Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1938 / 3. szám - Revizió és antirevizió. 2. [r.]
MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 nak tartották. Ha valóban ez utóbbi esettel állunk szemben, amint azt kiváló nemzetközi jogászok vallják, úgy a történelmi keretek helyreállítása nem reviziót jelent, hanem elhirtelenkedett kísérlettől a régi keretekhez való visszatérést. Mutaíis mutandis — mert azt senki se gondolja, hogy az idő, a fejlődés, az élet és a történelem óramutatói nem előre, hanem hátrafelé mennek. Az 1918-diki fegyverszüneti szerződés a maga idejében olyan kompromisszumnak volt tekinthető, mely bizonyos előfeltételek mellett Magyarország területét meghagyta. Mikor ezt a külső erőszakkal végrehajtott megszállások és annexiók felborították, egy új kompromisszum jött létre, melynek dokumentumai a Millerand-levél és a trianoni szerződéis, a francia kormány Ígérete és a sévresi szerződés voltak. Most elérkeztünk ahhoz a kritikus időponthoz, amikor el kellett dőlnie annak, hogy a francia-lengyel front megállja-e helyét az orosz hullámmal szemben. Magyarország teljesítette vállalt kötelezettségeit. Fegyvert és lőszert szállított, melyek csak nehezen érték el a lengyel földet azért, mert a cseh köztársaságnak adott közbenső területen minden számítást az orosz csapatok gyors diadalára építettek. Pilsudszki marsai érdeme volt az, hogy a kommunista hullám visszafelé kezdett özönleni és a varsói csatában az orosz támadással együtt a prágai kommunista kormány összeomlott. A kommunista minisztereket elbocsátották, azok helyett a nagy remények helyett, melyeket az oroszok gyors közeledése támasztott, meg kellett elégedni azzal, hogy a régebbi státuszkvónak még radikálisabb megváltoztatása helyett az elért eredmények biztosítására, tehát a békeszerződések megtartására és az új státuszkvó elmerevítésére törekedjenek. * Ennek a hadjáratnak a mérföldköve volt 1920ban a Magyarország területén osztozkodó cseh, szerb és román kormányok fegyveres szövetségének megalkotása. Az íőy létrejött kis entente erőszakolta ki 1921-ben IV. Károly király eltávolítását, mi által a cseh köztársaság megalkotói magokat biztosították. A harmadik mérföldkő 1922 ben a genfi jegyzőkönyv megalkotása volt, melyben a Nemzetek Szövetségének minden tagállama kötelezte magát arra, hegy a párisi békeszerződésektől megalkotott státuszkvót Európa változhatatlan alaptörvényeként fogadja el. Ezen a ponton vétette fel magát a sérelmek orvoslásának reményében élő, mert arra Ígéretet kapott Magyarország a Nemzetek Szövetségének tagjai közé. Most már magától kellett kijelentenie, hogy magáévá teszi és Í'Z új rend alaptörvényeként elfogadja azt, amit 1920-ban kényszerből írt alá. Mikor azonban rájött arra, hogy sem a kisebbségi szerződések megtartásához, sem a XlX-dik cikkely alkalmazásához fűzött remények nem teljesülnek, hanem kierőszakolt változások petrifikálására kell számítania, akkor újabb változások állottak elő. Azok a kormányok, melyek az 1922-diki genfi jegyzőkönyvet elfogadták, Angliában és Franciaországban 1924-ben megbuktak és helyöket olyanok foglalták el, melyek az 1925-diki lokarnói szerződésben Németországgal mint egyenlő jogú féllel egyeztek meg. A lokarnói szerződés Anglia és Franciaország részére a nyugati határokon végleges nyugalmat teremtett, a nyugati hatalmak pedig hozzájárultak ahhoz, hogy a keleti határokon új megállapodásokra lesz szükség. Magyarország 1920-diki határai nem nyerték meg tehát a genfi jegyzőkönyvben elgondolt nemzetközi garanciát és így került azután homloktérbe a magyar határok ügye és a magyar kérdés. Tudjuk azt, hogy a mohácsi csata négyszázados évfordulóján a török ellen harcoló magyar-szerb fegyverbarátságra való hivatkozás azt az aggodalmat váltotta ki, hogy Magyarország Szerbiával megegyezve nyúl a békeszerződés kereteihez. Egyesek szerint ez volt az oka 1927-ben annak, hogy az olasz földön tartózkodó Rothermere lord az 1920-diki trianoni békeszerződés revízióját követelte, de csak kevesen mondották meg azt, hogy Mussolini Rothermere útján azt az 1920-diki francia jegyzéket állította homloktérbe, melyben az Itália örökébe lépett és a kis entente mögé állott Franciaország meg is jelölte azt a területet és azokat a városokat, melyeket Magyarországnak igért abban az esetben, ha Lengyelországot az orosz támadás ellenében megsegíti. Franciaország nehéz helyzetbe került. Miután a trianoni szerződés változatlan megtartása végett alakult kis entente védőhatalma volt, nem gyengíthette meg azokat, akik neki a német hatalom hátában támogatást ígértek. Ha viszont maga nem veszi kezébe az 1920-ban vállalt kötelezettség beváltását, úgy Itáliának engedi át a vezetést, mely nem kívánt egyebet, mint hogy 1918 végén elveszített dunai pozicióját visszaszerezze. Páris a kis enten'e oldalára állott és azzal itívekezett biztosítani a békeszerződéseket, hogy Olaszországot a Magyarországtól visszatartott Szerbia segítségével két tűz közé fosta. Egy pillalanatra tehát maga is megingott abban a hitben, hogy a kis entente nagy ígéretei beváltatnak-e akkor, ha Franciaország annak segítségére szorul és nehéz helyzetében régi szövetségese, az orosz hatalom felé kezdett tekinteni. Az orosz hatalomnak az európai politikába való bevonása és az 1920-diki státuszkvó biztosításának Oroszország kezébe való letétele azonban az egész békealkotás és a hozzá forrasztott Nemzetek Szövetsége jövőjét is kockára tette. Mussolini ezekután 1933. június 7-dikén Rómában, Angliával, Franciaországgal és Németországgal szerződött aziránt, hogy az európai kérdéseket közös megegyezéssel fogják megoldani. A franciák aggodalmát most azzal keltették fel, hogy miután sem Anglia, sem Olaszország, még kevésbé Németország nem a gyorsan és egvoldaluan megváltoztatott régebbi státuszkvó felforgatásának efmerevitését keresik, Franciaország a revíziós hatalmak többségével került szembe és olyan megegyezés kereteibe lépett, melynek a békeszerződések áldozatul eshetnek. Ez az aggodalom bírta rá arra, hogy a falra festett revízió ellen az antirevizió gondolatát emelje diadalra és bármi áldozat árán is kikerüljön a római szerződésből. (Folytatjuk.)