Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - A revizió főbb nemzetközi jogi vonatkozásai. 2. [r.]

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA nítás elvének a következménye, amelynek merev formájával összeegyeztethetetlen, hogy más aka­rat irányítsa az állam magatartását. A Nemzetek Szövetségének tehát a revízió körül nem érdemleges, hanem csak bizonyos kez deményező jogköre van. Természetesen ez a jog­kör sem lekicsinylendő, mivel kétségtelen, hogy a világ együttes nemzetközi szervezetének felhí­vása elöl erkölcsi károsodás nélkül nehezen le hetne kitérni. Emellett a felhívás figyelmen kívül hagyásának még bizonyos negatív jogi szankció­ja is van, nevezetesen az, hogy a 10. cikkben biz tosított területi garancia arra az államra, amelyik a felhívásnak eleget nem tett, az Egyességokmány helyes értelmezése szerint nem érvényesül. Az ilyen állam tehát eljátszotta azt a jogot, hogy a Nemzetek Szövetségében szervezett államközös­ség együttes védelméhez folyamodhassák. Mindezek szerint kétségtelen, hogy habár a 19. cikk alapján a revízió kérdésében maga a Nem­zetek Szövetsége érdemben nem dönt, söt a re­vízió megbeszélésére és végrehajtására sem köte­lezheti tagjait, a felhívásnak nemcsak erkölcsi, hanem a negatív jogi szankcióra tekintettel bizo ryos jogi kötelező ereje is van. Ezenfelül a 19. cikknek a trianoni szerződés területi rendelkezéseire való alkalmazása szem­Dontjából különös jelentősége lehet a gyakorlat­ban annak a körülmények — és ez a szempont ed­dig ügylátszik, általában elkerülte a figyelmet —. hogy e szerződés tekintetében érdekeltnek nem­csak Magyarországot és az utódállamokat kell te­kinteni, hanem azokat a többi államokat is, ame­lyek a trianoni szerződés megkötésében résztvet­iek. Tekintve nedig, hogy a békeparancs létrejöt­tében a vezető szerepet a nagyhatalmak, az ak­kor ú. n. Szövetséges és Társult Főhatalmak ját­szottak, a dolog természetéből folyóan a 19. cikk alapján történő revíziónál is az irányítás nem­csak nolitikailag. hanem jogilag is az ö kezükbe kell, hogy kerüliön. Ha pedig ez így van, akkor a nagvhatalmak kedvező elhatározása esetén az utódállamok ellenkezése és mesterkedése vajmi keveset jelenthet! Végezetül még egy kérdésre kell feleletet ad­nunk, nevezetesen, hogy milyen az út addig, amíg a Nemzetek Szövetsége Közgyűlése elhatározza •az idézett felhívást, vagyis milyen a 19. cikk fo­lyamatba tételének az eljárása? Ebben a tekintetben a Szövetség X. Közgyű­lése H;29-ben kimondotta, hogy a 19. cikk alkál­in ázására az általános ügyrendi szabályoknak meg­felelően úgy kerülhet sor, ha a Szövetség valamely tagja a kérdést a Közgyűlés napirendjére tűzeti. Ebben az esetben a Közgyűlés azt a rendes eljá­rás szabálvainak megfelelően tárgyalás alá veszi és aniennyiben helye van, a javasolt felhívást meg­teszi. Az eljárás folyamán csupán még egy hatá­saiban nagy jelentőségű kérdésre kell feleletet ke­resni, még pedig arra. hogy a Közgyűlés a napi­rendre tűzött javaslatban egyhangúlag vagy szó­többséggel határoz-e. Tudvalevőleg a Szövetségi határozatokhoz általában egyhangúság szükséges, ez alól csak az eljárási kérdésekben és ezenfelül az ú. n. „óhajokban" van kivétel, amelyek nem ügydöntő határozatok, hanem csak elintézési kí­vánságok. Bár a 19. cikk ebből a