Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 11. szám - Hlinka harca a szlovák autonómiáért

10 MAGYAR KÜLPOLITIKA Hlinka harca a szlovák autonómiáért Masaryk és Benes „felszabadító" munkáján nem volt áldás s az új állam keretében meghonosított demokratikus berendezkedéssel nemcsak a bekebelezett kisebbségek voltak elégedetlenek. Ennek bizonyítéka, hogy az államnak szinte létesítésével megkezdődött a „felszabadított szlovák és ruthén testvérek" önkormányzatra irányuló törekvése. Az örömmámor, mely a „felszabadítás" nyomán fakadt és nagy nemzeti megújhodást, kul turális, gazdasági és szociális fejlődést ígért, szinte hónapok alatt szertefoszlott. Csakhamar kitűnt, hogy a csehek a Magyarországtól megszerzett területeknek gyarmati sorsot szántak. A cseh tisztviselők salakja özönlötte el a Felvidéket, hivatalokban, iskolákban nem a szlovák, hanem a cseh nyelv volt a hivatalos nyelv s a szlovákság kéNé.ubeesve ébredt a keserű valóság tudatára. A csehek, mihelyt a területek és a hatalom birtokába jutottak, letagadták a szlovákokkal kötött megállapodásokat, így az 1918 május 30-án létrejött pittsburgi egyezményt, melynek törvénybe iktatásáért mind a mai napig hiába harcoltak a szlovákok. Pedig kétségtelen, hogy ez az egyezmény a legfontosabb alap, melyre a csehszlovák államot felépítették. A pittsburgi egyezmény szabta meg eredetileg a leendő államban a cseheknek és szlovákoknak a hatalomban való részesedését. S ha nem is a cseh és szlovák nép a maga egészében, hanem csupán az Egyesült Államokbeli szlovák és cseh szervezetek létesítették is a megállapodást, ennek rendkívüli a jelentősége, mert a béketárgyalások alatt ez szolgált a csehek bizonyítékául, hogy a szlovák nép az új államhoz való csatlakozást kívánja. A pittsburgi egyezmény értelmében Szlovenszkónak külön közigazgatása, országgyűlése, saját bíróságai kellett volna, hogy legyenek. A szlovák nyelvnek kellett volna hivatalos nyelvnek lennie az iskolákban, hivatalokban és általában a közéletben. Ezt a szerződést a csehek megtagadták éppen úgy, mint ahogy az egyesülést kimondó 1918 október 30-i turócszentmártoni deklarációt is csak addig ismerték el, amíg arra egyéb szempontokból szükség volt. Egyébként ezt a deklarációt sem a szlovákság egyeteme fogadta el, hanem annak néhány ötletszerűen öszehívott tagja, akiknek nem volt joguk a szlovák nép nevében állástfoglalni. Hogy a szlovákság egy része tényleg máskép gondolkozott, annak bizonyítéka, hogy 1918 december 4-én Kassán a csehszlovák köztársaság ellen foglaltak állást és kikiáltották a független szlovák köztársaságot. A csehszlovák alkotmányt sem a nép választott képviselői szavazták meg, hanem a kinevezett tagokból álló csehszlovák nemzetgyűlés. Jellemző a csehek felszabadító intencióira, hogy 1920-ban, midőn Prágában az új állam alkotmányát elfogadták, a szlovák nép egyik legnagyobb fia, Hlinka András Podolinban volt letartóztatásban. Hlinka és a vezetése alatt álló szlovák néppárt egész közéleti munkája kimerült a szlovák autonómiáért folytatott küzdelemben. A szlovák nép hivatott képviselőinek egész munkássága szinte a köztársaság megalapításától fogva arra irányult, llOgy szabaduljon Prágától való függőségétől. Ennek a harcnak áldozata a 15 évre ítélt Tuka nru fesszor. Bűne az volt, hogy igyekezett a szlovák nép számára megszerezni a tőle elorozott önren delkezési jogot. De Prága hajthatatlan maradt Hlinka pártjának az autonómiát követelő minden erőfeszítésével szemben. Hogy miért, azt érdekesen világítja meg dr. Ivánka Milánnak, a csehszlovák egység egyik hívének az 1929. évi Tukapeiben tett vallomása. Szerinte az első szlovák autonóm nemzetgyűlés a Magyarországhoz való csatlakozás mellett döntött volna. Ezért nem lehetett Szlovákiának megadni az autonómiát. Már 1919 nyarán a szlovákok elégedetlenség-' olyan mérveket öltött, hogy Hlinka András és Jehlicska Ferenc Párisba utaztak a békekonferenciára, hogy a -csehek mesterkedéseit meghiúsítsák. De Benes kiutasíttatta őket Párisból, mert az antantcsapatok felügyelete alatt végrehajtandó népszavazást követeltek. Jehlicska Ferenc nem tért többé vissza Csehszlovákiába, Hlinkát visszatérése után 1919 október 8-án börtönbe vetették a csehek, ahol nyolc hónapig sínylődött. A szlovenszkói elégedetlenség letörésérc 1923-ig statárium, katonai diktatúra és előzetes cenzúra uralkodott Szlovákiában. 1922-ben a szlovák néppárt zsolnai értekezlete memorandumot adott ki, mely a következő címet viselte: „A kiirtásra ítélt szlovák nép kiáltványa a civilizált világhoz". A tót nép hivatott képviselőinek erőfeszítései kimerültek abban, hogy a cseh gyámság alól népüket felszabadítsák. Ezért szánták rá magukat, hogy a szlovák önkormányzat el ismerése fejében részt vesznek a Svehla-féle csehnémet-szlovák kormánykoalicióban. Ennek eredménye volt az 1927. évi közigazgatási törvény inely azonban a gyakorlatban semmiféle haladás: nem jelezett az autonómia terén. A közigazgatási joghatóság, mely eddig a zsupánságokhoz tartozott, a járási önkormányzatokra ment át, melyek nek politikai kérdéseket nem szabad tárgyalni. Az önkormányzati tanácsok tagjainak egyharmadát a kormány nevezte ki s így az autonómia gondolata továbbra is csak fikció maradt. /92S január 1-én írta meg Tuka professzor a „Slovak"-ban „Vacuum Juris" című híres cikkét. Ebben kifejtette, hogyha 1928 október 31-ig, a tuSALGÓTARJÁNI kályhák és tűzhelyek a legtökéletesebbek Mintaraktár: Ví., Andrássy út 28