Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 10. szám - Népi elv, népi önrendelkezés

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Népi elv, népi önrendelkezés Polzovics Iván könyve. Polzovics Iván ilyen című tanulmányában az európai nemzetközi jogfejlődés két nagy, időszerű elvét veszi tudományos vizsgálat alá és a két nagy nemzetközi elv boncolása közben rátalál — a magyar igazságra. A természettudomány ki tudja boncolni elveit teljes tisztaságukban. A humánus tudományok művelői ugyanolyan elmeéllel, ugyanolyan logikával dolgoznak és nem hibájuk, hogy sohasem érhetik el a természettudós hűvös elfogulatlanságát. A humánus tudományokban mindig van valami publicisztikai vonás, vagyis védelmi vagy harci kiállás. Nemrégiben Szekfű Gyula ezt mondotta: — Amit Michelet, Lamartine, Treitschke művei objektivitás dolgában vesztettek, azt megnyerték a lirai szenvedély s az abban mutatkozó hatalmas egyéniség révén. Freeman, a nagy angol történetíró pedig, midőn meghajlik a német Mommsen szellemi nagysága előtt, szemrehányást tesz neki, hogy nem érez részvétet, hanem rideg gúnyt a szabadságukért küzdő és becsülettel elbukó kis népek iránt. Az erkölcsi törvényekben s ezek között a történelmi és politikai törvényekben mindig az akarat eleme is megtalálható. Ez a törvényekbe keveredett akarat különböző törést és csillogást ad az elvnek, melynek tartalma objektíven és tisztán kiválasztható, akár egy mathematikai tételé, de akarattól fűtött és akaratot gerjesztő, ami — közvetlenül legalább — nem mondható el a természettudományi tételekről. A népi elv és a népek önrendelkezésének joga például, alig hogy megállapíttatott, a legnagyobb politikai változásoknak lett és marad sokáig okozója. A népek önrendelkezési jogának hangoztatása volt a világháború végén az antant leghatásosabb fegyvere s valósággal az ebben megpillantott igazság bénította meg a központi hatalmak harci akaratát. A népek önrendelkezési jogának végrehajtása azonban oly véresen igazságtalan maradt, oly kegyetlenül egyoldalú és hatalmi célokat szolgáló volt, hogy ma egy másik, hatalmasabbnak látszó és a maga szempontjait épp oly kizárólagosan szolgáló elv kerekedik föléje: a népi elv. A népek önrendelkezési jogát a nyugati hatalmak népszerűsítették. A népi elv Középeurópában született és hatása főként itt és ettől keletre érvényesülendő, a német, orosz vagy japán imperializmus törekvéseinek támogatására. Már az elvek keletkezése és alkalmazása is mutatja publicisztikai elemeiket. Az egyik harci eszköz a nyugati hatalmak kezében, a másik harci eszköz a világhatalomra törekvő új birodalmak kezében. Egyik is, másik is építő, de állambontó, maró, sőt robbantó hatású is lehet. Egyik is, másik is a főhatalmi változások egész sorát idézte elő, újra akarván rendezni Európa népeinek egyensúlyát. A népek önrendelkezési joga széthasította a legyőzött államokat, tájegységre, történelemre, hagyományra és a népek igazi akaratára való minden tekintet nélkül, tisztára nyelvi szempontok szerint, holott azok a hatalmak, melyek a népek önrendelkezésének jogát, mint legfőbb államrendező elvet hirdették, ezt nem alkalmazták a német Ausztria esetében és nem, vagy nem szívesen alkalmazták saját portájukon, mint azt a felszabadult Írország vértanúinak egész sora bizonyítja. A népi elv viszont, mely magáénak vall minden „néptestvért" állami határokon innen és túl, eltépte, elszaggatta a népi önrendelkezés címén felállított új országok határait, vagy benyomult más szuverénitásokba a „néptársak" fölött való egyetemes pásztorkodásával. A két elv következményeként Európa valósággal cseppfolyós állapotba, izzó lávaömlésbe jutott. Mindkét elv tulaj donképen visszahatás a merev és érzelmi tartalmától megfosztott állami szerkezet ellen, melyet — Európa nagy részében — az istentől származottság már nem védelmezett s melyben a „társadalmi szerződés" legapróbb nyomai sem voltak feltalálhatók. Az állam, mai fejlődésében, a legnagyobb földi hatalom. Igényei alig korlátozhatók. Kezében a jó és kezében a rossz. Megvédi a születendő gyermeket és milliószámra küldi meghalni az embereket. Megvédi a munkabért és kemény szigorral szedi az adót, biztatja és sújtja a fényűzést. Mindenütt ott van és sehol sem ér véget. Mikor misztikus eredetétői megfosztották és belőle a kereszténység elemeit kiirtani törekedtek, akkor lett az állam igazán misztikus és szinte mindenható lénnyé. A mondásnál: „Az állam én vagyok", van egy veszedelmesebb: mikor az állam azt mondja: „Minden én vagyok". Ha ez a mondás elhangzik, az ember egyéni és lelkiismeretbeli szabadsága sírba száll és e sír fölött —• elhengeríthetetlen sziklaként — a mindenható állam súlya nehezedik. Ez a mindenütt jelenlévő állam kemény és kérlelhetetlen szigorát a népi elv — mint más korlátlan állam a szociális elv — puhaságával akarja kibélelni. Meg akarja mutatni, hogy alapja és elve, — bármily messze kanyarodjék is tőle módszereiben, — a szeretet. Meg akarja mutatni, hoyy az áldozatért ellenértéket is tud adni és felvillantja a hívők előtt a földi mennyország reménységét. A mohamedán áradat óta — mely szintén nagy reménységet csillantott meg a harcolók előtt, Lefkovits és Vándor Budapttt.V., Deák Ftrtnc-u. 16-18. Kiváló minőségű ma gy ar gyári' mányu gzöveíek, valamint •redeii angol sz^ve f különlegességek nagy választikban (Adria-pa!ota)\