Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 3. szám - Magyar-lengyel közös határ. Kertész János tanulmánya

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 mintegy 1500 egyesület közül közel 1200 foglalkozik ..se­gélyezéssel is. De ha a .segélyezés .tényleges összegeit nézzük, azt találjuk, hogy ez a szám a felmerült szük­séghez képest nagyon csekély. Ezek .az egyesületek nem gazdagok. Legtöbbször az igyekvő jóakarat pótolja náluk az anyagi eszközök hiá­nyát. Nincsen túlzottan sok lehetősége annak, hogy ho­gyan szerezzenek pénzt a szociális feladataik teljesí­tésire. Előadásokít, mulatságokat rendeznek, felolvasásokat tartanak. Majdnem minden esetben nagy látogatottság mellett. Költségeik úgyszólván alig vannak. Mindent há­zilag állítanak elő, a függönytől kezdve egész a kosztü­mökig. Természetcsen, a belépődíjak sem lehetnek ma­gasak. A külföldre szakadt magyarok erről az oldalról so­két, de nem mindent várhatnak. Sok esetben maga az állam siet a bajbajutottak segítségére külképviseleteink útján. Itt óriási haladás mutatkozik a háború előtti diplo­máciai viszonyokhoz képest. A diplomáciai személy­zetünk legalább magvar és érző szívvel hajol bajba ju­tott testvére felé. Nem úgy, mint a régi személyzet, amely a legtöbb esetben még beszélni sem tudott a hozzája forduló magyarokkal. Ez >a magyar külügyi kép­viselet segíteni akar a rászorulókon és nem rajta múlik, hogy igyekezetét nagyon sokszor nem valósíthatja meg. A segítésre szánt összegnek előre meghatározott ke­retei vannak, ezeken túl nem léphetnek. Az üres pénz; tár rendszerint megtilt minden nagyobblelkű gesztust. Vájjon nem lehetne-e a külföldi magyarok segítsé­gére szánt összeget emelni olvan módon, ahogv számos ország már hosszú évek óta alkalmazza? A külföldön é'ő magyar közületek, mint testületek, könyen találhatná­nak megfelelő jövedelmet hajtó vállalkozást. Ezeknek a vállalkozásoknak, amelyeknek termelői és fogyasztói is magyarok volnának, osztanák fel jövedelmüket .a rá­szorulók között. A kooperativ elgondolásnak anyagi jö­vedelmezőségük mellett még az a haszna is megvolna, hogy a külföldön élő magvarságban az összetartozás ér­zését erősítenék. A közös vállalkozás a közös munkakedvet fokozná. Erősebbé tenné a magyarok egyesületi életét is, mert mindannyiukat egyformán érintő életszükségleti kérdé­seket tárgyalnának. Az Argentiniában élő olaszok szép eredményeket értek el ennek a gondo'utnak megvalósításával. Argen­tína belső részében óriási földterületet kaptak az argen­tínai államtól. Ennek a földrésznek külön sz.-bálvai van­nak, szinte álliamonkívüliséget élvez. Ha a kivándorló olasz földműves rögtöni elhelyezke­désre nem talál, ide kerül. Ennek a karitatív feladaton kívül még az az előnye is meg van, hogy a bevándorló a legelőnyösebb körülmények közölt ismeri meg a be­fogadó ország földművelési viszonyait. Ugyanezt való­sították meg a németek Afrikában. A külföldi magyarok körében felmerült az az óhaj is, hogy a magyarok segélyezési ügyeit a konzulátusok ellenőrző szerepe mellett adják át a külföldi magyar egyesületeknek. Ezek az egyesületek közelebb vannak .tagjaik életéhez, mint a diplomáciai képviseletek. Job­ban látják azt, hogy hol van segítésre szükség, mint a magyarok mindennapi életétől távolabb álló diplomaták. Ennek a megvalósításával sok külföldön élő gazdag magyart lehetne az egyesületi életben való tevékenyebb szereplésre rávenni. Részükről az a kifogás merük fel, hogy miért segélyezzenek akkor, amikor a segélyezést a külképviseleti szervek látják el. Természetesen ezt a segélyezést megfelelő kauté­lákhoz kellene kötni. De az esetek legnagyobb részében a magyar egyesületek eddigi kifogástalan működése tel­jes garanciát nyuj.tana arra, hogy a segélyezés megfelelő mederben folyna. A kórházi ápolás tekintetében csaknem valamennyi országgal kölcsönösségi szerződésünk van. Ezen szerző­dések értelmében a kórházi betegápolás indokolt esetek­ben kölcsönösen ingyenes. Vannak más országok, ame­lyekkel nincsen ilyen szerződéses viszonyunk, de a be­tegápolás mégis megvan. A külföldi magyarok azt sze­retnék, hogy .a még hátralévő országokkal is kötnénk ilyen kölcsönösségi szerződést, nehogy megtörténjen az. ami a közelmúltban is megtörtént néhányszor, hogy a beteg és rászoruló magyart egyik kórházban sem vették rcl, azzal is indokolással, hogy nincsenek szerződésben Dr. Glass Imre. Magyar-lengyel közös határ Dr. Kertész János tanulmánya. A békekötések véget vetettek az országhatárok megcsontosodásának és a békeszerződések utáni idők tapasztalatai is szinte sugallják egy-egy határ megvál­toztatását. A közös lengyel-magyar határ gondolata nem tar­tozik a politikai utópiák közé, hanem, — szinte, — szem­beszökő módon kínálja magát nemcsak ,a régi, történel­mi alapokon, hanem politikai célszerűségből is. Nem­csak a kilencszáz esztendős lengyel-magyar béke és ba­rátság utal erre. A két katholikus országnak összefo­gása, Varsó és Budapest közvetlen összeköttetése, a Kárpátalja kivonása a cseh, és a csehekén keresztül a szovjet kezéből, a Dunavölgy békéjének el nem enged­hető föltétele. Dr. Kertész János a lengyel-magyar barátság régi előharcosa, a közös lengyel-magyar határ egész táv­latát, politikai jelentőségét feldolgozta az idevágó irodalmat magában foglaló „Közös magyar-lengyel ha­tár" című jeles tanulmányában. A lengyel-magyar határ az öntudatos magvar kül­politikus előtt mindig a békességgel, a fejlődéssel, a két érintett ország és egész Európa javával lesz egyértelmű. Amig pedig megvalósulását illeti, hadd idézzük itt a szerzővel Schummer Eugenjus szavait: — Amíg százak beszélnek a közös határról: csak ábránd, amikor ezrek: akkor politikai programm, és amikor százezrek: akkor megvalósul. Tehát: beszéljünk róla! A „Magyar Külpolitika" ingyen jár minden külföldi magyar egyesületnek Támogassa előfizetésével a Magyar Külpolitikátl

Next

/
Oldalképek
Tartalom