Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 7. szám - A nemzeti és népi gondolat

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA A népi gondolat még cipel magával bizonyos anyagiságot s ezzel együtt elzárkózást, de a nem­zeti gondolat már telítve van eszmével és ezzel átitatja a népi gondolat földiességét is. A népi gondolat az új iránynak csak alapja, csírája és egészséges csak úgy lehet, ha nemzeti magasságba emelkedik. Sok nemzet és ország történelmi időkön át végezte el ezt az emelkedést. Most pedig tanúi lehettünk annak, hogy a lesújtott, szervezetükben megbontott országok két évtized alatt újra kezd­ték, végigfutották a népből nemzetté levés pá­lyáját. Azok az országok, melyeknek nem volt szük­ségük vagy módjuk erre az újjászületésre, mond­hatják, hogy a népi lépcsőzet alacsonyan áll, de láthatták — mintha csak egy új csillag születésé nek lettek volna tanúi —, hogyan lesz a népből nemzet, hogyan lesz nemzetből egységes állam, majd birodalom. A francia politikai filozófia rájött arra, hogy politikailag minden ember egyenlő. Az új politi­kai filozófia ezt az egyenlőséget a nemzet számára követeli. Az új filozófia csak akkor bontja ki sátorá­nak teljes pompáját, ha a kezdeti „népi" alapról a nemzeti alapra tér. A nép még inkább családi, a nemzet művelő­dési alakulat. Mihelyt világos lesz, hogy az új politikai filozófiának természetszerűen kell a népi fogalom felől — mely csak bevezetőnek volt szánva — a nemzet fogalma felé haladnia, kitű­nik, hogy az új filozófia csak betetőzése a réginek és akkor nem lesz olyan kiáltó az ellentét az euró­pai kultúra nemzetei között. A tisztelet, melyet valamely nemzet a maga számára követel, föltételezi azt is, hogy ily tisz­telet minden más nemzet számára is kölcsönösen megadassák. A nézetek tisztelete, jogaik elismerése, az új filozófia gránitalapja. Ennek, épp úgy, mint a francia politikai filozófiának, megvan a gyakorlati bizonyítéka. Elmélet és cselekvés épp úgy találkozik itt, mint a francia forradalomban és, mint Francia­országban, itt is a forradalom szülőhelyén van legmagasabb lobogása. És ugyancsak, mint ahogy a francia forradal­mat az ellenkező és elképedt táborokban a világ tűzvészének hirdették, azonképpen hirdetgetik most is az új forradalom vészes voltát. Pedig ez is, az is, az emberi öntudat és mél­tóság magasabb fokát jelenti és jelentette. Az egyik megvalósítása az emberek egyenlő­ségének, a másik megvalósítása a nemzetek egyen­lőségének. A francia forradalom, mely felszabadította az egyes embert, mindig az egyéniség gondolatá­hoz-tapadt, dimenziói nem szélesbültek, nem ter­jedtek. A nemzet méltóságának elmélete azonban szélesebb feladatokat lát, minden irányban kiter­jed. A francia forradalom elmélete síkon, vagy csak vonalon mozog. Az új, nemzeti forradalom kiterjedése minden irányú, hármas dimenziójú, teljes forradalom. Minden feladatot vállal min denért felelősséget érez. Formája nem szükség­képpen parancsolás, hanem a teljesség: a gyer­mekek reggeli kásájától a hadihajóig minden egy­formán fontos neki, mert minden csak a nemzet érdekében történik és történhetik. Ez a forradalom, különösen kezdetén, elké­pesztő mindenfelé való fordulásával, az élet min­den mozzanatába való beavatkozásával. Szabá­lyainak aprólékosságához csak a régi theokratikus államok sűrű és aprólékos szabályai hasonlítha­tók. De ami a theokratikus államban csupán sza­bály, vagy — az idők ködén keresztül — csak an­nak látszik, a nemzeti forradalom államában cél-, szükség-, vagy kényszerű cselekvési mód. A nemzeti egyenjogúság, amiben a teljes élet­hez való jog és ennek anyagi és gazdasági feltéte­lei is benne vannak, meghozhatja Hurópa valódi békéjét és azt a nyugalmát, melyben nemcsak a fegyvergyártás és a háborúra való készülődés folyh atik. Ha egyenjogú nemzetek állanak egymás mel­lett, akkor a nemzetközi erőknek és kapcsolatok­nak a réginél sokkal crősebbnek és maradandóbb­nak ígérkező szerkezetét lehet megalkotni. Mert vájjon a svájci kantonális alkotmány megállhatna-e, ha egyik kanton a másik rovására kaphatna jogokat és egyik kanton elzárhatná a másikat nyersanyagától, megfoszthatná fegyve­reitől, védelmétől s mindattól, ami az élet bizton­ságát, lehetőségét jelenti? Vájjon az Amerikai Egyesült-Államok szer­kezete megmaradhatna-e, ha egy vagy több ál­lama alá volna vetve egy másik állam önké­nyének? Vajon Anglia nem azon az úton van-e, hogy a „közállomány" tagjainak teljes egyenlőséget és önállóságot adjon s maga az angol birodalmi elv csak mint egyetemes tekintély és összetartó er­kölcsi erő lebegjen felettük? Amit a népi és nemzeti forradalom követel, az oly régi igazság, mint maga a történelem. A francia forradalom kettős emléket hagyott maga után: a kegyetlen kivégzésekét és az ember politikai egyenlőségének ki nem irtható gondo­latát. Az új forradalomnak is van véres, zavaros habja, de ez a hab elül és ami örök elvként meg­marad belőle, az a nemzetek egyenlő méltósága és a nemzeten belül a vezetőknek a népért való tel­jes felelőssége minden kérdésben és minden irányban. A francia forradalom megsemmisítette a po­litikai zsarnokság elvét. A népi és nemzeti forra­dalom megszüntette a zsarnokságot minden irányban, megszűntette a kormányzat üres folt­jait, a kormányzatot mindenütt jelenvalóvá téve. A népi és nemzeti elv nem akar elzárkózást. Az elzárkózás, kényszerű gazdasági és pénzügyi kérdésektől eltekintve, nem a népi és nemzeti for­radalom országaiból indult ki. A szankciók, pél­dául az abesszin foglalás idején, a Népszövetség parancsára keletkeztek. A népi és nemzeti forra­dalom államai mindig segítették egymást és Spa­nyolország szabadságának kivívásában jelentős és hősi részük volt. Nekünk, magyaroknak, a nemzet méltóságá­nak követelése nem új dolog. Mi nemzeti egysé­günket és öntudatunk teljességét és nemzeti hiva­tásunkat ezer évvel ezelőtt megtaláltuk. Mi a népi alapról akkor tértünk nemzeti magasságba — ha nem előbb —, mikor a hét vezér a pusztaszeri szerződést megkötötte. Mi már akkor nemzet voltunk és sohasem

Next

/
Oldalképek
Tartalom