Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - A szudeta-német kérdés és a csehek

MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 lehetőségeket valósággá tévő ezek a hatalmi erőtényezők a revízió mellé szegülnek, akkor az lényegileg — és a legfontosabb, a távolabbi jövő szempontjából! — nem az érvényes jogrend erőszakos megbontása lesz — mint a legtöbb nemzetközi területi átrendezés —, hanem az érvényességében kétséges tényhelyzet átalakítása jogáílapottá, ami kétségtelenül hosszabb időre szóló nyugalmat s békét von maga után. Vagyis ilyen nézőpontok szerint a revizió nemcsak a hazai érdeket, hanem a jogrend követelményeit is szolgálná, nem követi a régi angol szólást: „Righ or wrong, my country!", hanem az igazságszomjas magyar lélek „Jog és hazánk" kívánságát váltja valóra. Trianon revíziója tehát: „Right . . . and my country". \ szudeta-német kérdés és a csehek A világháborút követő békeszrződések, amikor a cseh-szlovák köztársaságnak nevezett mozaik-államot megalkották, egyben három és fél millió, a német ethnikummal közvetlenül összefüggő, szudétanémetet is az új alakulatba kényszerítettek. Habár fennhangon hirdették, hogy az új európai rend a nemzetiségi és önrendelkezési elven fog nyugodni, a cseh légionáriusok és csendőrök számos halottat követelő puskatűzzel verték széjjel az önrendelkezési jogát követelő német tömegeket. Az első időszakban a weimari Németország tehetetlen gyengesége miatt a szudétanémetek tehát teljesen magukra maradtak: ki voltak szolgáltatva új uraiknak, a cseheknek. Ez utóbbiak, érezve kedvező helyzetüket, nem is késlekedtek a szudétanémetség ellen kizsákmányoló hadjáratukat megindítani. Közismertek azok a gazdasági intézkedések, mellyel a német lakosság teljes elszegényesítését célozták. így Rasin cseh pénzügyminiszter még 1919ben a német bankokat a cseh hitelintézetek, különosképen a „Zivnostenska Banka" érdekkörébe kényszerítette s arról is gondoskodott, hogy azok ne csak az anyagi függőség, hanem a vezetés szempontjából is cseh befolyás alá kerüljenek. Hasonlóképen mindent elkövettek a szudétavidék virágzó német iparának leépítésére, illetőleg cseh kézre való játszására. Az államfordulat előtt, 1918-ban, a gyárüzemek 80%-a volt a németek és csak 20%-a csehek kezén. Alig másfél évtized után. 1934-ben, a németek már csak az üzemek 40%-a felett rendelkeztek, míg a cseh kézen fekvő gyárüzemek száma 60%-ra emelkedett. Ez m példátlan csehesítés abból is kitűnik, hogy amíg a szudétanémetség 1918 óta 4.111 gyárüzemet vesztett, addig a csehek ugyanez idő alatt 4.552 üzemmel gyarapították birtokállományukat. E számok önmagukban beszélnek és világosan mutatják, miképen húzta ki a prágai politika a németség alól a gazdasági alapokat. Azonban a cseh irtóhadjárat nem elégedett meg ezzel, hanem kiterjesztette „működését" a földbirtokra is. A szlovenszkói magyarok kisemmizésével egyidöben a szudétanémetség földbirtokára is rátették a kezüket. Jellemző, hogy a szudétavidékeken kisajátított 239.938 hektár földbirtokból 151.095 hektár volt a német és csak 65.591 hektár volt a cseh. Ha figyelembe vesszük, hogy a németség túlnyomóan az iparban volt elhelyezkedve s a földbirtok nagyobbára cseh kézen volt, úgy e két szám között óriási különbség még jobban rávilágít arra a kisebbségellenes tendenciára, mely a cseh földreformot áthatotta. De nemcsak a kisajátításnál, hanem a földek szétosztásánál is botrányos nyíltsággal tűnt ki a csehek németellenes politikája. A kisajátított földekből a németek közt alig 600 hektárt, míg a cseh politikusok, légionisták és parasztik között 173.737 hektárt osztottak széjjel. Ez más szóval annyit jelent, hogy a német őslakosság birtokállományából 150.495 hektár földbirtok ment veszendőbe. Súlyosbította még a veszteséget az a példátlan igazságtalanság is, amely az agrárreform anyagi lebonyolításában jelentkezett. Abban az időben a szudétavidékeken egy hektár föld értéke 10.500 cseh korona volt. Ezzel szemben a földbirtokhivatal a kisajátítást szenvedőknek alig 2.100 korona kártalanítást fizetett, de ugyanakkor a telepeseknek egy hektárért 4.000 koronát számított E tranzakció révén ia cseh földbirtokhivatal hektáronként 1.900 korona nyereséget vágott zsebre, ugyanakkor a németség vagyonállományát 1.264 millió korona veszteség érte. Az agrárreform elnemzetlenítő jellegét mi sem igazolja jobban, hogy végrehajtása következtében az önálló német földbirtokosok és bérlők száma 3.520-szaI csökkent, de ugyanakkor a cseheké 18.527-tel emelkedett. Ez a németellenes szellem a közhivatalokban és állami üzemekben is megnyilvánult. így a postánál 41.2%, a vasútnál 48.5% volt a németség vesztesége. Hasonló súlyos csapások érték a németséget kulturális téren is. Az államfordulat óta a szudétavidékeken 1.313 elemi osztállyal csökkent a németség iskolaállománya, ugyanakkor, amikor a cseheké 1.835-tel emelkedett. A hivatalos cseh statisztikai adatok szerint 1937. október 1-én 15.382 volt azon német gyermekek száma, kiknek cseh óvódákba, elemikbe és polgári iskalákba kellett járni. A csehek elnemzetlenítő célokat szolgáló kultúrpolitikájának a „Matice Skolska" nevű egyesület a megtestesítője. Ez állami pénzekkel dolgozó „társadalmi egyesület" feladata a tiszta német vidékeken cseh iskolákat alapítani és rajtuk keresztül a lakosság elcsehesítését előmozdítani. így csak a mult év folyamán a szudétavidékeken 6 középiskolát, 7 szakiskolát, 10 női szakiskolát, 19 elemit és 217 óvodát tartott fenn 9.9 millió csehkorona költséggel. Ennek a botTányos, és a Felvidék magyar vidékeiről is jólismert iskolapolitikának az alapján azután a csehek ethnográfiai igényeket is támasztanak olyan vidékekre, hol csehek egyáltalán nem laknak, így a „Matice Skolska" ez év április 3-i nagygyűlésén Kapras egyetemi tanár, utalva a köztársaság tisztára németlakta vidékein emelt ilyen természetű iskolákra, kijelentette, hogy ezek léte „ékes bizonyítéka annak, hogy a cseh elem ezeken a vidékeken is otthon van és ott is a saját földjén ál." A szudétanémetség ellen folytatott tervszerű hadjárat egyik fontos eszköze a cseh elemek tömeges letelepedése a tiszta német vidékeken. Körülbelül 3()0.000-re tehető az ilymódon bevándorolt csehek száma, kik postatisztviselők, vasúti alkalmazottak, bírók, csendőrök, stb. formájában árasztották el a szudétanémet vidékeket. Ez az újonnan jött cseh elem mindenhol csehesítő egyesületeket, ú. n. „Jednota"-kat alapított, melyek föfészkei a németellenes uszításnak és elcsehesítési kísérletnek. Hogy a csehek mily türelmetlenül törnek a német határvidék elnemzetietlenítésére, világosan látható azok-