Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - A külföld felvilágosítása

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 és védeni volt hivatása, hogy aléltan megadja magát és ellenségei kezében fegyver és eszköz legyen régi barátai veszedelmére, romlására. Ez a jelentősége Európára nézve a trianoni békeszerződésnek. Mi magyarok tudjuk és érezzük ezt. fis tíz év óta fájdalmasan és megdöbbenve tapasztaljuk, hogy Európa úgy tesz, mintha sem nem tudná, sem nem érezné. Ezért nekünk szinte divinációnak látszik, hogy egy angol ember is azon a ködön és feketeségen keresztül, melyet a trianoni békeszerződés jelent, meglátta, megérezte és Európa szeme elé tárta. Rothermere lord e cselekedetében hihetetlen férfierkölcs, kimondhatatlan államférfiúi bölcsesség és kimondhatatlan angol becsület van. A külföld felvilágosítása Irta: Dr. Crucker György. A külföld felvilágosítása a magyar kérdéseket illetően legelsőrendü feladataink közé tartozik. Ezt a most folyó történeti események is világosan bizonyítják. Ez a feladatunk az érdemi részt illetően annál könnyebb, mert nekünk nincs szükségünk porhintésre, képmutatásra, hazugságokra ahhoz, hogy a külföld közvéleményének s rajta keresztül azoknak rokonszenvét, akik Európa sorsát irányítják, megnyerni törekedjünk. Céljaink, törekvéseink egyenesek, eszközeink tiszták és becsületesek. S e tekintetben segítségünkre jött a müncheni egyezmény, illetve annak pótjegyzőkönyve, mely a népek önrendelkezési jogát végrevalahára a leghatározottabban leszögezte s ezt a jogot a magyar népnek is megadta. De annál kevésbbé könnyű a külföld felvilágosításának technikája és ép ehhez a kérdéshez szabadjon némi gyakorlat és tapasztalat jogcímén a nagy nyilvánosság előtt hozzászóianom. Előre kell bocsátanom azonban, hogy hozzászólásom semmiesetre sem célozza semmiféle irányban a bírálatot azon szervek és személyek felett, akik Magyarországon a külföld felvilágosításának rendkívül nehéz és kényes munkáját végzik, annál kevésbbé, mert — s ezzel az igazságnak tartozrm - az állami és társadalmi élet kevés helyén tapasztalható annyi hozzáértés, munkakedv és ügyszeretet, mint épp a külföld felvilágosításának területén. Ezek a „kulturdiplomaták" állandóan működésben vannak, sőt mondhatni, rendkívüli gyakorlatot, éberséget, mély kultúrát és nem hangoskodó, de annál izzóbb hazafiságot feltételező tevékenységük akkor kezdődik, mikor az átlagtisztviselő már rég letette a tollat. Találkozás X. külföldi újságíróval valamelyik dunaparti szá'loda halljában délutáni feketére, elmenni egy külföldi professzor előadására este 6 órára, résztvenni egy kongresszusi banketten vagy Y. előkelő angol politikus tiszteletére rendezett estebéden, eserleg este l()-kor elkísérni a szórakozni kívánó fiatal svéd házaspárt valamelyik előkelő mulatóhelyre s közben tapintatosan „felvilágosítani"; a külföldit megfelelő tájékoztató müvekkel ellátni, a kívánt személyi kapcsolatokat részére megszerezni, esetleg a korareggeli órákban elutazáskor a pályaudvaron jelen lenni, elutazta után is különféle megbízatásainak eleget tenni, vele a kapcsolatot továbbra is fenntartani, a rövid nyári szünidőt külföldön szinte száz százalékig ezen teljesen önzetlen felvilágosító munka szolgálatába állítani — dióhéjban a kulturdiplomata sokoldalú, fárasztó, de talán nem egészen hiábavaló munkája. S ha ezen tapasztalható lázas és lelkiismeretes tevékenység ellenére is ehelyütt szót kérek, teszem ezt az e téren mutatkozó nagyszámú szervi hibák felismeréséből, melyeken segíteni a magyarság létérdekei okából szerény véleményem szerint sürgős kötelesség. Az intenzív magyar felvilágosító munka egybeesik külpolitikai függetlenségünk visszaállításával, tehát kereken húsz esztendős. Pénzt, sok munkát és időt és még több lelkesedést, fektettünk bele ebbe a modern „békés hadviselésbe", melyet az elért eredmények azonban, sajnos, nem eléggé igazolnak. Ennek az állapotnak föokát a felvilágosító munka szervezetlenségében látjuk. Ezalatt összefoglalóan az egységes központi irányítás, a rendelkezésre álló szellemi és anyagi erők gazdaságos felhasználásának hiányát, a helytelenül alkalmazott eszközöket, az itt is móg mindig felburjánzó dilettantizmust, stb. értem. Egy központi átfogó szervre volna szükség, melyben a felvilágosító munka összes szálai összefutnának. Ma ugyanis, sajnos, az a helyzet, hogy ennek a munkának többé-kevésbbé nincsen felelős gazdája, mert hivatalos és társadalmi szervek és idegenforgalmi intézmények nagy számban állnak a felvilágosító tevékenység szolgálatában. Ez a terv távolról sem jelentené ezeknek a rendkívül tiszteletreméltó intézmények és személyek tevékenységének megszüntetését, még csak csökkentését sem, ellenkezőleg, a külföldi felvilágosító munka intenzitásának fokozását az itt is annyira szükséges racionalizálás érvényesítésével olyképpen, hogy egy irányító szerv legfőbb vezetése mellett harmonikus együttműködésük megfelelő munkamegosztással biztosíttatnék. A külföldi felvilágosító munka központi irányításának gondolata ma már világszerte érvényesül. Különösen a tekintélyi államok azok, melyek a külföldi felvilágosító munka érdekében nagyszabású intézményeket létesítettek. Olaszországban a Ministero della Cultura Popolare (Népraűvelésúgyi minisztérium) végzi az idegenforgalmi ügyek legfőbb vezetése mellett a külföldi felvilágosító munkát is. Természetesen a Német Birodalom is nagyszabású organizációt állított be e célra. Portugáliában a miniszterelnökség alá tartozó Secretariado da Propaganda Nációnál igen intenzív külföldi felvilágosító munkát folytat. Művészi kiállítású füzeteik, albumaik és kön\veik, melyeknek a mult évi párisi világkiállításon különösen nagy sikerük volt, a gyarmatpolitikától a népművészetig és gasztronómiáig úgyszólván minden kérdést felölelnek. Angliában The British Council végzi a külföldi kulturális tevékenységet. Legfőbb célja a brit népek életének és gondolkodásának a külföldön való megismertetése, az angol nyelv tanulásának előmozdítása, a brit tudománytik áldásainak más népek számára való hozzáférhetővé tétele, a brit irodalom és művészet megismertetésének előmozdítása, stb., amint ezeket az Intézet legutóbbi, Lord Eustace Percy képviselő szerkesztésében megjelent jelentéséből olvashatjuk. Szerény mondatok, melyek mögött azonban a brit világbirodalom hatalmas expanziója rejtőzik. Nem kívánok ehelyütt a felvilágosító munka