Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Volosin

MAGYAR KÜLPOLITIKA 9 YvVolosin Amikor a cseh-szlovák állam felbomlása rohamosan megindult, Prága azzal igyekezett menteni, ami még menthető, hogy a szlovák és rutén népnek autonómiát ígérve, „önálló" kormányokat adott. Hogy ebben a cselekedetben is mily kevés őszinteség vezette, legjobban kitűnik a rutén kormány esetéből, melynek fejét, Bródyt, azonnal elmozdította, sőt le is tartóztatta, amikor nem volt hajlandó Prága parancsait szolgai módon teljesíteni. Helyére azután oly embert ültetett, aki biztosan nem a rutén nép, hanem kizárólag csak Prága érdekei szerint cselekszik. Hz az új elnök Volosin Ágoston. Magyarországon született s mint gór. kath. papi árva, az ungvári intermUusban nevelkedett >s a teológia elvégzése után az ungvári tanítóképző intézet tanára, majd igazgatója lett. Ebben az időben még jó magyarnak vallotta magát. Az 1918. évi összeomlás idején cserben hagyta a magyarokat s a csehek felé orientálódott. Hodzsával lépett összeköttetésbe, kinek felajánlotta, hogy segít a rutén népet a csehek aklába terelni. Az alku létre jött s Volosin mindent el is követett, hogy Ruiszinszko a cseh államhoz kerüljön. Ebben a tevékenységében a ruszin nép nem támogatta, mert az sohasem akart cseh alattvaló lenni. Kitűnik ez abból is, hogy az első községi és képviselői választások során Volosinék súlyos kudarcot szenvedtek s mindenhonnan kimaradtak. Csak a második választás idején tudott nagy nehezen a parlamentbe jutni. Jellemző, hogy csak a cseh néppártba tömörült cseh tisztviselők és egyéb állami alkalmazottak szavaztak rá, de így is csak az ú. n. „maradék szavazatokkal", a morvaországi klerikális párt felesleges szavazataival tudott a prágai parlamentbe bekerülni. Ekkor történt, hogy a csehek a ruszin nemzeti irányzattal szemben az ukrán kártyát kezdték megjátszani. Volosin azonnal felismerte az új karrier lehetőségét s lelkes ukrán apostolnak csapott fel, de természetesen csak olyan mértékben, ahogy azt Prága jónak látta. Panykievics-el elkészíttette az ukrán nyelvtant s a tanügyi kormányzat segítségével az ukrán nyelv terjesztését kezdte erőszakolni. Ez újabb változást jelentett Volosin politikai pályafutásán, ki magyar barát kezdet, és orosz irányzatú folytatás után végre elérkezett a harmadik stációhoz, a nagy ukrán nacionalizmushoz. Volosinék vezetése alatt az ukrán agitáció hihetetlen méreteket öltött Ruszinszkóban. Az ő védnöksége alatt alakul meg az ukrán nyelvű és irányzatú kultur- és színész egycsü'et, a „Prosvita", mely milliós évi támogatásokat kapott a kormánytól. Lapjuk eleinte „Nauka" néven jelent meg, de hamarosan átkeresztelték a galíciai ukránok lapjának címére, „Svoboda"-ra. Amikor 1928ban Ungváron felavatták a „Prosvita" székházát, azon öt galiciai ukrán képviselő is megjelent. A lengyel kormány érthető aggodalommal figyelte ezt a Prágából támogatott ukrán propagandát, melynek közvetett szálai egész Moszkváig nyúltak fel. Hisz a Szovjet 1926. decemberi charkovi kongresszusán egyenesen utasították a ruszinszkói kommunista pártot, hogy az ukrán irányzattal dolgozzon együtt s támogassa az ukrán propagandát. Érthető tehát, ha a közvetlenül érdekelt lengyeleken kívül a többi szomszéd sem valami jó szemmel nézte ezt a furcsa mesterkedést. Volosin tehát Prágán kívül az ukrán irányzatot támogatta, melynek exponenseit minden erejével megvédte. így amikor a helyi hatóságok kiutasították — gyanús üzelmeik miatt — dr. Cokan és Bacsinyszky ukrán tanárokat, Volosin volt az, aki Prágában közbenjárt és hatálytalanította a kiutasítási végzést. Az őslakosság távol állt és áll ma is az ukrán vonaltól s ezért nem nagyon lelkesedett Volosin működésért. A „Padkarpatsky Hlasy" nevű ruszin lap keserűen panaszkodott már 1929. júliusában Volosin ellen, akit azzal vádolt, hogy az általa rendezett ped;'gó.<nai kongresszus tulajdonképpen ukrán tüntetés volt. Hasonlóan szeméreveti, hogy az iskolákból ukrán propaganda fészkeket csinált. Mindezekből megállapítható, hogv Volosin Prágának és egy olyan irányzatnak az embere, melytől a ruszin tömegek mindig távol állottak. Hiszen maga a „Ceske Slovo" állapította meg (1923. aug.) nem sokkal az államfordulat után, hogy a lakosságnak alig 10 százaléka érti az ukrán nyelvet s ezért nem látja be, miért kényszeríti a kormány a lakosságra ez idegen kultúrát. Volosin tehát nincs felhatalmazva a ruszin nép nevében beszélni s annak sorsa felett dönteni vagy intézkedni. Ö képviselheti az ezer kilométerre fekvő Prágát, vagy a nagy ukrán gondolatot, de semmiesetre sem a ruszin őslakosságot. Hogy ez utóbbi nevében ki illetékes nyilatkozni, arra a válasz igen egyszerű: nyissák ki a cseh börtönöket s akkor ki fog derülni, hány igaz vezetője van a ruszin népnek, kik azonban ma — éppúgy, mint Bródy — a csehek foglyai. Dr Schmidt-Papp Ernő.