Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1938 / 3. szám - A külföldi magyarok kívánságai
14 MAGYAR KÜLPOLITIKA A fentebb említettekből tisztán következik, hogy ezek a vasútépítési tervek, amelyekre a Titulescu féle „paktumkijelentés" tette rá a koronát, elsősorban minket, magyarokat érdekelnek leginkább. Magyarország földrajzi fekvésénél fogva is leginkább útjába esik az orosz szovjetiramnak, így volt ez a múltban is. A legutóbbi idők tanulságai ezenfelül pedig még azt is igazolták, hogy a szovjet azonnal beavatkozik ott, ahol a „zavarosban halászhat". A vörös Spanyolország részére szintén az ukrán katonai kerület ontotta a hadianyagot és bizonyos különleges személyzeti pótlásokat. A Távol Kelet eseményeibe ugyan még nem szólt bele a szovjet, de nincs kizárva, hogy a külső-mongol haderők várhatónak jelzett megmozdulása ezt a célt szolgálja közvetett formában. Egy azonban bizonyos. A Titulescu által leleplezett szovjet-román paktum, — ha megvalósításra kerül, — a legkomolyabban veszélyezteti a művelt nyugatot és ezzel kapcsolatban Magyarországot is, amely márcsak történelmi hagyományai szerint és földrajzi fekvésénél fogva is természetes védőbástyája Európa békéjének és nyugalmának. külföldi magyarok kívánságai Ez év augusztus havában Budapest székesfőváros fontos esemény színhelye lesz. Itt fognak összegyűlni a világ minden táján élő magyarok képviselői. A Külföldi Magyarok Világkongresszusa kilenc évi szünet után összehívta a szerte-széjjel szórt magyarokat, hogy a külföldi magyarok parlamentjében hallassák hangjukat, adják elő kívánságaikat. Valószínűleg augusztus 16. és 21. között lesz ez a kongresszus, amelyről mindenki úgy érzi. hogy döntő szerepet fog játszani a külföldön élő magyarság életében. Brazília napszítta telepesei, a Szent István-, Árpádfalva lakosai, a detroiti bányászok, a kanadai farmerek, párisi kereskedők és iparosok, minden rendű és rangú magyarok lesznek itt együtt. Azzal a célzattal jönnek majd ide, hogy elmondják mindazt, amit egy évtized óta nem tudtak elmondani, — mert nem volt kinek. Alig néhány hónap választ el minket a nagy összejöveteltől. Ez alatt az idő alatt talán jó lesz elmélkedni azon, hogy mik azok a bajok, panaszok, amelyek a külföldön élő magyarok ajkán minduntalan felhangzanak. Múltkoriban írtunk larról, hogy milyen elsőrendű fontosságú szerepe van a külföldi magyarság életében az iskolának, az iskolán kívüli népművelődésnek, a könyvtáraknak, a tanítóknak. Rámutattunk azokra a kulturális problémákra, amelyek megoldásra várnak. Most arról szeretnék beszélni, hogy ezen többszázezres magyar közületnek szellemi életén kívül szociális szükségletei is vannak. Vérző, fájó, a megoldást minden úton kereső panaszai. Az utóbbi években — hála Istennek, — már nem hallunk olyan kijelentésekről, amelyek a külföldi magyarok problémáit félvállról, vagy a nemzet testén képződött üszkösödő sebként kezeltek. Megszűnt az ,a helytelen felfogás, hogy a kivándorlók az országhatár elhagyásával az állammal szemben valami furcsa, némileg felelőtlen, függő viszonyba kerültek és annak teljes értékű polgáraivá csak akkor válnak, ha ismét átlépik az országhatárt. A kivándorlás kérdésénél sokkal égetőbbnek érezték a visszavándorlán problémáját. Az utóbbi években a kivándorlás és a visszavándorlás is egész más formában jelentkezett. A kivándorlási folyamat veszített intenzitásából, hiszen a legtöbb ország kapui zárva vannak a bevándorlók előtt. Maguk a befogadó országok kívánják annak a bizonyítékát-, hogy a kivándorló elég anyagi támasszal rendelkezik, hogy új hazájában helyét meg tudja állni. A visszavándorlás kérdése egyelőre mintha eltűnt volna az érdeklődés homlokteréből. Az illetékesek nem beszélnek róla. Ez feltétlenül érthető is. Hiszen mit tudnánk csinálni akár néhány ezer főnyi visszavándorló tömeggel? Hol tudnánk számukra új egzisztenciát teremteni? Még akkor is, hogy ha ezek az emberek némi tőkével érkeznének haza, ki volnának téve annak, hogy ez a tőke tapogatódzásaik, elhelyezkedni próbálkozásuk közben szétmorzsolódik. Ki nem mondott óhaj tehát: a külföldön élő magyarok, hacsak tehetik, maradjanak ott, ahol vannak, mert anyagi érdekeik így kívánják. Mindezek elgondolása után fokozottan kell, hogy érezzük azt a felelősséget, amely a külföldre szakadt testvéreinkkel szemben áthat bennünket. Minden tettünkkel és üzenetünkkel meg kel', hogy erősítsük bennük az országhoz való tartozás gondolatát. Nem szabad engednünk, hogy a létért való küzdelem gondjai felemésszék őket. Pótolni kell az idegenben is a magyar államiság eszméjét. Támogatnunk kell őket erkölcsileg, de segédkezet is nyújtani nekik anyagilag. A szociális kérdések légiói várnak a külföldi magyarok életében megoldásra. Ezekre a kérdésekre választ kell, hogy találjunk. A küntélö magyar egy eszme katonája, aki ki kell, hogy tartson őrhelyén. A szociális kérdések közül a legfontosabb: a segélyezés problémája. Sajnos, a külföldön élő mag) írok között nincsenek nagyszámban olyanok, akik megfelelő tökével rendelkezhetnének erre az esetre, ha nem várt csapás érné őket. A legtöbbjüknél a munka elvesztésével együtt ia nyomorúság következik be. Hátrányban vannak a befogadó ország állampolgáraival szemben, akik rokonságuk, karitatív szerveik támogatásával valahogy mégis ki tudják várni a jobb időket. A magyaroknak is vannak ilyen segélyező egyesületeik. Az Északamerikai Egyesült-Államokban működő Országunk határain túl is híressé váltak a ##CFÖCÍÖJ*## tulajdonosa által feltalált és készített szálkanélküli ponfy különlegességek Papp József Kispest, Üllői út 153. Telefon: 147-150 (Villamos megálló)
