Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1939 / 10. szám - A moldvai magyarok
8 MAGYAR KÜLPOLITIKA — Európa nem ért meg ilyen népzúdulást, mint as népi elv megjelenése óta. Polzovics Iván, a nemzetközi publicisztika egyik legkiválóbb magyar művelője, a jogász és történetíró teljes készségével boncolja a népi elv és a népi önrendelkezés fogalmát, tartalmát és történetét. Mikor pedig a boncolással, leírással végzett, meglát a dolog mélyén olyasvalamit, amit csak magyar tudós láthat meg és ebben mutatkozik lirai vonása, magyar publicisztikai ereje. A német tudományosság, mely a német birodalom népi elve után az imperializmus „életterében" és „Grossraum"-jában a közép- és keleteurópai Monroe-elvet véli megtalálni, nem találhatta meg azt a politikai elvet, mely ezer év óta rendezte, fenntartotta a magyar tájegység népeinek — elmondhatjuk — boldog állami életét. Az a rendezés, melyben Szent István óta a magyar szent Korona népei éltek, igenis ismerte a népek jogát, hogy önmaguk fölött rendelkezzenek. Nem a maguk akaratából csatlakoztak-e hozzánk a kúnok, a besenyők, nem a maguk akaratából tértek-e be hozzánk a török által felszorított szerbek, románok? Nem a maguk akaratából telepedtek-e le a szebeni és szepesi szászok, a németek, svábok, kárpátaljai ruszinok? De egy elv sohasem lehet kizárólagos egy nemzet életében. Egy elv kizárólagos alkalmazása politika- és történeíemellenes, történelmi méreg, mint ahogy a desztillált víz ivása halált okozhat. A magyar országvezetésen a legmélyebb bölcseség, a kereszténység és humanizmus elvei vonulnak át. Ez a magyar történelem és államalkotás egyik kősziklája. A másik támaszt, örök és el nem múlható támaszt is Isten adta nekünk: ez a magyar tájegység, melynek párja csak a francia tájegységben található. Isten adta nekünk a Kárpátok medencéjét, természetes határainkat és Szent István birodalmi eszméjét. Ennek az örök földi és lelki tájegységnek, a keresztény elveknek, Szent István birodalmi eszméjének, a magyar léleknek köszönhető, hogy a magyar állameszme még nem dermedt és nem is dermed merev öncéllá és — mintegy — magában hordozza a kereszténység fenségét, méltányosságát és alázatát. A magyar állam még megtartotta theokratikus magvát és még mindig jó anya és nem csupán mechanikus parancsoló szerkezet. Még benne él minden gyermekének szívében és nem lebeg felette fenyegetően és komoran, mint a Gulliver látta Laputabeli levegőben úszó sziget, hogy súlyával — haragiában — összelapíthassa alattvalóit. Ha a nemzetközi jogtudományban van nyugateurópai igazság, van középeurópai igazság, van magyar elv és magyar igazság is. Ezt magyar embernek kell megállapítania, hirdetnie és minden magyar embernek vallania is. Egy elv sokszor nagyobb erő, mint a legnagyobb hadsereg. És aki e magyar elvet nem látja, vagy látván, megtagadja, vájjon mily nagyobb vezérelvet tud adni annál, amelyet a magyarságnak maga Isten és Isten után Szent István adott? P. M. Ülésbe — Támlába — Matracba EPEZ>./1 egybefont rugót Kapható minden kárpitosnál V moldvai magyarok A „Románia", a román külügyminisztériummal szoros összeköttetésben álló napilap főszerkesztője Perescu Cezar vezércikket írt Románia kisebbségi politikájáról. A román álláspont kifejtése után a többek között a következőket írja: „. . . Moldva sok vidékén még most is, évszázadok elteltével is, számos magyar és székely telepes falu van, akiket a moldvai fejedelmek jóakarta hozott oda. Kvszázatlok multak el fölöttük, mégis megőrizték viseletüket, nyelvüket, vallásukat, nem lévén kitéve soha seminő kényszernek. És megőrizték ezeket mindennemű nemzetiségi elv nélkül, mindennemű kisebbségi statútum nélkül, sőt anélkül, hogy kívülről kaptak volna valamilyen ösztönzést, tisztán csak abból kifolyólag, mert így tette azt lehetővé a román nép természete és a román uralom felfogása . . . A nemzeti újjászületés arcvonalában helyet kaptak a kisebbségek is a magok természetes vezetőjével." Örömmel állapítjuk meg, hogy a román körökben is kezdenek tudomást szerezni a moldvai magyar kisebbségekről. A cikk állításaival szemben azonban le kell szögeznünk, hogy a százezer főnyi moldvai magyarságot nem a moldvai fejedelmek vitték oda. A 150 községben élő magyarság zöme az etelközi magyarság ott maradt töredéke, akikről még a román történetíró Rosetti is elismeri, hogy vagy a románokkal egyidőben költöztek Moldvába, de nincs kizárva, hogy még előttük. A román fejedelmek s az utóbbi románkirálysági nemzetiségi politika nem bánt keztyüs kézzel ezzel az ősmagyar törzzsel. Már a fejedelmek a XVIII. században lehetetlenné tették, hogy a moldvai magyarok közt magyarnyelvű papok működhessenek. Az újabb időben egyetlenegy magyar iskolát sem engedélyeztek. Egyetlenegy iskolában sem engedélyezték még a magyar nyelv tanítását sem. A közigazgatásban és bíróságnál a maffvar nyelv használata szigorúan tilos. Még a templomokban és vallási ténykedéseknél is betiltották a magyar nyelvet. Mindenféle gazdasáüi kulturális és vallási szervezkedés magyar alapon szigorúan tilos. Reméljük, hogy a román politika vezetői, akik ország-világ előtt szeretik hangoztatni, hogy az új politikai érában a romániai magyar kisebbséggel szemben megértőbb magatartást kívánnak tanúsítani, a moldvai magvarságnak is megadják a kisebbségi élet legelemibb követeléseit és feltételeit. MAGYAR KÜLPOLITIKA Szerkesztőbizottság: Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter, elnök, dr. Fali Endre, a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója; Faluhelyi Ferenc egyetemi tanár; dr. Szerelemhegyi Ervin felelős szerkesztő; Csikszentmihályi Sándor László felelős kiadó. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Mozsár-utca 9. Telefon: 12—28—97. Előfizetési ár egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztári számla: 16.123. Kiadótulajdonos: Hungária Lloyd Lapkiadó Vállalat rt. Fővárosi Nyomda Rt. Felelős v.: Duchon J.