Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A revizió főbb nemzetközi jogi vonatkozásai

8 MAGYAR KÜLPOLITIKA stb. Ezek az indokok nem a nemzetközi jogtudo­mány, hanem a nemzetközi politika kelléktárába tartoznak és lényegileg csak olyan követelmények, amelyek bizonyos jogpolitikai teendőket: a vonat­kozó szerződés megfelelő átalakítását vagy meg­szüntetését igénylik. A magyar nemzet jogásztermészetéből folyik talán, hogy a magyar revíziós mozgalom a trianoni békediktátum módosítására irányuló törekvéset főleg a legszigorúbb értelemben vett jogi okokra alapítja. A magyar reviziós követelés legfőbb jogi fegyvere és devizája az „Igazságot Magyarország­nak!" erkölcsi parancsa, amely már ebben a ki emeltségében és hangsúlyozottságában ékesen bi­zonyítja, hogy a magyar revízió ügyénél nem any­nyira nemzetközi politikai, mint inkább nemzet­közi jogi kérdésről van szó. Nem elsősorban a ma­gyarság érdekei és szükségletei igénylik és indo­kolják a revíziót, hanem az igazság, amelyet a tria­noni békeparancsban a megtévesztett nagyhatal­mak jogellenesen szolgáltattak ki, illetve csúfoltak meg. A magyar reviziós mozgalom nem arra ala­pítja a trianoni békeparancs módosítására irányuló törekvését, hogy az többé a viszonyoknak meg nem felel, hogy az abban előírt magatartás lehe­tetlenült, vagy hogy a magyar nép azóta kialakult ethikai, gazdasági, geográfiai vagy biztonsági szük­ségletei követelik meg a revíziót, vagy éppen, hogy az annak halogatása miatt előállott háborús fe­szültség indokolja a békeparancs újabb megvizsgá­lás alá vonását, hanem egyszerűen azért, mert a békediktátum már születése pillanatában olyan igazság- és jogsértésekkel jött létre, amelyek a jogorvoslatot, a revíziót, nemcsak lehetővé teszik, de egyenesen provokálják. A következő fejtegetésekben éppen ezen ki­emelkedő szerepe miatt (és tekintettel a hely kö­töttségére) a jogi érvek közül csak ezt >a valóság­gal nervus probandi-t tesszük vizsgálat tárgyává. Azt mondhatná azonban mindezekre a fejte­getésekre a revizióellenesek táborából valaki, hogy ha nincs is kizárva, hogy a trianoni szerződés tar­talmában nem mindenütt közelíti meg az igazsá­got, vájjon lehet-e igazságtalansága miatt a szer­ződést egyben jogellenesnek is tekinteni. Hiszen nemcsak a nemzetközi jogban, amely tudvalevőleg még igen messze van az igazságosság, az erkölcs és a méltányosság követelményeinek a megvalósí­tásától, de a leghaladottabb államok jogrendszeré­ben is bőven akadunk igazságellenes tényezőkre és ezen igazságtalanságok alapján azért mégsem lehet egyben azt is állítani, hogy az igazságtalan jogszabályok jogellenesek is. Ez az ellenvetés ebben az általános fogalmazá­sában a pozitív jogi felfogás szemszögéből kétség­telenül helytálló. A modern természetjogi, vagy ú. n. szociológiai jogszemlélet ugyan általánosságban is tagadásba veszi ezt az ellenérvet, amikor abból az elgondolásból, hogy a jog célja a társadalmi rend megvalósítása, és minthogy az csak az igaz­ságosság és az erkölcs követelményei szerint ér hető el, nem tekinti jognak azt a jogi előírást, amely erkölcstelen vagy nyilvánvalóan igazságta­lan. Pozitív jogi nézőpontból azonban ennek a ter mészetjogi okfejtésnek csekély jelentősége lévén, azzal summásan be nem érhetjük, és ezért helye­sebb magunknak is ehhez az ellenérvhez csatla­kozva azt hirdetni, hogy valóban, az igazságtalan nemzetközi jogszabály általában egyben nem jog­ellenes is. Ám a párizskörnyéki békeszerződésekre ez az általános megállapítás egyáltalában nem vonat­koztatható, mert azoknak a tárgyalási alapul és szerződési feltételül szolgáló wilsoni elvek szerint az igazságosságon kellett alapulniok. Folyik ez leg­először is abból, hogy a világháború kimenetelél beavatkozásával eldöntő Amerikai Egyesült Álla­moknak Wilson 1917. április 2-iki nyilatkozata sze­rint főcélja volt: „A béke és igazságosság alap elveinek megvédése a világ életében minden önző és autokratikus hatalom ellen és olyan egyezség létrehozása a világ igazán szabad és önmagukat kormányzó népei között, amely arra törekszik, hogy ezeket az alapelveket a jövőben is tisztelet­ben tartsák." De következik ez még inkább a fegyverszüneti szerződések megkötését a központi hatalmak részéről kiváltott wilsoni pontokból, amelyeknek visszatérő vezérelve a háború likvidá­lásában az igazságosság pártatlan érvényesítése. Az 1918. február 11-i kongresszusi beszéd például a 14. pontot kiegészítő első pontban a végső ren­dezés alapjává az igazságosságot tette és az olyan terület-átítéléseket, amelyek a legalkalmasabbak a tartós béke biztosítására. Az igazságosság követe­lése annyira alapeszméjévé vált a világháború vég­ső rendezésének, hogy az a páriskörnyéki békeszer­ződések első része által megalkotott Nemzetek Szövetsége egyezségokmányának bevezetőjébe is felvételt nyert. „A Magas Szerződő Felek — mondja az egyességokmány preambulája —, avég­ből, hogy a nemzetek együttműködését előmozdít sák és a nemzetközi békét és biztonságot megvaló­sítsák, mégpedig .... azzal, hogy nyilt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetéseket tarta­nak fenn . . ., azzal, hogy a szervezett népeknek egymás közti érintkezésében az /gazság uralmát és mindennemű szerződéses kötelezettségnek lelki­ismeretes tiszteletbentartását biztosítják, megálla­pították a Nemzetek Szövetségének . . . egyesség okmányát." Mi is azonban az igazságosság, mint jogi foga­lom és különösen mi a nemzetközi igazságosság? A tárgyalási és szerződési alapelvül szolgáló wil­soni elvek erre Í9 feleletet adnak, amikor egyrészt meghatározzák az igazságosság kiszolgáltatásának megkívánt módjait, mésrészt és különösen a béke­szerződések területi rendelkezéseit illetően neg­adják az igazságosság néhány tartalmi elemét. „A pártatlan igazságosság — találjuk az elsőt illetően a wilsoni elvek között, — amelyet szolgáltatni kell, nem tehet semmiféle különbséget azok között, akikkel igazságosak akarunk lenni, és azok között, akikkel nem akarunk. Olyan igazságosságnak kell lennie, amely nem ismer kedvezményben részesí­tetteket és fokozatokat, hanem csak egyenlő jogo­kat a résztvevő népek szempontjából." (az 1918. szeptember 27-i beszédből). Az igazságosság tar­talmi követelményeként pedig a wilsoni pontok a békeszerződések területi rendelkezéseire nézve elsősorban a nemzetiségi elvet, ezt helyettesítőén a népek önrendelkezési jogát jelölik meg. *) *) Az elsőre nézve v. ö. az 1918. február 11-i kongresz­szusi beszéd 4. pontját, a másodikra nézve pedig ugyanezen beszéd 3. pontját, és az 1918. július 4-i Mount Yernon beszéd II. pontját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom