Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 2. szám - Európai revízió

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA gai között: a régi, makacs, egy helyben állás poli­tikája megszűnt, Európa megifjodott. A békeszerződések volt urai, ugyanakkor, mi­kor a revíziós országok igényét elismerték, tulaj­don nemzetük egységét is megtalálták. Az erő érzése minden oldalon növekedett. És az erő min­dig lovagiasabb, mint az erőtlenség. Az enged­ményben nem látja sem megalázását, sem tönkre­tételét, sem kifosztását. A fegyver mindig nagylel­kübb, mint a fegyvertelenségben tartott forra­dalom. Az új, szemünk láttára született Európa — éppen fegyvereinek erejénél fogva — lelkileg béke sebb és nagylelkűbb, hajlékonyabb lehet, mint a régi volt. Az új Európa nem ismerheti a régi legnagyobb hibáját, a nemzetközi diktatúrát, a nemzetek és népek rabszolgaságban való tartását. Nem ismer­heti a tárgyalásokban az egyoldalú parancsolást. A revízió Európája egyúttal a nemzetközi erkölcs Európája is lehet. Az új Európában nincsenek jelentéktelen or­szágok és nincsenek ismeretlen területek. Az új Európa nem szenved földrajzi tudatlanságban, amiben a régi olyan kiáltó módon szenvedett. A régi Európa az ismeretlen Magyarországot darabolta széjjel. Az új Európa a jól ismert Ma­gyarországot szándékszik feltámasztani. Franciaország például, nemzeti feltámadásá­nak rövid ideje óta nemcsak saját birodalmát és távoli tartományait ismerteti rádió útján hallga­tóival, hanem Magyarország történetét is. Ma már egyetlen európai ország sem engedheti meg, hogy tájékozatlan legyen egy másik ország népi, törté­nelmi és gazdasági ereje felől. A dilettantizmus a régi politika könnyelműsége volt. A mai politika pontos adatokkal dolgozik és az észszerű ország­vezetés szívesen kinyitja szemét és számol a való­sággal, akár tények, akár érzelmek azok. Az új Európa fegyverei, bármily számosak és kényszerítő erejűek is, nem oly fenyegetők, mint a régi Európa meddő, forradalomba kergető poli­tikája. Az új Európa területe, a revízió csodája foly­tán, rendkívüli módon megnövekedett — Ameriká­val. Igazuk van azoknak, akik hivatalos, vagy nem hivatalos kijelentés szerint, az Egyesült Államok határát Európában és Európa határát a Panama­csatorna körül keresik. De Európa megnagyobbodása még itt sem ért véget. Dél-Rhodésia épp úgy hozzátartozik, mint Singapore, vagy Ausztrália, India épp úgy, mint Kokinkína. A revíziós politika elfogadtával Európa le­rázta magáról a jelentéktelen jövő rémét. Mikor Anglia és Franciaország Münchenben elismerte és békés módon honorálta Németország területi igényeit, maga is rendkívül sokat nyert. Elégtételt adván a nagy német nemzetnek, ki­fényesítette saját birodalmi eszméjét és jogcímeir. Megszüntetvén egy nyilvánvaló igazságtalanságot, tulajdon népe közvéleményét és tevékeny akaratát sorakoztatta maga mögé. Németország megnőve­kezdésével a francia és angol birodalom is nagyobb lett és szétbonthatatlan egységbe kovácsolódott. Erőt adván, maga is erőre kapott. Ezek után állhat megpróbáltatás elé, de elke­rülte a legnagyobb megpróbáltatást: erkölcsi ere jének elvesztését. Az új Európában nemcsak a nagy birodalmak­nak, hanem minden nemzetnek van súlya és jelen­tősége, mint ahogy egy testben minden szervnek van jelentősége és feladata. Éppen azért, az új Európában lehetnek barátságok, érdekközösségek, különböző nevű összeköttetések és hálózatok, de minden országnak van egyúttal önálló elve és füg­getlensége is. Mussolini és Hitler kijelentést tett az önálló Magyarország szükséges voltáról. És éppen ilyen szükséges például Spanyolorzág függetlensége, me­lyért Olaszország, legjobb fiainak vérét áldozva, valóságos keresztes hadjáratot folytatott a bolse­vista erőkkel szemben. A világpolitikának az a habsburgi felfogása, mely a gyarmatokat Európában kereste, ez a ki­csinyes birtokpolitika, véget ért. Olaszország rövid idő alatt barátokat szerzett magának egész Dél­keleteurópában. Vájjon tudott volna-e Itália ennyi barátot szerezni s ezzel tulajdon erejét növelni, ha baráti politikája helyett hódító vagv elnyomó poli­tikát folytat? Ma, Európában, csak az az ország veszti el függetlenségét, mely ezt, rövidlátásában, maga dobja el magától. A nemzeti függetlenség a megújhodott Európa méltóságából következik. Európának nem lehetnek európai gyarmatai. Európa, a nagyjában véghez vitt revízió foly­tán és még inkább a revízió elvi elismerése követ­keztében, visszanyerte megtépázott fölényét. Most már megint hisz benne nemcsak a távoli világ­részek népe, hanem önmaga is. Európának, nem is a messze jövőben, két vi­lágpolitikai feladata van. Az egyik a közeikeleti: az arab nemzeti feltámadás erőinek beillesztése ha­talmi rendszerébe, a másik a távolkeleti: Japán erőivel való fegyveres, vagy gazdasági mérkőzése. Az első nem hajtható végre az érdekelt föld­közi tengeri hatalmak megértő közeledése és egyezkedése nélkül, a másik nem hajtható végre az angol birodalom, a francia birodalom, és az Egyesült Államok szoros összetartása nélkül. E föltételek mindegyikére kedvező, vagy lehet­séges kilátás mutatkozik. Harmadik föltétele Európa világpolitkai sike­res szerepének: Európa lelki megnyugvása, belső, erkölcsi revíziója. Európának azzá kell lennie, ami régen volt, a kereszténység bajnokának. Vissza kell térnie régi, magas elveihez, a kereszténység eszméihez. És erre támaszkodva, ki kell építenie nemcsak politi­kai alkotmányait, hanem ezeken túl a nemzeti és nemzetközi gazdasági alkotmányokat is. Ha ez megtörténik, Európa megszabadulhat a nemzeti és nemzetközi forardalmak és a lealacso­nyodás rémétől és valóban útban lehet önmaga, a valódi Európa, az ígéret igazi földje felé. Marius. 1939. április 28-án nyílik meg a Nemzetközi Vásár. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és a Ma­gyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ez évben áp­rilis 28-tól május 8-ig rendezi a Budapesti Nemzetközi Vásárt, Budapest székesfőváros közreműködésével és az összes illetékes hatóságok, valamint érdekképvisele­tek támogatásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom