Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 11. szám - Az Áland szigetek nemzetközi jogi helyzete és Finnország

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Az Áland szigetek nemzetközi jogi helyzete cs Finnország Irta: Gosztonyi Pál Az Áland szigetcsoport a Keleti-tenger és a Botteni-öböl között foglal helyet olyanformán, hogy a mintegy 300 sziget csupán 3 keskeny átjárást enged, melyek legnagyobbja alig 40 kilométer széles. Stratégiai szempontból ez a szigetcsoport fontos helyzetet foglal el a Finn-öböl bejárata felett; ellenséges hadihajók u. i. innen, mint támpontról kiindulva, zavarhatják, sőt meg is akadályozhatják a Finn-öböl hajóforgalmát. A szigetcsoport lakosainak a száma mintegy 27.000. Ezek 95%-ban svéd eredetű és ma is svéd anyanyelvű, földműveléssel és halászattal foglalkozó bennszülöttek. Az Aland-szigetek történelme nagyjából megegyezik Finnország történetével. 1809-ig svéd fennhatóság alá tartoznak. Ekkor I. Sándor orosz cár Napóleon segítségével Finnországgal együtt a cári birodalomhoz csatolja. 1918-ban a brest-litovski béke után megalakult Finnország teszi rá a kezét és a mai napig is felségjogokat gyakorol felette. Az Áland-szigetek nemzetközi jogi jelentősége csak akkor kezdődik, amikor a Botteni-öböl partjain két ellenséges állam néz egymással szembe. Uralkodó jellege a Botteni-öböl felett u. i. csak ekkor domborodik ki. Nem közömbös egyik államnak sem, hogy a saját tetszése, vagy a másik tetszése szerint juthat ki a Keleti-tengerre. Oroszország tudatára is jött ennek, s különösen II. Miklós cár hajózási és katonai támponttá igyekezett ezeket a szigeteket kiépíteni. Oroszország történetén vezérfonalként húzódik végig az a törekvés, hogy valahol délen a meleg tengerhez kijutást biz-, íosítson a hatalmas államnak. Ez a törekvés idézte elő a mult század ötvenes éveiben a krimi háborút. A szövetséges hatalmak 1854-ban megostromolták az Áland-szigeteken épített Bomarsund erődöt és azt 6 nap alatt el is foglalták. 1856-ban a párizsi békében került elsőízben szabályozásra az Álan'szigetcsoport katonai és nemzetközi jogi helyzete. A Franciaország, Nagybritannia és Oroszország között létrejött békeszerződés első szakasza intézkedik az Áland-szigetek sorsáról, megállapítván azt, hogy Oroszország azokat „nem erősíti meg és azokon sem katonai, sem hadihajózási felszereléseket nem létesít és nem tart fenn." 1918-ig ez a rendelkezés maradt érvényben, illetve ezt erősítik meg többízben is, és ennek megváltoztatására irányul Oroszország nem egy tör rekvése. Anglia és Franciaországnak érdeklődési köréből ez a kérdés hamarosan kikerül, annál súlyosabban befolyásolja azonban a német diplomácia munkáját. Németországnak u. i. szóban tagadott, de cselekedeteiben megnyilvánuló törekvése lett az, hogy a Keleti-tengerből mare-clausum-ot, zárttengert formáljon, amit megkönnyített az a tény, hogy annak jelentős partrészein és éppen az aránylag keskeny kijáróján ő gyakorolta a felségjogokat. Oroszország ezzel szemben hadi és kereskedelmi hajóinak kijutást szeretett volna itt biztosítani, amit Németország törekvései akadályoztak. Első lépése az lett volna Oroszországnak, hogy az Áland-szigetcsoportot hadihajó-támpontnak építi ki, amit indokolt az a körülmény is, hogy a Finnöböl a téli időszakban a befagyás és a jégveszély miatt arra használhatatlan volt. Az 1907—8«as évek hozták meg az első nagyobbszabású diplomáciai kísérletet ennek elérésére. Iswolskynak, Oroszország akkori külügyminiszterének az volt az elgondolása, hogy Svédország nem tanúsít ellenállást a szigetek megerősítésével szemben, ha Oroszország, Franciaország és Anglia garanciájával biztosítja a Balti-tenger status quo-ját. Ezt a tervet Németországgal is közölte, ahol kedvező fogadtatást nyert. Amikor azonban Oroszország terveit nyilvánosságra hozta, Svédország ellenkedett. Ennek oka egyrészt az volt, hogy féltette saját függetlenségét, másrészt félt attól az eshetőségől, hogy az Oroszország és más harmadik hatalom közötti esetleges háborúban Svédországot fogják felhasználni támadási pontul az Áland-szigetek ellen. Oroszország további diplomáciai munkája során arra hivatkozott, hogy a párisi béke érvényét már amúgy is elvesztette, hiszen nem egy akkor még létező állam ma nincs szuverénitásának birtokában. Azonkívül ennek a kérdésnek a megoldása csak rajta és Svédországon múlik, hiszen csak mindkettőjük érdekeiről van szó. Oroszországnak az a törekvése, hogy az Aland-szigeteket megerősíthesse, mégsem került formális megoldásra. A tárgyalások eredménye csak az lett, hogy 1908 április 23-án Szentpétervárott szerződés jött létre Németország, Dánia, Oroszország és Svédország között, melyben ez utóbbinak területi integritását a Balti-tengeren elismerték és garantálták. Oroszország kísérletének kudarca mögött mindenképen Németországot kell látnunk, a már fentemlített okok miatt. Svédország, amely, mint a svéd sajtó hangjából megállapítható volt, Oroszországgal akkor barátságos légkört tartott fenn, esetleg hajlandó lett volna engedni. Ha formálisan nem is volt meg Oroszországnak a joga arra, hogy az Áland-szigeteken katonai erődítményeket létesítsen, gyakorlatilag azt, amint a világháború mutatta, mégis megvalósította, de nyilatkozatot adott, hogy a háború végeztével azo' kat újra lerombolja. Oroszország 1918-ban a Központi Hatalmakkal békekötésre kényszerült. A brest-litovs^; béKe VI. szakasza intézkedik az Aland-szigetek sorsáról. ,,Az orosz csapatokat vissza kell vonni az Áland-szigetekről. Amennyire lehetséges, el kell távolítani annak katonai erődítéseit. A tartós megnemerősítés biztosítására katonai és hajózástechnikai kérdésekben Német-, Finn-, Orosz- és Svéd országnak kell egyezségre lépniök." Az 1918-as német-finn békekötés 30. szakasza ugyancsak a fenti kötelezettségeket foglalja magában Finnországra vonatkozólag. A fent említett tartós megnemerősítés biztosítására vonatkozó egyezség Németország veresége után már nem mehetett végbe. Felesleges is volt ez, mert 1921-ben a Nemzetek Szövetsége vette kezébe a kérdés megoldását. A világháború után a wilsoni elvek mind gyakoribb hangoztatása nem egy népet késztetett arra, hogy kihasználva a kedvező alkalmat, önmaga döntsön sorsa felett. Az Áland-szigetek túlnyomó-