Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 1. szám - A Romániához csatolt magyar kisebbség helyzete

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA I7-i törvényt, amely ellen a Nemzetek Szövetségéhez petíciót nyújtottak be az érdekeltek; a vállalatoknál a román személyzet alkalmazásáról szóló 1934. július 16-i törvényt, amely kötelező hatálylyal előírja, hogy a személyzet 80%-a, az igazgatóság és felügyelőbizottság 50%-a, nemkülönben az igazgatóság elnöke román kdl legyen, továbbá 4. § ában a vállalatoknál a román könyvvezetést teszi kötelezővé, elrendelvén, hogy a főkönyv, leitar és napló kizárólag román nyelven vezethető! A kisebbségi vállalatokra az anyanyelv használata címén, amennyiben egyéb üzleti könyveiket nem román nyelvén vezetik, az 1935. április 1-i törvény alapján külön 12%-os pótadót állapít meg a pénzügyminiszter 1936. október 14-én kelt rendelete. Nem utolsó helyen kell megemlíteni az 1933. dec. 30-i királyi dekrétumokkal elrendelt s azóta félévenként törvényekkel meghosszabbított, jelenleg is érvényben lévő cenzúrát és ostromállapotot. Bár ia cenzúra országos jelenség, mégis inkább kisebbségi sérelemnek tekinthető s az a mód, ahog\ a cenzúra a kisebbségi lapoknál dolgozik, már kizárólag kisebbségi jogsérelem. Az ostromállapot pedig 1933. dec. 30. óta a Magyarországtól elcsatolt Erdélynek három erősen kisebbségi jellegű városában: Nagyváradon, Temesváron és Kolozsváron alkalmat és jogcímet nyújt egész sereg jogkorlátozásra s katonai bíráskodás statuálásával elvonja a polgári igazságszolgáltatás lehetőségét. Idesorozandók az 1934jl935. és az 1935)36., valamint az 1936/37. évi költségvetési törvények, amelyek a kisebbségi egyházak lelkészeinek aránytalanul kisebb államsegélyt juttatnak a többségi egyházhoz tartozókéhoz viszonyítva; nem adnak államsegélyt a kisebbségi iskoláknak; a kisebbségi állampolgárokra súlyosabb terheket rónak és tőlük fokozottabb adózást követelnek Az 1936. március 27-i közigazgatási törvény a legkíméletlenebbül gázolt át a kisebbségiek nyelvhasználati jogán, amikor például a közigazgatási tanácsokban csak azokat engedi megválasztani, akik románul írni. olvasni tudnak, amikor továbbá elrendeli, hogy a közigazgatási tanácsokban a tanácskozások esiak román nyelven folytathatók és a tanácsokat feloszlathatóknak nyilvánítja, ha a tanácskozás során a román nyelven kívül más, tehát a kisebbségek anyanyelve is elhangzott. Ez a törvény a kisebbségi egyházakat is inferioris helyzetbe juttatja, amikor csak a két román egyház lelkészeit ruházza fel kivételes községi tanácskozási joggal. Az 1937. márc. 10-i színházi törvény igen érzékeny csapást mér az amúgy is már csak tengődő kisebbségi színészekre. Míg a román színházakat szubvenciókban részesíti és adómentességet biztosít számukra, addig a kisebbségi színészet súlyos (adóterheket visel és ki van rekesztve az állami szubvenciókból. A községek és megyék tulajdonát képező színházépületeknek a román nemzeti színházak részére való kötelező átengedése még a lehetőségét is elveszi annak, hogy a színházak a kisebbségek rendelkezésére álljanak. A törvény 145. §-a pedig feljogosítja a polgármestereket és községi bírókat, de még az illető községben működő román színház igazgatóját is, hogy az államra veszélyes, erkölcstelen vagy románellenes kisebbségi előadást azonnal beszüntethesse. Mondvacsinált ilyen címek a kisebb ségi színtársulatot tönk