Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 7. szám - Uj Európa felé

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA met mozgalom a kibontakozást a húsz év előtt teremtett helyzetből. A német tudományos politika központi problémája a népi gondolat. A politikai tudományok jóformán minden megnyilatkozása valamilyen összefüggésben áll ezzel a központi eszmével. Közelfekvő, hogy a nemzetközi kapcsolatok tudománvát. különösen a nemzetközi jogot is erre a közös nevezőre igyekeznek hozni. Hans T. K. E. L. Keller elnöksége alatt egy nemzetközi akadémia is létesült, amely a népek jo gaiért akar harcolni és amely kongresszusokon és tudományos munkákban dolgozza ki ennek az eszmének tudományos alapjait. Szerinte az államok mellett a népeket is fel kell ruházni nemzetközi jogi alanyisággal. Ezáltal egy dinamikus tényező kerülne bele a nemzetközi jogba, amely a fejlődésnek és ezzel parallel az igazságnak is érvényt szerezne. A közelmúltban jelent meg ennek a mozgalomnak legújabb munkája, amely a legkülönbözőbb nemzetek tudósainak tollából tartalmaz tanulmányokat, amelyek mind arra a kérdésre keresnek feleletet, milyen politikai és jogi rendszer mellett lehet az európai népek fejlődését és jogait biztosítani? Ezekkel csak rá akarunk mutatni arra, hogy a szellemiek terén bizonyos folytonosság áll fenn, az érdekelt népek, de a kívülállók is, nem szűntek meg keresni az utat és módot, hogyan lehet az adott helyzetből kikerülni és a világtörténelem folyását igazságosabb alapokra helyezni? Nézzük már most, vájjon maga a világtörténelem számolt-e ezzel a szellemi fejlődéssel? Tudjuk, hogy a Német Birodalom egymás után rázta le a versaillesi szerződés bilincseit és ebbe a többiek, akiknek ez bizonyos fokig a rovására ment, többé-kevésbé belenyugodtak. Ezzel elismerték a mult igazság talanságát. Hatalmas lépést jelentett az igazság felé az, ami a mult év őszén történt. Most már nemcsak német viszonylatban szereztek az igazság eszméjének érvényt, hanem magyar viszonylatban is. A Felvidék visszacsatolása jóvátétel volt, egy elkövetett igazságtalanság részleges megváltoztatása. Tavasszal visszakerült a Kárpátalja, de azóta, azt lehet mondani, megmerevedett a helyzet. A világtörténelem elindult az igazság útján, de most mintha megtorpant volna, mintha most már nem akarna elmozdulni erről a helyről. Pedig a mai helyzet talán még visszásabb, mint volt az, amely az őszi fordulat előtt állott fenn. Addig a békeszerződések megteremtői védték munkájukat és nem igen akarták bevallani, hogy az minden tekintetben — kontármunka volt. Most azonban tettekkel bizonyították, hogy a húsz év előtti „ujjárendezés" hibás volt, hogy azt meg kell változtatni. Nem is annyira új elvet kellett felállítani, mint egy már ismert elvet a valóságba átültetni. A népi elv, amit 1938 őszén cseh-szlovák viszonylatban elismertek és megvalósítottak, nem volt más, mint amit a húsz év előtti „ujjárendezés" alkalmával hirdettek: a népek önrendelkezési joga. A mult ősszel valóban megtört a jég, a két tábor felfogása lényegesen közeledett egymáshoz. Nemcsak elvben ismerték el a népiséget, mint az európai rendszer egyik igazságos alapját, hanem annak megvalósításában is nagyjában egyetértett a két tábor. Van-e logika abban, ha ilyen körülmények között megint csak megbokrosodik a világ, megint csak megáll a félúton és hagyja, hogy a húsz év előtti .,ujjárendezés" megmaradt igazságtalanságai tovább viruljanak? Ebben semmiféle logika nincsen és a világtörténelem azt bizonyítja, hogy ilyen nyilvánvaló ellentmondás, a valóság és az általánosan elfogadott erkölcsi eszme ko/.-tti ellentét sokáig nem maradhat fenn. Amíg az erkölcsi eszme nem volt általánosan elfogadva, még lehetett kételkedni a jövő útjain. Mindenekelőtt azért, mert magában az eszmében is lehetett kételkedni, hiszen sokan tagadták, hogy ez az erkölcsi eszme. Sokan azt vallották, hogy az már úgy is megvalósult, Európa dolga úgyis rendbe lett már hozva. Akik erkölcsi eszmét hirdetnek, az erkölcsi igazságnak akarnak érvényt szerezni, azok — az ellentétes felfogás szerint — nem igazságot akarnak, hanem saját jogtalan érdekeiket érvényesíteni. Bár a magyar felfogás ezt a gondolatmenetet sohasem ismerte el, bizonyos logika azért volt benne. Vagy legalább is abban a régebbi helyzetben, amelyben ilyen érvekkel lehetett előállani. Ma azonban megszűnt ez a helyzet, hiszen ma egyformán mindenki elismeri, vagy legalább is 1938 őszén elismerte, hogy Magyarország által is hangoztatott eszme az erkölcsi igazság. Ma elvi tekintetben nem áll egymással szemben két tábor, mint például még egy évvel ezelőtt. Ma már nem kételkedhetünk a jövő útjában, ma már azt kell hinnünk, hogy ha a világ elvi tekintetben közös nevezőre jutott, ha ezt az elvet részlegesen már megvalósította, előbb vagy utóbb, de feltétlenül tovább kell mennie a megkezdett úton és fel kell számolni mindazt, amit a húsz évvel ezelőtti „ujjárendeződésből" ma is — ujjárendezésre szorul. Azt mondottuk: úgy látszik, mintha a világ megbokrosodott volna, mintha a világtörténelem fél úton állott volna meg és ma már nem hajlandó egy általános elfogadott elvnek érvényt szerezni. Nem egészen így van ez, legalább is nem minden viszonylatban. Lord Halifax angol külügyminiszter a nyár elején egy nagy port felvert beszédet mondott, amelyben igen érdekes megállapítások vannak. Azt mondja Lord Halifax, nem elég olyan eszközöket teremteni, amelyek megakadályozzák az erőszak alkalmazását, ha nincsen olyan szervezet, amely békés változtatásokat hoz létre. Allanódan változnak a nemzetek viszonyai, szükségledóan változnak a nemzetek viszonyai, szükséglemint olyan nemzetközi eszköz feltalálása, amelynek segítségével meg lehet valósítani az ilyen változtatásokat. Ha ezeket a szavakat olvassuk, lehetetlen vissza nem gondolni arra a húsz éves magyar küzdelemre, melynek értelme, erkölcsi alapja nem volt más, mint amit most lord Halifax mondott ki: utat és módot kell találni a nemzetközi helyzet békés megváltoztatására. Az angol külügyminiszter azonban nem azért szögezte le ezt az elvet, nem azért mondotta, hogy nincsen sürgősebb dolog, mint egy ilyen eszköznek a feltalálása, mert egyébként az a meggyőződése, hogy a világban ma minden rendben van és a mai helyzet nem olyan, hogy azon változtatni kellene. Semmi esetre sem lehet ez a meggyőződése lord Halifaxnak, különben nem mondotta volna, hogy egy ilyen eszközre sürgős szükség van. Azért olyan sürgős ez a feladat, mert a mai európai helyzetben sok minden szorult változtatásra és mert ez a mai helyzet bizony sok tekintetben már szinte tarthatatlan. Az igazság érdekében meg kell állapítani,