Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 2. szám - A béke pápája

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 A béke pápája A történelem följegyzi XI. Piusról, hogy o volt az, aki rendezte a Szentszék nemzetközi jogi helyzetét, megalapítván a lateráni szerződéssel — ötvenkilenc évi szünetelés után — az Egyház földi államát, a Cittá del Vaticano-t. A történelembölcselet azonban meg fogja állapítani róla, hogy — bár államot teremtett — pápai működésének minden törekvése az volt, hogy a keresztény hívek tekintetét a legmagasabb, az államinál is magasabb elvek felé fordítsa. Abban a korban, mely nagyon is hajlandó arra, hogy megadja a császárnak, ami a császáré, a pápa szünet nélkül, hősies harciassággal követelte, hogy hívei adják meg — és megadhassák — Istennek, ami az Istené. A pápának a lateráni szerződéssel teremtett földi állama oly kicsiny, hogy inkább „udvariassági", vagy elvi államnak tekinthetjük. De e kicsiny terület mintha csak arra való volna, hogy fölötte határtalan teljességben kifeszüljön az égi birodalom. Ebből az égi birodalomból akart XI. Pius juttatni minden hívének, sőt minden embernek is. XI. Pius megtestesítője volt annak a kívánságnak, mellyel az Egyház nagypénteken a pogányok, eretnekek és zsidók megtéréséért imádkozik. A világ minden népében és minden emberében — az Egyház örök hitével — a hívőt, vagy megtéríthetőt látta, jelen, vagy jövendő hívőjét szerette s valóban a világ egyetemes pásztora volt. Hajlamai arra látszották utalni, hogy a természet nagy erőit az Alpesek világában, a szellem nagy erőfeszítéseit a könyvtárak csendjében tanulmányozza. Ez a hajlandóság segítette, hogy mindent a legmagasabb szempontból ítéljen meg. Akár, mint Lengyelország egyházi életének, akár, mint a távolkeleti missziók szervezője, alapvető munkát végzett. Mint pápa pedig élete munkájával apostoli örökséget hagyott az egész emberiségre. Elete hősi harc volt annak az igazságnak érdekében, hogy az ember Isten megismerésére, szolgálatára, szeretetére s ez által az örök életre van teremtve. Nem akarta, hogy a forradalmaknak a barbársághoz való közeledése folytán az ember visszadobassák a keresztény megváltásból az állam rabszolgaságába és ezzel elvettessenek a civilizált élet igazi feltételei. Nem hitt és nem akarta, hogy higyjcnck a mindenható államistenségben. Az állam — úgy vélte — elég hatalmas, hogy ne kelljen a mindenhatóságra pályáznia. Hirdette a Teremtő meg nem változtatható törvényét, mely az embert szabad és felelős személlyé tette. Valóban, nagy bátorság kellett ennek hirdetéséhez olyan időben, mikor az ellenkező elméletnek állami csatársorba állított írói és a föld nagy részére kiterjedő gyakorlati alkalmazása van. S bár ez a harc a közvélemény nagy részét sorakoztatta a pápa mögé, XI. Pius ezt a harcot egyedül folytatta és éppen a pápa szinte angyali cgyedülvalósága tette fenségessé ezt a helyzetet. A rettenthetetelen hitű és bátor aggastyán valóban utolsó lehelletéig küzdött az emberi lelkiismeret szabadságáért, az egyéni felelősségért, a legnemesebb eszményért, mely a keresztény hitelvekbe van bezárva. A pápák, épp a legutóbbi időkben, nagy megértést tanúsítottak a kor kérdéseivel szemben. Nem kerülte el figyelmüket a lelki és társadalmi nyomorúság. A pápai szózat a nyomorúság megszüntetését a világ lelkiismereti kérdésévé tette és pedig oly mértékben, hogy a világ szinte eleget vélt tenni keresztény kötelességének, ha minden erejével a szegénység leküzdése ellen fordul. Ennek a pápai figyelmeztetésnek ereje korunk minden szociális intézkedésén megérezhető. De XI. Pius hősi harca főképpen a lelki nyomorúság ellen fordult. A materializmusnak csőd felé vezető, a politikát a vallástól megfosztó, az embert csupán emésztő-csoportosuló lénnyé lefokozó iránya ellen. A legfelsőbb igazsághoz való szenvedélyes és szinte személyes ragaszkodása érzékennyé tette lelkét minden kérdésben rejlő igazság iránt. Magyarországot, a Szűz Mária oltalmába ajánlottat, különösen szerette, átérezte benne a keresztrefeszítettség szenvedését. Magyarországi híveinek buzgalma az Eucharistia és Szent István évében különös elégtétellel töltötte el. Magyarországban látta azt az országot, melyben az állami elvek a kereszténység elveivel való összeforrottságukban nemesültek meg. Ismerte a magyarok szenvedéseit és a magyar zarándokok előtt megáldotta a magyarság álmait. A pápai tekintélyt a legmagasabbra emelte. Nincs oly gúnyos bölcselő, nincs oly Voltaire, ki azt ma megtámadhatná. Mindezt tette az által, hogy Isten valódi küldötteként, és Krisztus földi helytartójaként egyre és örökösen fölfelé mutatott. Akkor élt, mikor legnagyobb szükség volt intelmére, hősi kiállására, mikor az emberiség, hadi és gazdasági készülődéseinek túlságában, kezdett megfeledkezni a legnagyobb hatalomról, Istenről. Hófehér alakja és hófehér lelke mint tiltó jel emelkedett az emberiség második Bábelje elé, mely az emberiség egyetlen egyetemes nyelvét, a szeretet nyelvét volt megzavarandó. Azért élt, hogy az embereket a legnagyobb hatalomra, Istenre s az Istenből kiáradó legnagyobb fényességre, a szeretetre s ezzel együtt az Igazságra s az embert a ráváró legnagvobb méltóságra. Isten előtt való felelősségére figyelmeztesse. Pécsi Mária. Országunk határain túl is híressé váltak a ##CÍÖ€ÍÖJr" tulajdonosa által feltalált és készített szálkanélküli ponty különlegességek Papp József Kispest, Üllői út 153. Telefon: 14M50 (Villamos megálló)