Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 4. szám - A revizió főbb nemzetközi jogi vonatkozásai

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 Hogy WiLsonnak az igazságosság érvényesítésére és tartalmára nézve proklamált ezek a követelményei mikép alkalmaztattak a trianoni szerző désben, azt — úgy vélem, — e helyen nem szükséges bővebben fejtegetnem. Csak a teljesség kedvéért utalok arra, hogy az első követelmény figyelmen kívül hagyását mi sem tanúsítja jobban, mint az a körülmény, hogy a békszerződésben döntő nagyhatalmak elhatározásaikat kizárólag a későbbi utódállamok képviselőinek sugallatára hozták meg, a magyar békedelegáció előterjesztései nek a megfontolására már idő sem állott rendelkezésre. Az ekként egyoldalúan irányított és megtévesztett nagyhatalmak döntése természetesen nem is lehetett egyéb, mint az anyagi igazságnak a legszembeszökőbb megsértése. így a nemzetiségi elv állítólagos érvényesítéseképen a 10 millió összmaiiynrságnak kereken egyharmada került az utódállamok fennhatósága alá, azok mögé a határvonalak mögé, amelyek bőven szakítottak el tömör magyar településeket. A népek sokat hangoztatott önrendelkezési jogát pedig a trianoni szerződés, amely a legnagyobb mértékű népi átítéléseket hajtotta végre a párizskörnyéki békeszerződések között, a versaillesi és a saint-germain-i békeszerződésektől eltérően, egyetlen egy esetben sem alkalmazta. Nem lehet ezért kétséges a tárgyilagos érdektelen harmadik személyek előtt sem, hogy a trianoni békediktátum az igazságosság Wilson-mcghatározta fogalmának példátlan megsértésével, megcsúfolásával jött létre. Minthogy azonban -— aminí: a megelőzőkben alkalmunk volt látni —, az igazságosságnak és különösen két megnyilvánulásának: a nemzetiségi elvnek és a népek önrendelkezési jogának az alkalmazása a békeszerződés tekintetében a szövetséges és társult hatalmakra nézve pozitív nemzetközi jogi kötelezettségnek számított, nem teljesítésük miatt a szerződés megkötésében lényeges eredendő jogsértés állott elő, ami az egész békemű jogszerűségét és így a területi átcsatolások érvényességét is kétségessé teszi.*) Ekként tisztán ál előttünk, hogy a revízió problémája elsősorban nemzetközi jogi kérdés, mert követelésének legfőbb jogalapja, a nemzetközi igazságosságra hivatkozás, az „Igazságot Magyarországnak" a kérdést jogérvényességi problémának mutatja be. Ezeket tanúsítják egyébként a revízió ú. n. tágabb értelemben vett fogalmával kapcsolatos revíziós jogcímek is, amelyekkel e helyütt nincs módunkban külön-külön foglalkozni. De jogi problémának mutatkozik ezenfelül a revízió lebonyolításának a módja is, vagyis az az eljárás, amely szerint a trianoni békeszerződés fe*) U. i. Ullein-Reviczky Antal: La naturc juridique des clauses territorialcs du traité de Trianon, Paris. 1936. 92 old. lülvizsgálat alá vonható. Hogy ez ma így van, az a modern nemzetközi jog egyik új intézményének az eredménye. Régente ugyanis, az általános nemzetközi jog kizárólagos uralma idején és különösen a békeszerződések felülvizsgálására, amelyek „sub specie aeternitatis" köttettek, nem volt semmi jogi lehetőség. A szerződéseket a „pacta sun servanda" vezérelvének megfelelően híven és a jóhiszeműség szerint be kellett tartani és a szerződés bármely rendelkezésének megváltoztatására irányuló egyoldalú törekvés már maga is jogellenes magatar tásnak számított. Ezért, ha a szerződést a felek önszántukból békés egyetértéssel újabb szerződés sel vagy hallgatólagos megállapodással nem módosították, illetve hatályon kívül nem helyezték, akkor annak csak a rendszerint vaskövetkezetességgel bekövetkező háború vetett véget. Nem volt ennek a régi nemzetközi jognak semmiféle berendezkedése a javításra szoruló nemzetközi szerződések újabb megvizsgálására vonatkozólag a háborún, mint regum ultima ration kívül, amely azonban a kérdéseket nem jogi eszközökkel és az igazságosságnak megfelelően volt képes rendezni, hanem az özönvizet fakasztotta maga után és a sorsra bízta a döntést. A régi nemzetközi jogon alapuló mentalitás a magyarázata annak, hogy a revíziós törekvésekkel szemben a revízió ellenzői azt az állítást szegzik, hogy a revízió háborút jelent. Vájjon azonban a revíziónak az új nemzetközi jogban is legtermészetesebb út ja-e a háború? Erre a kérdésre a válasz határozottan tagadó. A Nemzetek Szövetsége alkotmányában megalapozott új nemzetközi jognak az önsegély-háború korlátok közé szorítása és az ú. n. együttes biztonság melllett éppen az az egyik legkiemelkedőbb újítása, hogy a nemzetközi szerződések felülvizsgálására bizonyos lehetőséget és eljárást provideál. Ezt a lehetőséget az Egyességokmány híressé vált és napjainkban bőven idézett 19. cikke nyújtja, amely szerint „a Közgyűlés időnként felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fenntartása a világbékét veszélyezteti." Ez a cikk, az ú. n. reviziós-szakasz az az orvosszer, amellyel a párizskörnyéki békeművek alkotói a békeparancsokban elkövetett hibáknak és hiányoknak gyógyítására lehetőséget kívántak teremteni. Ha ez a cikk a Nemzetek Szövetsége alkotmányának egyik legalapvetőbb tétele is, nem lehet elhallgatni, hogy szövegezése a konkrét alkalmazás szempontjából nem a legszerencsésebb. A cikk mindenekelőtt az alkalmzahatatlanná vált szerződések revíziójáról szól és ezzel azt a látszatot kelti, mintha csak azon nemzetközi szerződések tekintetében lehetne helye a felülvizsgálásnak, amelyek eredetileg ugyan alkalmazhatók voltak és csak ké* sőbb váltak alkalmazhatatlanokká. (Folytatjuk.) Kiváló minőségű magyar gyárt' mányu szövetek, valamint eredeti angol szőve f különlegességek naoy választékban Lefkovits ésVándor 0 Budapest, V., Deák Ferenc-u. 16-18. [Adria palota)