Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - A Romániához csatolt magyar kisebbség helyzete

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 vezetéki, világítási üzemek) nyelvvizsgák ürügye alatt legtöbb esetben nyugdíj, vagy végkielégítés nélkül tömeges elbocsátása a magyar családok ezreit juttatta kétségbeejtő nyomorba. Román impérium óta négyszázezret meghalad iaz így elbocsátott kisebbségi alkalmazottak száma s ez egyedül a vasútnál többre rúg 40.00U-nél. A nyelvvizsgáztatásokat s ezek ürügye alatt a kisebbségiek elbocsátását a Tatarescu kormány állandóan és ismételve folytatta. Magyarok alkalmazása minden állami vagy autonóm szervnél teljesen kizárt. Sok magyar városban még az utcaseprő is csak született román lehet. Az állami anyakönyvekben mindegyre önkényesen megváltoztatják románra a magyarok nevét és orthodoxra vagy görög katholikusra a vallását. Ez az eljárás a magyaroknak nemzetiségéből való kiforgat ás célját szolgaija. A magyar kisebbséghez tartozók személyes szabadságát, az élet, a biztonság és a testi épség jogát egyre több veszély fenyegeti az irredenta vádak címén indított zaklatásszerű eljárásokkal. A csendőri és rendőri közegek önkényeskedése és brutális eljárása állandóan és visszatérően napirenden volt a Tatarescu kormány alatt is. A lakás sérthetetlenségének jogát a magyar kisebbség politikai vezetőinél, szerzetes rendházakban, és plébániákban foganatosított sorozatos házkutatások teszik semmissé. A magyar kisebbségiek gyülekezési szabadságát és egyesülési jogát korlátozásokkal és tilalmakkal akadályozták. A különböző inagyaT politikai, társadalmi, egyházi és gazdasági alakulatok gyűléseit tiltották be. így a Romániai Országos Magyar Párt 1936. júl. 18-ára öszszehívott nagygyűlését, az Erdélyi Múzeum Egyesület 1936. augusztus 23—25. napjaira Temesváron tervezett vándorgyűlését és orvoskongresszusát tiltották be. — Betdtották az 1937. január 16-ána kitűzött magyar bált Nagyváradon. — Nem engedélyezték a hatóságok a Magyar Párt nagyváradi tagozatának népszerű jogi előadásait. A magyar kisebbség sajtószabadságát az előzetes cenzúra korlátozza, amely bár orszáöos jelenség, mégis inkább kisebbségi sérelemnek tekinthető. A magyar újságírók ellen valóságos üldözés folyik s ellenük szabad ságvesztésen és pénzbüntetésen felül a foglalkozástól való eltiltást is alkalmazzák. A gondolatszabadság sérelme jut kifejezésre a kisebbségi magyar írók és tudósok politikai üldözésében is. Legutóbb Daday I óránd (írói nevén Székely Mózes) írót egy regénye miatt 6 hónapi börtönre; egy kisebbségi magyar tudóst, az európai hírű régészt: dr. Koska Mártont pedig 3 szak-tanulmánya miatt 3 havi elzárásra ítélt a hadbíróság. Az anyanyelv szabad használata nem érvényesül het tiltó törvényi rendelkezés (1936. március 27-i közig, törvény) alapján a közigazgatásban, holott a történelmi Magyarországon az önkormányzati élet minden fokán (község, város, megye) egyaránt szabadon használták anyanyelvüket a kisebbségek. Az igazságszolgáltatás terén is teljesen el van zárva a magyar nyelv használata, mert kisebbségi vidékeken csak románul tudó bírák vannak alkalmazva és a bírói határozatok még egységes magyar nyelvterületen sem adatnak ki magyar nyelven, hanem csak kizárólag románul. A törvényeket és rendeleteket még ma is kizárólag románul publikálják. Magyar lakosú községekben a hirdetmények csak románul tétetnek közzé. A