szempontból ren­delkezést nem tesz, az irodalom felfogása pedig a jelen esetre korántsem egységes, a felhívásnak arra a természetére, hogy az a szerződések és jog­állapotok megváltoztatását csak javasolja, de ma­ga nem foganatosítja, helyesebbnek látszik az a felfogás, amely szerint a felhívást szótöbbséggel is meghozhatja. A szerződésben vagy nemzetközi állapotban érdekelt államok szavazatát a 15. cikk 7. és 10. bekezdésének analógiájára véleményünk, de sajnos, ismét nem egyhangú jogmagyarázat szerint nem szabad számításba venni. A 19. cikkre vonatkozó már ezen szűkre sza­bott fejtegetésekből is kitűnik, hogy rendelkezé­seinek sajnos általánosságban tartott volta követ­keztében annak a konkrét esetben való alkalma­zása számos nehézséggel járhat. Ezek a sorozatos elvi nehézségek még súlyosbodnak ama gyakor­lat következtében, amely a 19. cikk végrehajtását mindezideig gondosan elkerülte, nem különben a bizonyos politikai suppositiókkal terhelt irodalom ama szinte mesterséges aggályoskodása által, amely a 19. cikk szerény és kanyargó csapását az elindulást és mozgást akadályozó liánoknak szin­te áthatolhatatlan szövevényével fonta be. Ezen a semmi esetre sem kecsegtető helyze­ten bizonvos mértékig csak az a körülmény eny­hít, hogy ma már a nemzetközi politika illetékes tényezői is tudatára ébredtek annak, hogy a 19. cikk útjának járhatóvá tétele a nemzetközi béke és biztonság egyik legalapvetőbb követelménye. Az ebben az iránvban ható törekvések a Nemze­tek Szövetsége Közgyűlésének 1936. július 4-i aiánlásában már bizonyos konkrét formát is öl­töttek, amennyiben felhivattak a tagállamok, hogy az Egyességokmány békevédő intézkedéseinek ha tékonnyá tétele érdekében tegyenek megfelelő ja­vaslatot. Közismert az is, hogy nemcsak a ma­gyar királvi kormány emelte ki előterjesztett ja­vaslatában a 19. cikk zökkenésmentes működése iránt támasztott kívánságát, hanem a semleges po­litikájú államok is hangsúlyozták a háborút meg­előző határozmányok, köztük a 19. cikk kiemelt alkalmazását. Ezenfelül különös súllyal jönnek számításba Nagy-Britannia volt külügyminiszteré­nek. Eden-nek a Nemzetek Szövetsége XVII. Köz­gyűlésén 1936. szeptember 25-én elhangzott szavai, amelyek a 19. cikk eddig járatlan útjának járha­tóvá tételében jelölték meg a békepolitika helyes irányát. Ha az Egyességokmány 19. cikkének haté­konnyá tételére irányuló ezek a törekvések nem­csak a magyar reviziós érdekek, de a nemzetközi béke és biztonsághoz tapadó nemzetközi jogi közérdek szempontjából is megvalósulásra talál­nak, akkor a magyar revízió ügye akadálytalanul elgördülhet azon az úton, amelyet számára a nem­zetközi jog kövezett ki és amelyen az igazság­hajtotta szekere minden bizonnyal a kívánt célhoz juthat. A rcvizió főbb jogi vonatkozásai körül a fen­tiekben végzett vizsgálódások — úgy véljük — bő­ségesen kimutatták, hogy a revízió mind anyagi, mind alaki szempontból elsősorban jogi kérdés; jogi természetű a revizió vezérindoka és jogi irá­nyú a revizió gyakorlati megvalósulásának az út­ja is. Természetesen ezek a jogi eszközök a nem­zetközi jog mai állása mellett csak lehetőségek, amelyek nyitvaállnak ugyan, de amelyeknek hatá­lyosulása ma még a jogi tényeken kívül elsősor­ban hatalmi alakulásoktól függ. Ha azonban a jogi

Next

/
Oldalképek
Tartalom