Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - A revizió főbb nemzetközi jogi vonatkozásai. 2. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 cikk mai szövege sajnos, nem is a legszerencsésebb, annak olyan értelmet tulajdonítani, hogy az kizárólag az alkalmazhatatlanná vált, vagy 'más szóval lehetetlenült szolgáltatásra vonatkozó szerződések revíziójára nyújt lehetőséget a világbékét veszélyeztető állapotokon kívül, a jogszabály nyilvánvaló céljának mond ellent. Mert hiszen már az általános nemzetközi jog határozmányai szerint is az a szerződés, amelynek szolgáltatása időközben lehetetlenné vált, maga is hatálytalan lesz, érvényét veszti. Impossibilium nulla obligatio és ennek következtében a szolgáltatás lehetetlensége akár már az elrendeléskor állott be, vagy csak később következett be, semmisségi ok, amely a szerződés megszűnését vagy éppen létre nem jöttét automatikusan maga után vonja. Erről tehát az új nemzetközi jogrend megalapozásánál külön rendelkezni, még hozzá annyi huza-vonával, vitával és kompromisszummal, mint az a 19. cikk szövegezésénél történt, teljesen indokolatlan és értelmetlen lett volna. Ezért igazat kell adni azoknak, akik az alkalmazhatatlanná vált kifejezésnek az Kgyességokmány idézett helyén olyan értelmet adnak, amely szerint*) az nem alkalmazhatatlanságot, hanem alkalmatlanságot jelent, vagyis a szerződés rendelkezéseinek az alapul szolgáló életviszonyok szabályozására meg nem felelő, a kitűzött célra nem használható voltát. Amennyiben azonban ez a kétségtelenül helyes értelmező jogmagyarázat a szöveg grammati kai értelméhez ragaszkodók érvelésével szemben elfogadásra nem is találna, az a területi revízió jogi lebonyolításának útját nem állhatja; ebben az esetben is ott van még a revízió folvamatba tételének második jogcímére: a világbékét veszélyeztető állapotokra való hivatkozás. Kétségtelen ugyanis, hogy a reviziós szelep zárvatartása olyan forrongó állapotokat teremthet a nemzetközi együttműködés keretében, amelyek a forrpontig hevülve erőszakos kitörésben vezetődnek le és szétvetik magát a keretet is, ahelyett, hogy a rendeltetésszerű úton célhoz jutnának. Ha tehát a jelenlegi 19. cikk alapján hazánk reviziós törekvéseinek arra való hivatkozással vetnének gátat, hogy a területi rendelkezések nem lehetnek alkalmazhatatlanok és még kevésbbé válhatnak azokká, mert hiszen évtizedes állandó alkalmazásban állnak, akkor is fennmarad a világbékét fenyegető állapotokra hivatkozás lehetősége, amennyiben nyilvánvaló, hogy a revizió útjának elzárása a béke fenntartását veszélyezteti. Természetesen a revizió folyamatbatételének ez az útja bizonyos szépséghibákkal kapcsolatos, amennyiben módot ad olyan ellenvetésekre, hogy a békebontó a reviziót igénylő fél, de ez már az adott körülmények között elháríthatatlan. Megjegyzendő mindazonáltal, hogy ennek u második jogalapnak az érvényesítése is nem minden nehézség nélkül való lehet. Van ugyanis olyan felfogás a vonatkozó nemzetközi jogi irodalomban és ennek élén a világhírű francia nemzetközi jogász: Fauchille halad, amely szerint a világbékét ebben a meghatározásban szó szerint kell venni, vagyis csak olyan tényállapotokat lehet a *) Először így Fischer Williams, J.: Chaptcrs on current intcrnational law and the Leaguc of Nations, London 104. old. revizió folyamatba tételénél jogcímül felhozni, amelyek valóban az egész világ vagy legalább a világ egy tekintélyes részének békéjét alkalmasak megzavarni. Szerinte „valamely tényállapot akkor érinti a világ békéjét, ha abból általános háború keletkezhetik, vagy legalább is olyan háború, amelybe valamely vagy több világrész számos állama van belekeverve.. . Ezért két állam között kitört viszály aszerint jelent vagy nem jelent világérdekű ügyet, amint ezen államoknak vannak vagy nincsenek olyan szövetségi kapcsolatai, amelyek több-kevesebb más államot belevonhatnak a viszály-okozta háborúba.**) Véleményünk szerint ez a felfogás nem állhatja meg a helyét. Nem is beszélve arról, hogy ennél a felfogásnál a világérdekű háború fogalma a meghatározatlan mennyiségű több-kevesebb számhatározón nyugodván, az adott esetben az igenlő minősítés e belátástól függne és így jogilag nem bizonyulna kifogástalannak, ellentmond ennek a véleménynek a Nemzetek Szövetsége alkotmányának a szelleme és egyes tételek rendelkezései is, amelyek szerint nincsenek helyi jelentőségű és a világbékét nem érdeklő háborús veszélyek, hanem minden háború a világbékét érinti. A 11. cikk szerint: „minden háború vagy háborúval való fenyegetés akár közvetlenül érinti a Szövetség bármely tagját, akár nem, a Szövetséget a maga egészében érdeklő ügy és a Szövetségnek ilyenkor kötelessége, hogy a nemzetek békéjének fenntartására alkalmasnak és hathatósnak mutatkozó minden intézkedést megtegyen . .. Kimondatik az is, hogy a Szövetség minden egyes tagjának jogában áll a Közgyűlés vagy a Tanács figyelmét barátságos módon felhívni a nemzetközi viszonyokat érintő minden oly körülményre, amely azzal fenyeget, hogy megzavarja a békét vagy a nemzetek között a jó egyetértést, amelytől a béke függ. „Nagyon is igaza van ezért annak a francia külpolitikai körökben elterjedt megállapításnak, hogy a béke oszthatatlan". Ha a békét bárhol és bárminő területi hatályú nemzetközi vonatkozásban megzavarják, az a világ békéjének a feldulását jelenti. Hogyan szolgálja már most a világbékét a 19. cikk, mikóp kívánja nyugvópontra hozni a háborúra vezető állapotokat és összhangba hozni a helyzet követelményeivel az alkalmatlan szerződéseket? Korántsem úgy, amint az talán első pillanatra természetesének látszanék, az együttes kötelező döntés útján, hanem az érdekelteknek a megegyezésével. A cikk rendelkezése csak annyi jogot enged a Nemzetek Szövetsége közgyűlésének, hogy időnként felhívhatja a Szövetség tagjait az újabb megvizsgálásra. Ez a felhívás az eredeti angol és francia szöveg szerint lényegileg tanácsot jelent, tehát olyan véleményt, amely azt, akihez intézték, bizonyos magatartásra igyekszik rábírni. A felhívott tag azonban nem köteles a tanácsnak eleget tenni, úgy, mint például döntésnek, ítéletnek, kötelező határozatnak, hanem jogilag szabadon határozhat a tanács követése és elvetése között. A 19. cikkben foglalt reviziós eljárásnak ez a tanácsadás jellege az állami szuveré**) Az 1921. évi chile-boliviai viszályban adott és a chilei vöröskönyvben közzétett szakvéleményből, közölve Bőh mert, i. m. 123. old.