Magyar külpolitika, 1939 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 6. szám - A garancia-rendszer veszedelmei

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA ről is feltételez. Míg tehát a brit diplomácia minden valószínűség szerint azt látszik vélni, hogy Moszkva is csak őszinte békeszeretetétől indíttatva hajlandó résztvenni olyan politikai csoportosulásban, mely London véleménye szerint ezen békét állandóan biztosíthatná. Sztálin diplomáciája éppen ellenkezőleg csak színleg megy bele ezen eszmekörbe és valójában a kinálkozó alkalmat arra akarja kihasználni, hogy a kötendő egyezmény útján olyan fegyverek birtokába jusson, melyek felhasználásával mindenkor kirobbanthatná a háborút az általa megfelelőnek ítélt pillanat ban, mikor annak nyomában tulajdonképpeni céljának, — egész Európa forradalmosításának — elérését lehetőnek látná. Legalábbis a szovjetkormánynak azon határozott követelése, melyek teljesítése nélkül nem hajlandó az angol-francia biztonsági szövetséghez csatlakozni és melynek értelmében a balti államok védelme — dacára ezek tiltakozásának — kifejezetten benfoglaltatnék a szövetség lényegében, minden elfogulatlan gondolkozó ember előtt azt a gyanút kell hogy felkeltse, hogy a szovjetkormány ezúton akarja magának biztosítani a lehetőséget egy fegyveres összetűzés önkényes felidézésére, mivel mindenkor csakis saját elhatározásán múlna, a balti államok ellen irányuló bármely vélt vagy tényleges külső nyomás ürügye alatt saját biztonságát veszélyeztetettnek ítélni. S bár a brit kormány nyilvánvalóan érzi azon veszélyt, mely Moszkva ezen feltételének elfogadása esetében kézzelfogható közelségbe jutna, mégis félő, hogy tekintettel azon félszeg helyzetre, melybe önhibájából került, végtére mégis engedni kényszerül ezen orosz zsarolási kísérletnek. Addig is tanúi vagyunk azon még nemrégiben teljesen elképzelhetetlen helyzetnek, hogy Európának több mint egy évszázadon át vezető nagyhatalma, melynek szava szinte törvénynek számított az egész világon nemcsak a véres forradalmak fertőjében vonagló félázsiai barbár moszkovita kegveiért kilincsel, hanem még azt is szótlanul kell eltűrnie, hogy oly jelentéktelen hatalmi tényezők, mint a balti államok, a büszke Albionnak kérésük nélkül felaiánlott segítségét nemcsak kereken viszszautasítják, hanem még ezen túlmenőleg kijelentik, hogy ezen általuk nem kért segítség nyújtását ellenséges cselekedetnek volnának kénytelenek tekinteni, — mely állásfoglalás egyébként nemcsak hogy példátlanul áll a világtörténelemben, hanem logikus kritika szemüvegén át nézve teljes képtelenség is! Az angol tekintély ezen példátlan hanyatlásának következményét máris észlelhetjük a Távol Keleten, hol a japán imperializmus a faját jellemző rideg tárgyilagossággal mindjárt készpénzre igyekszik felváltani az alkalmasnak látszó helyzetet és az egész fehér fajnak ázsiai tekintélyét leromboló módon törekszik véget vetni azon kiváltságos helvzetnek, melyet az európai nagyhatalmak maguknak Kínában biztosítottak és ezen igyekezete közben olyan tüntetőleg megszégyenítő elbánásban részesíti az ottani brit hatóságokat és állampolgárokat, mely ezen nemzet történelmében az angolszászoknak a normannok által való meghódoltatása óta brit állampolgárral szemben soha nem alkalmaztatott. Hol vagyunk azoktól az időktől, amikor tisztán azért, mert az akkori török nagyhatalom korraráWa VOtfaküdÖtt égy nem is született brit al itt valónak, hanem csak egy levantin születésű zsidó úgynevezett angol „pártfogóknak" egyébként is kétes pénzkövetelését elismerni, az angol hadihajók minden előzetes értesítés nélkül megrohanták a kikötőjében horgonyzó török hajóhadat és azt oly alaposan megsemmisítették, hogy azóta a Török Birodalom végleg megszűnt számottevő tengeri hatalom lenni. Nem a mi feladatunk a brit hatalom hanyatlásának ezen szembeötlő mozzanataival szemben állást foglalni, akár előnyöseknek, akár hátrányosoknak ítélnők azokat saját magyar szemszögünkből tekintve; a világháború óta a mindenkori brit kormányoknak velünk szemben tanúsított szándékos tartózkodása annyira távoltartott minket a brit érdekkörtől, hogy aránylagos közömbösséggel szemlélhetjük az események ilyetén fejlődését, habár mindenkit, ki a történelemben nemcsak az egyes mozzanatok kronologikus egymásutánját látja és keresi, bizonyos megilletődéssel kell hogy eltöltse egy nagy történelmi hagyománnyal és az emberi civilizáció fejlődésére rendkívüli hatással biró nemzet sorsának hanyatlása, mint ahogyan másfél évezred távlatában még ma is fájdalmasan érint minden gondolkodó embert a Római Birodalom hanyatló korszakának tanulmányozása. — Ám lehetetlen aggodalom nélkül szemlélnünk azon veszedelmet, melyet a London által elindított és Páris által csak nagyonis buzgón alátámasztott politikai irány azáltal zúdított egész Európára és ezáltal nem utolsó sorban hazánkra is, hogy eredeti gyengeségénél fogva csaknem kizárólag Oroszországra kénytelen támaszkodni, melynek közreműködésével vagy tartózkodásával áll vagy bukik terve. A felelősség, melyet a nyugati nagyhatalmak az egész emberiség előtt magukra vállalnának abban az esetben, ha tervük sikere érdekében engednének Moszkva könnyen áttekinthető célzatú követeléseinek és ezáltal a szovjetek kezébe helyezi Európa sorsát, oly nagy, hogy annak súlya alatt még az ő válluk is megroppanhat. Az orosz tárgyalásokat részben megelőző, részben azokkal párhuzamosan haladó angol-török és francia-török tárgyalások látszólag kevesebb nehézséggel jártak. Ügylátszik, hogy a brit kor mánnyal szemben, — a mezopotámiai kőolaj források termékeiben való bizonyos részesedés biz tosítására irányuló engedményen kívül — a török kormány tudtunkkal csakis azon feltételhez kötötte az új hatalmi társulásban való részvételét, hogy ahhoz Oroszország is csatlakozik, — ami egyébként újabb kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogv a nyugati hatalmak politikájának kulcsát jelenleg a szovjet tartja kezében. Franciaországgal szemben azonban már kézzelfoghatóbb előnyök megadásához fűzte közreműködését az ankarai kormány, amennyiben ettől az alexandretti szandzsák, vagy mai új nevén Hatay államnak a Török Birodalomhoz való visszacsatolását követelte. Tudjuk, hogy bár nem könnyen, de végtére is. főleg a brit nyomásnak engedve, Franciaország engedett ennek a török követelésnek. Habár nem is lehet alábecsülni ezen engedmény politikai és gazdasági értékét, hiszen AÍexandretteben, mely Szíriának egyik legjobb kikötője, torkolik a mezopotámiai olajvezetékek legfontosabbika és ugyancsak innen indul ki a kisázsiai vasúti hálózat egyik fővonala, mégis távolról nagyobb jelentőséget ad e'zén tenVnék azon kÖViflmény, hogy e'zéh elha'taiM-