Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 6. szám - Szlovákia a geopolitika szemüvegén

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA dig is, az is marad ezután is. S hisszük és reméljük, hogy ez a politikánk igenis lényeges tényező lesz abban, hogy Németország és Lengyelország között elsimuljon a ma élesen kifejezésre jutó ellentét. Szlovákia a geopolitika szemüvegén Jrta: Török Árpád. Szlovákia mint probléma nemcsak önmagának, nemcsak a szomszédállamoknak, de egész Európának van feladva. Ezt a feladatot a közeli években valahogyan meg kell oldani. Nemcsak mi látjuk benne a problémát, hanem kétségtelenül az a hatalom is, amely Szlovákia önállóságát leheti", vé tette, a Német Birodalom. Emlékszünk még Hitler Adolf április 28-i beszédére, amelyben a nemet vezér és kancellár elmondotta, hogy ö olyan javaslatot tett, mely szerint Németország, Lengyelország és Magyarország közösen garantálná Szlovákia függetlenségét. Ezzel ö is elismerte, hogy Szlovákia mai nemzetközi helyzete nem kielégítő és nem végleges. Az általa javasolt megoldás megfelelt esetleg az akkori helyzetnek, illetve az akkori német érdekeknek, amiből azonban egyáltalán nem következik, hogy a jövőben is csak ezen a vonalon lehet a szlovák kérdés megoldását keresni. Amikor egy államnak, egy történelmi-nemzetközi jogi egyéniségnek geopolitikai helyzetéről beszélünk, tulajdonképpen azt a viszonyt értjük, amely nagyságánál, lakosságának számánál, belső egységénél fogva közte és a környező államok között fennáll. Vagy más szóval: keressük benne az erőtényezőt, ennek a többi erőtényezőre való hatását egy végleges egyensúlyi állapot szemszögéből. Mindez kissé elvont, de talán mégis sejteti azt. amit ki akarunk fejezni, hogy t. i. egy állam jelentősége, hivatása nemcsak önmagában rejlik, hanem a többiekhez való viszonyában. Az első kérdés, amit Szlovákiával szemben fel kell tennünk: van-e az önálló Szlovákiának európai hivatása? Ha van, akkor ezzel nemcsak önállósága nyer erkölcsi igazolást, hanem ez a hivatás egyúttal biztositéka is további önállóságának. Azért, mert egy állam kicsi, lakosságának száma csekély, még nem következik, hogy az az állam életképtelen, illetve hogy nincsen nemzetközi hivatás.,. Nem akarunk itt sokat a történelmi kis államokkal, amilyen Svájc, Hollandia, Dánia stb. foglalkozni, amelyek ebből a szempontból nem képeznek problémát, hiszen önállóságuk és nemzetközi hivatásuk egyáltalában nem vitás. Utalunk azonban a kis balti államokra, amelyeknek lakossága egyenként kevesebb mint Szlovákiáé, mégis igen fontos európai hivatást töltenek be és önállóságuk valósággal európai szükségesség. Ezt éppen napjaink eseményei igazolták, amikor a szomszéd nagy államok, dacára az európai feszültségnek, kivétel nélkül biztosítva akarják látni ezeknek a függetlenségét. Geopolitikai igazság, geopolitikai szükségszerűség nem jelent feltétlenül erkölcsi igazságot. Egy adott helyzetben, vagy bizonyos törekvések szemszögéből nézve, valami lehet geopolitikailag indokolt akkor is, ha az egvébként nem igazságos. Ha abból indulunk ki, amiből a páris-környéki békeszerződéseknél indultak ki, hogy t. i. a Német Birodalomnak expanziós törekvései vannak Délkelet európában, akkor független középállamok létesítése ebben a szférában geopolitikailag indokolt, még ha ezáltal bizonyos erkölcsi és történelmi igazságok sérelmet szenvednek is. A feltevés ilyenkor az, hogy ezek az államok mindent meg fognak tenni, hogy a német nyomásnak ellentálljanak: még eííyegy súlyos sérelmüket is elfelejtik. Annak idején Csehszlovákiának is ezt a feladatot szánták s talán Magyarországot is azért csonkították meg olyan ész nélkül, mert azt hitték, mennél gyengébb, annál jobban fogja keresni a többiekkel a megegyezést, hogy a nyugatról jövő nyomásnak ellenállhasson. Más kérdés természetesen, hogy ez a kiindulási pont helyes volt-e. Nem erről akarunk itt azonban vitatkozni, az elmondottakkal csak szemléltetni akartuk, hogy az adott helyzetben, egy bizonyos feltevés alapján olyasmi is lehet geopolitikailag észszerű, aminek más helyzetben, más feltevésekből kiindulva semmi értelme nincsen. Szóval: a történelmi kis államok önállósága jogosult, azok európai hivatást töltenek be. De vájjon fennáll-e ez a kis Szlovákia esetében is? Miben rejlik hát az ő európai hivatása? Szlovákia mint önálló állam nem történelmi képződmény. Ezer éven át tartozott ez a terület Magyarországhoz. Trianonban sem csináltak belőle önálló álla mot, hanem a történelmi cseh tartományokkal édesítették. Vájjon a szlovák önállóság befolyásolhatja-e ma valamilyen irányban is a középeurópai egyensúlyt? Bizonyos, ho<<\ a balti államok sem elég erősek önmagukban, hogy akár keletről akár nyugatról jövő támadásnak ellenállhassanak. Az ő geopolitikai jelentőségük nem is hadászati erejükben rejlik, hanem abban, hogy ez a földrajzi sáv különálló egvéniség, amit a szomszédok már csak azért is respektálnak, mert ez tompftólag hf.t a közöttük fennálló vagy keletkező feszültségre. Szlovákiának ebből a szempontból semmiféle jelentősége nincsen. Mint a Német Birodalom védence patronusával szemben ilyenszerü funkciója nem lehet. De ha nem is volna védence, akkor sem teljesíthetne ilyen funkciót, egyszerűen azért, mert Szlovákia szomszédai a Német Birodalomnak is szomszédai. Ha van, vagy volna közöttük bármilyen felszültség, erre Szlovákia független léte semmiféle hatást nem uyakorolhatna. Ha az itt kifejtett téren nincsen hivatása, mi más területen lehet az önálló Szlovákiának még valami nemzetközi hivatása? Ilyen hivatása lehetne esetleg a szellemi, erkölcsi értékek terén, mint amilyen pl. a kis Svájcnak — elsőrendű geopolitikai jelentőségén kívül is — kétségtelenül van. Ha egy népben különleges szellemi és erkölcsi értékek rejlenek, amelyek neki a nemzetközi életben kiemelkedő szerepet biztosítanak, úgy ez egyéb tényezőkkel egyetemben nagyobbfokú államalkotó képességben is mutatkozik. Távol áll tőlünk a szándék, hogy Szlovákia szellemi és erkölcsi értékét lekicsinyeljük. Ebből a szempontból