Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 2. szám - Politikai kisértetek

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Politikai kisértetek Az amerikai egyetemeken az előadók száma új előadóval szaporodott. Benes Ede, aki egyszer már „összebeszélte' hazáját, most ugyanilyen céllal tart amerikai egyetemen előadásokat. Benesnek volt alkalma a politikát elméletben és gyakorlatban alkalmazni, volt bujdosó és volt államfő. Aki ilyen pályát futott meg, azt rendszerint a legenda kapja fel és a mesék hőse lesz. A száműzött Hannibál neve megremegteti a rómaiakat, a menekülő Mariust nem meri lefejezni a legyőzött ellenség soraiból kikerült germán rabszolga. A turini remete Magyarország eszmei vezére maradt, mint ahogy a Szent Ilonán rabos kodó Napóleon a francia dicsőség megtestesítője. A siker nem mindig jelent nagy politikust, a csatavesztés nem jelenti az eszme elbukását. Mikor azonban a szerencse politikusa bukik el, végképp és örökre elbukik. Hiába megy Amerikába, hogy előadásaival új életre támassza a régi Csehszlovákiát. Benes ismerhetné a görög bölcs mondását: Senki sem fürdik meg kétszer ugyanabban a folyóban. A régi, Benes—Masaryk-i Csehszlovákia Európa nyugtalanítója volt, nemzetiségeket elnyomó áldemokrata politikájával, a békeszerződések fölényes gőgjével telítetten, a szovjet törekvéseinek középeurópai összekötő tagjaként. Az új Cseh-Szlovák köztársaság sem megnyugtató jelenség. Három kormányával, menekültjeinek tízezreivel, jobb és baloldali szélsőségek között ingadozó politikájával, önállóságának büszke emlékével, másfelől önállóságának szolgai módon való odadobásával, nemkövetelt és nem is követelhető területeinek felajánlásával, a magyarsághoz visszajuttatott földért való „irredenta" mozgalmával, a lázas beteg hánykódásait juttatja eszünkbe. Cseh-Szlovákia még mindig nem találta meg igazi principiumát. Nem találta meg mint nemzetiségi konglomerátum állam, nem találta meg, mint túlzott terhétől megfosztott hármas rétegzettségű állam. A tótok a németeknek, az ukránok az oroszoknak ajánlják fel benne hűségüket. A cseheknek, bármily elképesztő sikere is volt a békeszerződésekben Masaryknak és Benesnek, nincsenek és nem voltak valódi, nemzeti célt kitűző politikusaik. Pedig, első sorban, ez az, amire egy nemzetnek szüksége van. A demokratikus szabadságot, melynek hirdetése fejében Masaryk és Benes ajándékképpen kapták országukat, a csehek nem tudták megvalósítani. Ebbe az új demokratikus szabadságba régi Habsburg-áru, a központosítás, csehesítés volt csomagolva. A centralizáció megszűntével Csehszlovákia alapja veszett el. Csehországnak ma nincs iránya. Politikusainak egy része jobbra tart és egyremásra gyártja az ilyen mintára készült törvényeket, de amellett régi követei Párizsban és Londonban mindent elkövetnek a régi rendszer felta masztásáért. És ugyanezt teszi Benes is Amerikában. Mindebből sokat tanulhatunk. Először is azt, hogy egy állam principuma nem változhatik meg földrengésszerű katasztrófák nélkül. Egy állam lehet szegény, lehet gazdag, ez — szinte — mellékes, — de megmaradni csak úgy maradhat meg, ha állami principiuma szilárd, állami filozófiája meg nem ingatható. Azoknak az embereknek együttese, akik egy földön élnek, születnek, halnak, csak akkor emelkedik állami magasságba, ha tudják, milyen princípiumot fogadtak el, követnek és védelmeznek mindhalálig. Egy államban minden változhatik, ez a princípium azonban egy és változhatatlan. Építhetett a cseh szorgalom gyárakat, utakat, házakat, csinálhatott jó lakás- és egészségpolitikát talán még jó közigazgatást és ügyeskedő külpolitikát is csinálhatott, — mindez egyenlő a semmivel, mert nem volt állami principiuma, vagyis, magyarán megmondva, nem volt állama. A cseh nem államalkotó nemzet. Innen van az, hogy nagy számmal és szívesen tudott hivatalnoksereget bocsájtani minden hatalom szolgálatába. Szolgálni egyszerűbb, mint uralkodni. És amint láttuk, országot ajándékba kapni könynyebb, mint azt vészeken át megtartani. A csehek államának fennmaradása nem a külső erők fenyegetésén mult. Ha a csehszlovák állam elve valóban a tiszta és igazságos demokrácia, történelme máskép alakul. De a csehszlovák demokrácia a népi elkeserítés politikáját folytatta oly népekkel szemben, akik, közvetlen közelükben, testvéreik hatalmas állami principiumát érezhették. Csehszlovákia külső és belső politikája a Benes-i erőszak miatt bukott meg s ma is távol vagyunk attól, hogy a lecsillapodott Csehszlovákiáról beszélhessünk. Csehszlovákia talán folytathatná egy középeurópai Svájc életét, ha megtalálná azt az állami magas elvet, amit ez a kis köztársaság megtalált, ha olyan magas hegyek őriznék függetlenségét, mint ezét s ha földje nem lenne igen nagy hatalmak befolyásának és igen erős széthúzó erők területe. így, amint van, Csehszlovákia jövendő története még sok forrongással és változással teljes és mindenképpen beteljesedik rajta régi, pünkösdi királyságnak indult végzete. Benes amerikai körútja tehát bármilyen külső tiszteletadással fogadják is a demokrácia új, nagy erődagályában, Csehszlovákia szempontjából nem lehet sikeres. Van azonban e politikai kísértet járásnak egy nagy tanulsága. Akár nagy egy ország, akár kicsiny, akár húsz, akár ezeréves, szüksége van más népek tanúbizonyságára, szüksége van propagandára, vagyis, más szóval, szüksége van közvéleményre. Ennek a közvéleménynek köszönheti Németország vérnélküli terjeszkedését. De ez a közvélemény csak az alapvető igazságért lelkesedik és csak ennek határáig segít. Ennek a közvéleménynek egy nép sem barátja, sem pedig ellensége. Barátja csak egy van: az alapvető, egyszerű igazság. Ellensége csak egy: az az erő, mely az igazságot fenyegeti. Ez a közvélemény egy ország legnagyobb kincse. Ez teremtette Csehszlovákiát s ez engedte át