Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1938 / 3. szám - Lengyelország útja
12 MAGYAR KÜLPOLITIKA Lengyelország útja Irta: dr. Kertész János Tizenkilenc esztendővel ezelőtt egy megkötözött, megbilincselt rab nép lerázta kötelékeit és széttörte bilincseit. Kitörve a börtön szomorúság;')hói, visszaszerezve szabadságát és életerejét, büszkén hordozza a világtörténelmi színpadon a sasos lobogót. A lengyel nemzet testvérei voltunk fájdalmas sorsukban és mire elérkezett a lengyel nemzet diadalunnepe, a magyar lat batár sötétségbe borult, de szomorú helyzetünkben előttünk áll a lengyel példa, hogy oly hosszú idő után i-. volt leitámadás. A történelem elmúlt századai megmutatták Lengyelország mult útjait. S ha most az ismeretlen jövőbe nézünk, kérdjük: „merre vonul a lengyel sasok lobogója?" Hosszú évszázadokon át Lengyelország nem játszott és nem is játszhatott szerepet a nemzetközi politikában. Hosszú ideig pincékben és rejtett padlásokon szőtték a politika — számukra akkor még tilos — szálait. Ez az iskola tette azonban erőssé őket s ma amikor beleszólhattak az európai politika szinfoniájába nem a kontrások szerepét játszották, hanem lassan átveszik a vezető szé)lamot. Külpolitikai szempontból Lengyelország ma már mint nagyhatalmi tényező igen sokat számít és szava nagy súllyal bír. A lengyel külpolitika útja úgyszólván mindig ugyanazon a vonalon halad. Az idők viharában ugyan az európai nagy átalakulások idejében Lengyelországnak is alkalmazkodnia kellett a diplomáciai lehetőségekhez. Lengy elországnak is szüksége volt szövetségesekre. Ezért nézett kőiül határain és a messzebb vidékeken. A magyarokkal való szoros barátsága, mely a közvetlen határ révén valóban szoros volt, ma csak idegen közbeékelt országon át történhetik, de ez mit sem változtat a régi kapcsolaton. Lengyeloiszág szomszédai az orosz, a cseh, a litván és a német. Az a kérdés, melyik állammal tud, ha nem is barátokra, de legalább békés szomszédra szert tenni. A lengyel-orosz ellentét soha el nem simítható. A <-zórnyű multat, a kanesukák és a kozákok kegyetlenkedéseit nem egykönnyen felejti a lengyel. A mai Oroszországhoz való közeledé', pedig már csak ízért sem lehetséges, inert a szovjet irányzata nem egyeztethető össze a katolikus vallású lengyel nép gondolkozásával, de számukra épúgy nem lehet előnyfis az orosz cárizmus visszaállítása. A közvetlen szomszéd szláv nép, a cseh is, nehezen tud megbékélni a vele fajilag rokon lengyel néppel. A cseh-lengyel ellentét már régidőktől fogva létezik és újabban a tescheni kérdéssel, továbbá a csehországi lengyel kisebbség helyzetével még jobban kiéleződött. Ugyancsak ez a helyzet a lengyel-litván kérdésben is. A vilnai kérdés az, melyről a lengyelek nem fognak lemondani, viszont a litvánok is ragaszkodnak hozzá. A német-lengyel viszony az utóbbi esztendőkben igen érdekesen alakult. Amikor a francia nemzet megkötötte a szovjettel, majd utána a csehekkel a katonai egyezményt, akkor Lengyelország felfigyelt. Közismert ugyanis a francia-len gyei barátságnak régi eredete, továbbá a francia diplomáciának köszönhető a lengyel nép talpraállásának megsegítése. Lengyelország nagy marsallja, sohasem idegenkedett a francia barátságtól. Mindezek dacára a francia külpolitikának nem sikerült elérnie, hogy Lengyelországot megnyerje a kisantant céljaira.. Franciaországnak a szovjettel való megegyezése átmenetileg bizonyos idegenkedést hozott a franciákkal