legutolsó félévtől eltekintve — amikor némi enyhülés észlelhető — nem engedte meg a cenzúra a történelmi országrészek (Erdély, Bánság stb.), továbbá a városok, községek, folyók, hegyek utcák, terek magyar elnevezésének a használatát nemcsak a lapok, folyóiratok szövegében, hanem a lapok címében sem és a magyar lapokat címük, illetve nevük megváltoztatására kenyszeritett azzal az indokolással, hogy címükben magyar földrajzi meghatározás szerepel. A román pósta nem kézbesíti a magyar címzésű küldeményeket. El van tiltva filmeken a kisebbségi nyelvű filmfeliratok használata és a magyarnyelvű hangosfilmek tilalom alá esnek. A sportéletben is tilos a magyar nyelv használata. Korlátozzák a kisebbségi nyelvhasználatot a kereskedelmi életben (hirdetményeken, nyomtatványo kon, cégtáblákon), sőt még a magánéletben is. 1936. augusztus havában a magyar lakosságú Szatmár és Nagybánya városokban a kisebbségi lakosságot a rendőrség eltiltotta a budapesti rádió műsorának hallgatásától és a tilalom megszegését államellenes izgatásnak minősítette. A magyar családi és keresztneveket román írásmóddal és megjelöléssel anyakönyvezik. III. A vallás szabad gyakorlatát a hatósági közegek igen sokszor illuzóriussá teszik. A csendőri közegek sok esetben még a templom meggyalázásától sem riadnak vissza. Letartóztatások és brutalizálások, bírói ítéletek tanúskodnak arról az elbánásról, amelyben az államhatalom a kisebbségi papokat részesíti. Egyházi ünnepeiken a kisebbségi híveket sok helyen közmunkákra rendelik ki. Egyházi szervek gyűléseinek és ünnepségek megtartásához a hatósági engedélyt számos esetben megtagadják. 1934. szeptember 3-án az unitárius egyház legfőbb egyházi szervét a zsinatot Székelykeresztúron a csendőrség szétzavarta. A magyarokat erőszakos eszközökkel (fenyegetés, állásból való elbocsátás, hatósági üldözés, fizikai kényszer) térítik a román orthodox egyházba. Ortodox és gör. kath. templomok építésére színmagyar községekben más vallású magyarok anyagi hozzájárulását és munkáját kényszerítik ki. A kisebbségi lelkészek államsegélyét — a többségi lelkészével szemben — igazságtalanul arányosították. Egy román hivatalszolga több fizetést kap, mint egy kisebbségi magyar pap. A királyhágómelléki ref. egyházkerület és az aradi magyar evangélikus szuperintendencia ma is nélkülözi az állam elismerését. — A kisebbségi egyházak birtokállományának 85%-át a földreform során kisajátították. Megmaradt vagyonukat most más eszközökkel kísérelik meg újabban elvenni. Egyszerű beadványra a telekkönyvi hatóság az állani nevére írta át az erdélyi róm. kath. státus, a premontrei rend, a máramarosszigeti ref. egyház vagyonát. A kisebbségek oktatási szabadságát a magyar fe lekezeti iskolában megnehezítik és elgáncsolják. A ma gyiar felekezeti elemi és középiskolák államsegélyt nem kapnak, újabban a városi és községi segélyből is kirekesztik. A nyilvánossági jogot számos magyar felekezeti iskolánál nem ismerik el, ami azt jelenti, hogy a tanuló külön taxák fizetésével idegen vizsgabizottság előtt kell az év végén vizsgázzon. Színmagyar községekben román tannyelvű állami elemi iskolák építésével és fenntartásával a községekre hárított óriási teher fokozza a magyar lakosság elszegényedését, — mely ugyanabban a községben a magyar felekezeti iskolát is eltartja. A névelemzéssel véghezvitt erőszakoskodások, a szabad iskolaválasztás megakadályozása ia békés