Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 8. szám - Az általános revizió a tartós béke utja

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA sebezhetetlenekké lettek. Ezen az előnyös katonai helyzeten csak Olaszországnak semleges magatartásától való eltérése változtathatna, mikoris hoszszú partvidéke és afrikai gyarmatbirodalma nagy támadási felületeket nyújthatnának. így nem paradox állítás, ha mindezek alapján azt mondjuk, hogy Olaszországnak semleges magatartása tengelypartnerének harcászatilag nem gyengítését, hanem erősítését jelenti. Feltehető, hogy a helyzet helyes felismerésében a nyugati hatalmak, — kik tekintélyük végleges leromlása nélkül nem tagadhatták meg a Lengyelországgal szemben meggondolatlanul vállalt fegyveres megsegítési kötelezettségük teljesítését, — a háborút katonailag inkább olyan formában fogják folytatni, mely emlékeztet a XVIII. század úgynevezett kabinet-háborúira, melyekben a harci tevékenység is inkább csak politikai segédeszköznek, erősebb nyomásnak szerepét játszotta, semmint véres áldozatok árán elérhető hadisikerekre törekedett, és hogy a tulajdonképeni döntő szerepet a gazdasági harcnak szánják, melyet minden jel szerint következetességgel és elszántsággal szándékoznak folytatni. Hogy ezen harci eszköznek milyen hatásai várhatók, az, mint fentebb említettük, nézetünk szerint sokban Oroszország további magatartása tói függ, — mint a hogyan egyáltalában szerintünk az egész helyzetre a legközvetlenebb befolyási ez a hatalom gyakorolja. Szövevényes és minden más polgári államalakulat gyakorlatától teljesen eltérő politikai erkölcsei és felfogásai még sok meglepetés elé helyezhetik a világot. Mindenekelőtt pedig a legnagyobb rejtély, amely megoldásra vár, annak megismerése, mi rejlik a legutóbbi németbarát irányban eszközölt politikai fordulat hátterében? Hogy ingyen nem nyújtott kezet addigi ellenfelének, melytől egyébként a legnagyobb világfelfogásbeli ellentétek választották el, az nyilvánvaló. A legfőbb kérdés azonban abban rejlik, hogy mely ellenszolgáltatások fejében csatlakozott Oroszország. Igaz, hogy ezen ellenszolgáltatások elsősorban gazdasági téren is kereshetők; azonban kétségtelen, hogy ha a szovjet csak gazdasági előnyöket akart volna magának biztosítani, úgy ilyeneket a nyugati hatalmak sokkal nagyobb mértékben nyújthattak volna nek, mint a Német Birodalom. így politikai téren kell azokat keresnünk és elsősorban Oroszország területi igényeinek vonalán gondoljuk azokat megtalálhatni. Oroszország európai területi igényei ugyanis két irányban érvényesülhetnek: Len gyelországnak ukránok által lakott keleti területeire, vagy a Nagyromániához csatolt Besszarábiára vonatkozólag, mely mindkét terület régi orosz tulajdon volt, és mely mindkettőnek sorsa mélyen belenyúl minden szomszédállam érdekkörébe is. Ha ugyanis Keletlengyelország ismét orosz uralom alá kerülne, úgy Oroszország újból közelségbe jutna megnagyobbodott hazánk északkeleti határaihoz. Viszont, ha Oroszország legközelebbi területi igényeinek kielégítését Besszarábiában keresné, ez Romániának oly nagyfontosságú gyengítését jelenthetné, amely egészen új erőviszonyokat teremtene délkeleti Európában. Kétségtelen, hogy Magyarország helyzete a most kitört háborús bonyodalomban úgy földrajzi fekvésénél, mint politikai helyzeténél és nemzeti hivatottságánál fogva is a lehető legkényesebb és mindenképen a legmesszebbmenő óvatosságot és készültséget igényli vezetőitől és az egész nemzettől egyaránt. Két harcban álló ellenfél között, melyek közül egyikhez a közelmúlt eseményeiben gyökerező politikai hála és a sokban közös eredetű kultúra szálai is, míg a másikhoz vérmérsékletben hasonlóság és évszázados hagyományos és őszinte tcstvéricsség érzései fűznek, feltétlenül meg kell őriznie egyéni érzésektől és szenvedélyektől mentes őszinte s részrenemhajló tárgyilagos semlegességét, ugyanakkor azonban minden eshetőségre felkészülve kell figyelnie az események folyását, hogy szavát nyomósán hallathassa, mihelyt saját érdekei forognak kockán. Imponáló egységben álljon tehát a nemzet vezetői mögött, mindenre felkészülve, méltóságteljes és elszánt nyugalommal figyelje a fejleményeket — és mindenekelőtt élesen tartsa kardját hüvelyében. Az általános revízió a tartós béke utja Irta: Lukács György Alig volt még annyira összekavarodott a nemzetközi helyzet a háborút követő két évtized alatt, mint jelenleg, amikor megindult egy új háború. Még mindig reméljük, hogy az új, európai háború lokalizálható lesz. Ha azonban a jövőbe tekintünk, az igazi békét óhajtva, csak egyetlen megoldás képzelhető. Nincs itt más kivezető út, mint kihúzni a helyzet méregfogát azzal, hogy általános revízió alá vétessenek azok az igazságtalan békeszerződések, amelyek megmérgezték a helyzetet és ahelyett, hogy a tartós béke alapjait rakták volna le, örök viszálykodásnak, újabb háborúknak magvait vetették el. Meg kell alkotni az új, az igazságos békét. Németországnak vissza kell adni a tőle elharácsolt gyarmatokat. S akkor meg fog szűnni minden agresszivitás, — mely nem engedi nyugvópontra jutni a világot. Rendezni kell az egyensúly problémáját is a Földközitengeren és a távolkeleti óceánokon is, és pedig nem egyes hatalmak igazságtalan előnyökben részesítésével, hanem az egész emberiség érdekeire tekintettel, mert a világtengerek közlekedési útjainak sértetlen biztosítására, valamint a nyersanyagokban való részesedésre is az egyetemes emberiségnek van igénye és joga. És rendezni kell a mi hazánk ügyét is, melvct két évtized alatt a tájékozatlan világ immár megimert. A szégyenletes és oktalan békediktátumok életbe lépése óta a helyzetet és a békediktátumok óriási baklövéseit ismertető nagyszabású propaganda irodalom fejlődött, mely minden világnyelven hirdetője lett az igazságnak és eljutott mindenfelé. Azonfelül rendkívül megnőtt a hazai ide genforgalom is. És rendszeres gondossággal idevezéreltük a küldföldnek a politikára iránytadó kö reit: parlamenti tagokat, írókat, tudósokat, a sajtó munkásait, szóval mindazokat a tényezőket, melyeknek döntő befolyásuk van a világ-közvélemény fejlődésére. Ezzel a sokoldalú munkával elértük azt, hogy a magyar kérdés nem ismeretlen rébusz többé a külföld előtt, mint a nagy háború lezai-