Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 5. szám - A kisantant bukása

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 A háború utáni évek nagypolitikája, minden országosztogatása ellenére — vagy talán éppen ezért — a legdilcttánsabb politika volt, amit a történelem feljegyezhetett. A napóleoni, immár elfeledett országok és dinasztiák ehhez képest komoly alkotások. Ma már joggal beszélhetünk a kisantantról úgy, mint a mult kísérteiéről. A kisantant ma már nincs is. Egyik állama, Jugoszlávia, ma már inkább a középeurópai politikához tapad, mint a kisantanthoz. Románia pedig, belső bajaitól gyötrötten, orosz betöréstől fenyegetettem némi rossz szájízzel, visszatért ugyan egy időre, ha nem is francia ország-, hanem a pénzpolitikához, de nem támogathatná fegyverrel a francia nagypolitika törekvéseit. Marad a kisantantból a hü Csehország, mely ma már bízvást ezt a nevet viselhetné eddigi hivatalos Csehszlovákia neve helyett. Csehország a francia nagypolitika legfőbb vazallusa, a kisantant értelmi vezetője. Szorult helyzetében kénytelen a francia nagypolitikához tapadni. Minél szorosabban lapul azonban ehhez a holt politikához, annál veszélyesebb a helyzete. Nincs választása. Ha oroszlán elől menekül, medvével találkozik. Nemzetiségeivel való bánásmódja nem szilárdíthatja meg alapjait. Államszerkezetében az elnyomás, lenézés, megsemmisítés, kiirtás rendszere uralkodott. Ha most, a feltételek változtával, nem ad önkormányzatot nemzetiségeinek, állama szétrobban, — ha önkormányzatot ad: — szétmállik. A régi politika még mindiö számos szószólója közt van olyan, aki Csehszlovákiát mint hősi és harcos nemzetet üdvözli és népét tehetséges, erőteljes, háborútkedvelő népnek mondja. Lehet, hogy igaza van. De bizonyos, hogy bármily háborút kedvelő nép lakja is a mostani Csehszlovákiát, a szudétanémet nép egyetlen tagja sem fogia ontani vérét a francia zsoldon élő Csehszlovákiáért — mondjuk — Németországgal szemben. Nem beszélünk most Csehszlovákia földrajzi és politikai körülzártságáról. Csehország népi okokból képtelen támadó és védelmi háborúra egyaránt. Már most, ha magvar szempontból mérlegeljük a francia politika bukásával beállott helyzetet, látnunk kell, hogv mindaz, ami a kisantantot gyöngíti, minket erősít. Isten malmai nekünk őrölnek. A területi revízió, mely eddigelé hit volt csupán, egv földönheverő és vonagló sebesült fájdalomcsillapító szere, most a közeljövő érésének könnyen leszakítható gyümölcse. A revízió az eljövendő napok politikai tör vénve és feladata. E teljesedésre úgy kell lelkileg előkészülnünk, hogy ne találjon készületlenül. Ahogy más államok gazdasági terveket alkotnak, úgy kell nekünk történelmi tervet alkotnunk. Nem ötéves, hanem új, ezer esztendős történelmi tervet. A magyarság mai nemzedékét rettentő erkölcsi és történelmi felelősség terheli és az eljöKapható minden Orion rádiókereskedőnél vendő magyarság áldása, vagy átka, boldogulása, vagy veszte kísérheti. Az idő és a történelem a magyarságnak kedvez. Két erő, mely közt mindmáig morzsolódott, elveszett a történelem tényezői közül: Elmúlt — belátható időkre — a Keletről Nyugatra törő áradat csapkodása. Nincs török-tatár veszedelem, mely fenyegethetné a magyart. Megszűnt a nyugati veszedelem a francia nagypolitikának angol szárnyak alá való menekvésével. Megszűnt Ausztriával való összekapcsoltsága. Nemzeti függetlenségének, lelki és jellembeli képességei kifejtésének akadálya nincs. Most vehetné hasznát a magyarság történelem-stratégiai helyzetének, mely őt a német és szláv népmedence áradatainak vízválasztójává tette. Az elmúlt és jövendő események a magyarság jövőjét dajkálják. Oly kedvező szelek dagasztják vitorláit, mint még soha. Nem sok idő még és a francia nagypolitika minden eredményével, csupán iskoláskönyvbéli adathalmaz lesz és Magyarország térképein különleges vonalak mutatják azt a területet, ahol egykori magyar földön Csehszlovákia — volt. A francia nagypolitika eszmekörének utolsó próbálkozása az a nagyszabású Középeurópa-elle-