Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 6. szám - Az "élettér" szerepe a világpolitikában

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA ta helyettesíteni. Ma azonban az államok neme ik erősebben védekeznek a kommunista propaganda ellen, de ugyanakkor a mindenütt erősödő nemzeti irány azokat fokozottabb mértékben immúnissá is teszi vele szemben. Oroszország tehát ilyen körülmények között vissza fog térni a régi külpolitikai eszközhöz, a pánszlávizmushoz, hogy legalább a szláv népeket tudja külpoltikai törekvései nek megnyerni. A pánszlávizmus számára pedig ott lesz legkedvezőbb a talaj, ahol az állami és nemzetközi helyzet bizonytalansága miatt nem csak fogékonyabbak a lelkek, de amúgy is keresik az utat egy végleges helyzet megteremtésére. F.z az eset pedig Szlovákiában adva van. Nem akarjuk folytatni a szlovák önállóság analízisét. Keressük inkább a megoldás útját. 3gy olyan megoldást, amely az itt felsorolt belső ellentmondásból, a feltüntetett veszélyekből önként adódik. Ha az önálló Szlovákiának nincsen európai hivatása. e>4y tágabb közösségen belül, amelynek szerves tartozékává válik, azonban már megtalálhatja ezt a hivatást. Ha egy önálló Szlovákiához nincsen elegendő államalkotó ereje, ha nincsen egocentrikus szlovák történelemszemlélete, akkor politikai képességeit egy táuabb közösségen belül a maga és a többiek számára még mindig nagvon is eredményesen gyümölcsöztetheti. Ha pedig történelemszemléletével visszatér igazi történelmének forrásaihoz, akkor éppen a történelem által mutatott nagyobb közösségében fogja sokkal hamarabb megtalálni nemcsak politikai létének biztonságát, de egyben azt a belső kielégülést is, amely nélkül minden nép, akár a legfüggetlenebb is, csak boldogtalan lehet. Végül az ideológiai veszélyekkel szemben akkor lesz legkevésbbé fogékony, ha helyzete olyan végleges megoldást nyer, amelyet a földrajz, a gazdaság, a történelem és a célszerűség is igazol, amelybe éppen ezen tényezőknél fogva véglegesen bele is tud nyugodni. Nem vitás, hogy a geopolitikai igazság szavára hallgatva hol találhatná mindezt meg: a szentistváni Magyar Birodalomban. A „Magyar Külpolitika" ingyen jár minden külföldi magyar egyesületnek Támogassa előfizetésével a Magyar Külpolitikát! CEMKO P AS ZTA MŰLLER ÉS TÁRSA IPARI ÉS SEGÉDANYA. GOK GYÁRA BUDAPEST, XIV, GIZELLA-UT 53-55. ^••••HianBHMnnnHnBMai Az „élettér" szerepe a világpolitikában Irta: Dr. Pongrácz Kálmán. Régi igazság, dc talán sohasem volt annyira érvényes, mint ma, az a megállapítás, hogy eszmék ellen csak eszmékkel lehet eredményesen harcolni. A világháborút lezáró békeszerződések biztonsáLirendszerének jogi konstrukcióját hamar meggyengítette az ethnikai szempontokra való hivatkozás és az elnyomott népek felszabadításának elve. Amíg szigorúan érvényesült az elmúlt húsz esztendőben a népszövetségi rendszer formalisztikus jogi gondolkozása, olyan buzogva tört fel a nemzeti szocialista rezsim első éveiben Európaszerte a népi elv, amely az Anschluss bekövetkeztében és a szudéta területek elcsatolásában való ban diadalra is jutott s így integráns része is lett e gondolat a megnagyobbodott Harmadik Birodalom jelenlegi kialakulásának. A német külpolitika helyesen ismerte fel tehát az elmúlt évek során, hogy a pusztán hatalmi eszközökre támaszkodó külpolitikát erkölcsi elvekkel is alá kell támasztani, mert így az igazság kétségtelen és letagadhatatlan tudatában még az ellenfelek részéről is kevesebb ellenállás tapasztalható, hisz tulajdonképen a „völkisch" gondolat nem volt egyéb, mint a nyugati hatalmak által 1918-ban deklarált önrendelkezési elv. Saját ígéreteiknél és saját elveiknél fogta meg tehát a német külpolitika a nyugati hatalmak diplomáciáját és közvéleményét akkor, amikor a békeszerződés jóvátételét azoknak az elveknek következetes végrehajtásában jelölte meg, amelyeket ezek kér évtizeddel ezelőtt saját maguk is a kibontakozás és igazságos európai elrendeződés egyetlen helyes és célravezető eszközének jelentettek ki. Az új német külpolitika azonban ezeknek az erkölcsi elveknek hangoztatását nem célnak, hanem eszköznek tartotta. Minthogy mindent a nemzeti érdekeknek rendelt alá, így nem is volt ez a tény meglepő. Attól a pillanattól kezdve, hogy — Danzig kivételével — népi programmja teljes egészében kielégítést nyert és a határmenti németség e^ész tömegében felzárkózott a Birodalomhoz, a népi elvek tovább hirdetésének értelme megszí nt s törvényszerűen elkövetkezett az az idő, amikor fel kellett cserélni egy új és hasonló erejű átfogó Uondolattal. Ez az új elv a birodalmi gondolat volt, vagyis visszatérés azokhoz a történelmi emlékekhez, amelyek a Habsburg német-római császárok birodalmát jellemezték úgy elvi, illetve hatalmi, mint pedig földrajzi vonatkozásban. Ez az elv már kevésnek tartotta a népi szempontok érvényesülését, újabb, dc már nem népi alapon igényelhető területekre formált jogot, kézenfek\ö volt tehát, hogy ekként új tartalommal is kellett, hogy jelentkezzék, amikor Cseh- és Morvaország bekebelezésére és a Birodalomba való beolvasztására került a sor. Ez az új állami elmélet a népi programmon túl már fennen hirdette a történelmi jogok elsőbbségét s hogy Németország ezen a terén sem esett elvi túlzásokba és merev doktrinerségbe, hanem újra csak a nemzeti érdekeket tartotta szem előtt, mutatja az a körülmény, hogy a történelmi és birodalmi gondolat felelevenítésével