény határozatai nem mondhatnak ellen a páduai szer­ződés cikkelyeinek: „ce document, qui ne sauroit avoiv que la valeuv d'un accord avec l'autorité lo­cale de fait mais non de droit, et dans aucun cas contradire les termes de l'armistice du 3 novem­bre." Orlando miniszterelnök 1919. február 13-án követelte a páduai szerződés elővételét és Ausztria­Magyarország békefeltételeinek ezen az alapon való öszeállítását, de a békekonferencia hatalmai csak Németországra vonatkozólag tették meg ezt, a páduai szerződés fölött hallgatagon elsimultak. Mikor 1919. nyarán a román békedelegációt figyelmeztették, hogy előnyomulása beleütközik a páduai fegyverszüneti szerződés cikkelyeibe, Bra­tianu miniszterelnök csodálkozva jegyezte meg, hogy még létezőnek tekintik azt a szerződést, ame­lyen mindenki túltette magát. Lefkovits és Vándor Budapest, V., Deák Ferenc-u. 16-18. ® (Adria-palota)^ Kiváló minőségű magyar gyárt­mánya szövetek, valamint mvettiefti angol mxövet különlegességek nagy választikban

Next

/
Oldalképek
Tartalom