Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 6. szám - Románia nemzetkisebbségi politikája

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA Románia nemzetkisebbségi politikája Irta: Pusztai-Popovits József. Románia nemzetkisebbségpolitikai vonalveze tését leghívebben az a külpolitikai expozé tükrözi vissza, amelyet Gafencu Grigore, fiatal román külügyminiszter legutóbb a román szaktestületi parlament ünnepélyes megnyitása alkalmával mon dott. Az expozé középpontjában a nemzetkisebbségi kérdés állott, ami magábanvéve nem keltett különösebb feltűnést. Az elmúlt, kálváriás húsz esztendő alatt ugyanis hozzászoktunk már ahhoz, hogy a mindenkori román külügyminiszter a nyu gati demokratikus nagyhatalmak megnyugtatása érdekében a nemzetkisebbségi kérdés megoldá sára ígéretet tesz. Ami Gafencu Grigore román külügyminiszter mostani expozéjában különösebb feltűnést keltett az, hogy abban Románia Csáky István gróf magyar külügyminiszternek magyar-román nemzetkisebbségi egyezményre vonatkozó ajánlatát a iegkategórikusabban visszautasította. Mint ismeretes. Csáky István gróf még április 13-án, a Románia függetlenségére vonatkozó angol-francia garancianyilatkozat elhangzása napján, a magyar képviselőház külügyi bizottságában tartott külpolitikai expozéjában rámutatott arra, hogy: „A magyar kormány változatlanul fenntartja azt a régi javaslatát, hogy kössön Románia Magyarországgal — úgy, mint azt más államok egymás között már régen megtették, — kisebbségi egyezményt. Ez lényegesen meggyorsítaná — mondotta Csáky gróf — a két állam közötti viszony javulását." A magyar külügyminiszternek erre az előzékeny, lovagias ajánlatára Gafencu Grigore, aki a román fővárosban és külföldön minduntalan Románia békés szándékát és a jószomszédi politika szükségességét hangoztatja, nem sietett válaszolni. Csáky István gróf ezért jónak látta ajánlatár megismételni és május 3-án a magyar képviselő ház külügyi bizottságában tartott külpolitikai expozéjában a következőket mondotta: „Röviddé! ezelőtt javaslatot tettem a román kormánynak kisebbségi egvezmény megkötésére. Remélen. hoi^y barátságos lépésemre nem túl hosszú idő múlva kapok megfelelő választ. Egy ilyen egyezménynek megkötése igen sok akadályt elhárítana, amely most még a közeledés útjában áll. Mondanom sem kell, hogy a legnagyobb lelkinvugalommal tudomásul vesszük azt is, ha jószándékaink nem találnak megfelelő viszonzásra." Tekintette] arra, hogy a román külügyminiszter válasza Csáky István gróf második megnyilatkozása után sem érkezett meg, a magyar külügyminiszter május 14-én Sopronban, a Magyar Elet Pártja választói gyűlésén a következő harmadik kijelentést tette: „Már többször kívánatosnak jeleztem, hogy román szomszédunkkal is valamiféle türelmi időszak, sőt megértés jöjjön létre." Miután még ekkor sem érkezett román válasz, Csáky István gróf május 18-án Kecskeméten, a Magyar Élet Pártja választói gyűlésén mondott beszédében a következő negyedik kijelentést tette: Nagy tapintattal párosult eréllyel figyeljük elszakadt véreink sorsát, hiszen ezeknek száma a hazai magyarságnak körülbelül egyötöde. Ezeknek védelmére minden jogi és erkölcsi alapunk megvan. Mi, ittmaradt magyarok, ezért az alapért már előre teljesítettünk rettenetes fizetéseket. Most jöjjenek azok, akik az ellenszolgáltatással húsz éves hátralékban vannak." A magyar külügyminiszter négyszeri ajánlatára Gafencu Grigore román külügyminiszter június 9-én, tehát csak ötvenhat nap után tartotta érdemesnek válaszolni. Ebben a válaszban a román külügyminiszter kijelentette, hogy: 1. a romániai nemzetkisebbségi probléma nem territoriális kérdés, 2. a romániai nemzetkisebbségi probléma nem nemzetközi, hanem kizárólag román belpolitikai kérdés, 3. a romániai 1938 augusztus 4-iki nemzetkisebbségi statútum teljes mértékben kielégíti a nemzetkisebbségeket, 4. Románia nem kíván Magyarországgal nemzetkisebbségi egyezményt kötni, mert Románia nem hajlandó újabb nemzetközi kötelezettségeket magára vállalni, annál is kevésbé, mivel ebben az esetben Magyarország a nemzetkisebbségi egyezmény gyakorlati végrehajtását állandóan figyelemmel kísérné és ellenőrizné. 5. Romániában a nemzetkisebbségi kérdés a legigazságosabb megoldást nyert. Ebben az öt pontban foglalható össze Gafencu Grigore válasza, amelynek mindenegyes állítását egyrészt a tények, másrészt a nemzetközi jogszabályok, részben pedig a külföldi és a román államférfiak, valamint politikusok cáfolják meg a legpompásabban. Fatális tévedés előre megfontolt szándékkai azt állítani, hogy Romániában a nemzetkisebbségi probléma nem territoriális kérdés. A kétmillió lelket számláló romániai történelmi magyar nemzetiség problémája igenis territoriális kérdés. A magyarság éppen a territórium változása következtében vált nemzetkisebbséggé, a territóriumot viszont Románia kizárólag azzal a feltétellel kapta meg, hogy az Erdély és Bánság területén lakó nemzetiségek összes jogainak gyakorlati biztosítására nemzetközi kötelezettséget vállalt. Azóta a romániai történelmi magyar nemzeti ség kérdése szorosan összefügg az erdélyi és a bánsági territórium kérdésével. Azóta a romániai történelmi magyar nemzetiség kérdése megszűnt román belpolitikai probléma lenni és elsőrangú nemzetközi kérdés lett. Ezt igazolja a párisi nemzetkisebbségi szerződés, Clemenceau francia miniszterelnöknek 1919 június 24-én Paderewszky akkori lengyel miniszterelnökhöz intézett levele, továbbá Wilson Woodrov beszéde, amelyben 1919 május 31-én a békekonferencia plenáris ülésén Bratianu Jonelnek válaszolt. Wilson elnök a békekonferencián ezeket mondotta: ,, Mi nem garantálhatjuk az önök határait, ha nem tudjuk, hogy azok bizonyos jogelveknek megfelelnek és zavarokra és panaszokra nem fognak okot adni. Ugyanez a megoldás alkalmazandó a kisebbségekre is. Ha önök azt akarják, hogy a Szövetséges és Társult Főhatalmak garantálják magának az államnak a fenntartását, igazságta-