szélére juttatják. Az 1937. márc. 22-i mezőgazdasági törvény, valamint az erdélyi földreform 47. cikkét értelmező egyszakaszos március 29-i törvény — utóbbi az 50 holdnál nagyobb birtokokra az állam elővételi jogát statuálja — intézkedései alkalmasak arra, hogy kisebbségi állampolgár által mezőgazdasági ingatlan vételét jelentősen megnehezítse és, hogy az eladásra kerülő magyar földeket az állam, vagy ia többségi nemzethez tartozó egyének kezére juttassa. Ez az intézkedés alkalmas arra, hogy lassan a magyarság földnélkülivé tételéhez vezessen. Maga a törvényelőkészítő tanács (Consiliul legistativ) is megállapította, hogy egyes rendelkezései önkényesek és a visszaélések sorozatára nyújtanak alkalmat. Az említett két törvény miniszteri indokolása a kisebbséget veszélyes elemnek minősíti. Az új ipartörvény nyelvvizsgához köti az iparigazolvány kiadását. Szinte felsorolhiatatlanok a Tatarescu kormány alatt kiadott azok a rendeletek, amelyek a kisebbségi szerződés flagráns megsértését képezik. Csak egy-két ilyen rendelet megemlítésére van terünk. Ilyen az 1936. ápr. 30-i filmrendelet, amely eltiltja a kisebbségi nyelvű filmfeliratok használatát s a magyar nyelvű hangosfilmek bemutatását. Belügyminiszteri körrendelet tiltja például az utca jelzőtáblákon, cégtáblákon a magyar felírás használatát. Az 1936. február 6-án megjelent közoktatásügyi miniszteri rendelet a bacalaureátusról legyőzhetetlen akadályt állít a kisebbségi tanuló elé. ami kor elrendeli, hogy azt kell vizsgálni, hogy tökéletesen elsajátította-e a jelölt a román nyelvet. A francia és latin nyelveknél a fordítási nyelvül a románt állapítja meg. Itt kell megemlíteni Pop Valér kereskedelmi miniszter 1937. szept. 16-án körlevél alakjában kiadott rendeletét, amely felhívja a kisebbségi vállalatokat, hogy a román etnikai származású alkalmazottak számát a vezető — irányadó — az alsóbbrangú irányító személyzetben, továbbá szakképzett munkásoknál és a műszaki személyzetben 50%-ra, a nem szakképzett munkásoknál pedig 75%-ra növeljék három hónap alatt. A sérelmes intézkedés ellen a Nemzetek Szövetségéhez beadott petícióra a román kormány kijelentette, hogy a rendeletet nem fogja végrehajtani. II. .1 magyar kisebbség politikai jogegyenlőségéről a kisebbségi szerződés érvényének 18-ik évében sem beszelhetünk, mert nincs megvalósítva. A törvényhozóhatalomban való részesedése az érvéinben lévő párhuzamos választójogi rendszer és a párját ritkító választójogi visszaélések mellett egynegyedére redukálódik. A magyar kisebbségnek az őt számaránya alapján a képviselőkamarában megillető 37 képviselő helyett mindössze 8, iá szenátusban öt megillető 12 helyett 3 választott szenátora volt a legutóbbi 1933 évi választások eredményében. A közigazgatás terén a magyar lakosú megyék, vá rosok és községek autonómiája de facto nincs meg. E közületek választott tanácsait autokrativ alapon helyükbe lépő ú. n. interimár bizottságok pótolják s ezekben a magyar kisebbség egyáltalában nincs, vagy nincs megfelelő arányban képviselve s így felelőtlenül prédálhatják el a magyar megyék, városok és községek év százados vagyonát. Az állampolgársági törvény a formalitások elmulasztása miatt magyarok ezreit juttatta hontalanságra s ezek ügye még ma is rendezetlen. Magyar nemzetiségű közalkalmazottaknak az állami és önkormányzati szervektől, valamint az állami és önkorményzati üzemektől (pósta, távírda, vasút, víz-