Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 12. szám - Tunisz és az európai revizió

MAGYAR KÜLPOLITIKA 5 Franciaország külpolitikája mesterkélt bogo­zás, haszontalan kegyetlenség volt Középeurópá­val szemben és a középeurópai egyenes, nyilt népi külpolitikával összehasonlítva. Franciaország már-már azon a ponton volt, — ami a franciák szemében bizonyára a legborzasz­tóbb, — hogy külpolitikája logikátlanná válik. Hogy ezt elkerülje, Franciaország talán hajlandó lett volna háborúra is, — de hogy ezt elkerülje, Franciaország okossága hajlandó volt új külpoliti­kára, a Középeurópával való békés politikára is. Napjainkban sokszor halljuk, hogy „történel­mi időket" élünk. Igen, történelmi időket élünk. Azt a kort éljük, mikor vizsgálnunk kell, milyen elvek igazgatják életünket. Jó-e minden, ami régi és jó-e minden, ami új? Választanunk kell jó és rossz között — és ez a legnagyobb kegyelem és méltóság, amiben a Gond­viselés az embert részesítette. Korunk zajgásában örömmel láthatjuk, hogy döntő és elhatározó erejű választás történt. Középeurópa feje fölül elmúlt az örökös fe­nyegetés réme, az örökös védekezés szükséges­sége. Az a politika, mely Középeurópát, s ezzel együtt Magyarországot különösképen fenyegette, végleg elmúlt. A francia-német megegyezés, ha csupán elvi kijelentés maradna is, örökre leszámolt a Riche­lieu-politikával. Franciaországnak új külpolitikai célokat kell maga elé tűznie s ez az új cél akkor lehet hatékony, csak akkor emelheti Franciaország erejét, ha Középeurópa elrendeződésre váró nagy kérdéseinél a jóakarat irányában éppen olyan cse­lekvésre késznek mutatkozik, mint a Richelieu-i politika vitelében. A francia-német megbékélés nemcsak Francia­ország új külpolitikai utait, nemcsak Németország megnyugtatását, szerepének elismerését jelenti, hanem jelenti Középeurópa haladását a béke felé és jelenti a Magyarországot fenyegetett kisantant végkimúlását é9 ezzel a magyar jövő és a dunai tér életének rendezését és boldogabb kilátásait. P. M. Tunisz és az európai revízió Az állam fogalmának új értelmezése mellett nem meglepő, hogy Itália felvetette a Tuniszban élő olaszok életének és jogainak rendezését. Az új állam nem ismeri a titkos, nemhivatalos revíziót és irredentizmust. Nincs külön népi vá­gya és külön hivatalos politikája. A nép szívének vágya egyúttal az állam hivatalos külpolitikája is. Innen ered az új államelv külpolitikájának nyíl­egyenes iránya és rohama. Az 1881 óta francia védnökség alatt álló Tu­nisz kérdésében Franciaország hangoztatja, hogy saját számlájára végezte az első telepítés alapvető munkáját. Utakat, vízvezetékeket, vasutakat épí­tett. Francia kapitalisták indították meg az ipari és kereskedelmi vállalkozásokat. Hatezer kilomé­ternyi utat készítettek száz millió aranyfranknyi költséggel, kétezer kilométernyi vasutat építettek s a városok vízellátását európai módra szervezték és öntözésre — 1927-iki adat szerint — öt millió köbméter vizet használtak. Mindez, tagadhatatlanul, a francia gyarmat­politika érdeme. A francia gyarmatpolitika azon­ban csupán a tőkebefektetés egyik módja volt, melynek biztosítására elegendőnek találta a jó ka­tonai és polgári igazgatást és nem tartotta szüksé­gesnek, vagy lehetségesnek a megmunkált föld franciákkal való betelepítését. így történt, hogy a tuniszi védnökség kor­mányzata a világháború végén, a következő hely­zettel találta magát szemben. Tunisznak 55.000 francia, 85.000 olasz, 73.500 (olasznak számítható) máltai és 3.000 főnyi más európai lakosa volt és olasz statisztikusok megjósolták, hogy Tunisz, a körülmények erejénél fogva, 1935-ben olasszá vál­tozik. A francia gyarmatpolitika alapja a kapitaliz­mus, vagyis a mult, a formális jog, a befektetések történeti jogcíme. Ez politika, a maga területén, önérzettel hívatkozhatik eredményeire, gyümöl­csöző munkájára és haladására. Ez a hivatkozás azonban nem érinti az olasz politika jogcímeit. Ha a franciák tőkét vittek Tuniszba s e tőke biztosítására katonaságot és adminisztrációt, az olaszok mindehhez a munkáskezeket szállították. A kapitalizmus csak eszközt lát a munkásban. A népi politikájú államok szemében az ember na­gyobb érték a legnagyobb tőkénél. A hatalom, a jog és erő forrása nála nem a felhalmozott tőke, hanem az ember. A kapitalista gondolkodás biztonságot és jo­got kíván a tőkének az állam határán innen és túl. A népi gondolkodás biztonságot és jogot kö­vetel az embernek az állam határán innen és túl. Az európai politika minden megmozdulásában ennek az új népi politikának sikere érezhető. A müncheninek nevezett elv bontotta szét Európában azt az államalakulatot, melyet a nem­zeti gondolat megsértésével alkottak: Csehorszá­got. Ez az elv ad Olaszország tuniszi politikájának győzelmes iramot, mikor százhúszezernyi fia jogát követeli. Ki érthetné meg jobban ezt a politikát, mint mi, magyarok? „NOR-COC" Védjegy Kötöttárun — női selyemharisnyán svájci fehérneműn bevált minőséget jelent. Gyártja: Kokron József és Fiai kötött-szövött-árúgyár. Hódmezővásárhely

Next

/
Oldalképek
Tartalom