szemben. Ez, de főként gazdasági okok késztették Lengyelországot a németekkel való békére. Ök is arra az álláspontra helyezkedtek, amire egy nagy francia államférfiú, ki azt mondotta „amikor nem lehet cselekedni azt, amit akarunk, azt kell cselekedni, ami lehetséges". A németekkel való tízéves megegyezés fő célja, hogy Sziléziában békésebb légkört teremtsenek, továbbá, hogy gazdasági termeivényeiket főként állataikat német piacon tudják értékesíteni, amire Németországnak is szüksége volt. Pilsudski marsall szívesen látta ezt a német orientációt, de emellett egy pillanatig sem adta fel a francia szimpátiát. A marsall halála óta erősödött az a régi elv, hog> intim szövetséget csak távoli országokkal szabad kötni, veszedelmes a szomszédot túlságosan megerősíteni. Beck ezredes, lengyel külügyminiszter folytatta elődjének, Zalcskinek a külpolitikáját. Közben a mai-varokkal való barátságot is újból erősítik, Gömbös Gyula és Hóman Bálint varsói, majd Koscialkovszki és Szvietoslawski budapesti látogatásával. 1936 augusztusában a lengyel külpolitika ismét új elhatározások előtt áll. Szükségét látták annak, hogy visszatérjenek külpolitikájukban ahhoz az elvhez, amelyet francia-lengyel barátságnak neveznek. A németek kel való meg nem támadási szerződés óta mindgyakrabban fordultak elő pró és kontra, éles ellentétek németek és lengyelek között. Poznan városában németellenes bojkott, legfőképtn azonban a danzigi kérdés rontotta el a németekkel való megegyezést. Lengyelország ugyan többízben hangsúlyozta, hogy fenntartani kívánja a megállapodást és ennek épen legújabban bizonyságát adta a német-lengyel kisebbségi szerződés létrehozásában. Gamelin francia tábornok varsói látogatásával kezdődött a francia barátság újabb felelevenítése. Közben Lengyelország megegyezett Olaszországgal és Ausztriával, melynek az volt az előnye, hogv az esetleg fennálló ellentéteket úgy Németország, mint Franciaország irányában ki kellett egyenlítem. Nemsokára ezután a bolsevizmus elleni védekezés biztosítására Romániával kötötték meg a véd- és dacszövetséget, Delbos francia külügy miniszternek legutóbb történt varsói látogatása tisztázni kívánta a lengyel külpolitika jövő útjait. A szudéta németségnek az autonómiára való törekvése, mely előbb-utóbb szeparatista mozgalommá fejlődhet, a szovjetnek fegyverkezése és a Dunavölgye rendezése arra késztetik Lengyelországot, hogy megerősítse a franciákkal és most már az angolokbal is külpolitikai összeköttetéseit. A német gyárin iri követelések Lengyelországot is hasonló igényekre bátorítják. Meg kell találniuk az útat Csehország felé is. Itt .azonban a lengyelség mindig tekintettel lesz ezeréves magyar barátságára és Csehországgal csakis oly megállapodásra juthat, amelyik hazánkra nézve is előnnyel bír. Ez a kérdés már szorosan belevág a Dunamtdence, vagyis Középeurópa rendezésébe. Az égő Európában csakis két nemzet van. melyeknél sohasam a puska és kard hozott ellentétet, melyeknél a toll és az íiói gondolat soha nem vetett fel gyűlöletet. Ez a két nemzet a lengyel és a magyar. Amikor Lengyelország volt bajban és veszélyben és a magyar volt erős és hatalmas, akkor mi nyújtottunk segítő kezet a lengyel népnek. Ma mi szorulunk erre a segítő jobbra. A revízióért küzdő magyarság kell, hogy meghallgatásra találjon. Akár merre is halad Lengyelország útja, az az egy bizonyos, hogy ezen az úton Lengyelország és Magyarország ismét találkozni fog.