Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Uj Közép-Európa felé

6 MAGYAR KÜLPOLITIKA ten, amelyet a békeszerződések oly alapvetően megváltoztattak. A gazdasági önellátásra való törekvés általános világjelenség lett. mi sem természetesebb, minthogy erre az útra a leghatározottabban azok az államok léptek, amelyeknek a nemzetközi politikai stabilitásban legkevesebb részük volt: a közép-délkeleteurópai államok. Hiszen az önellátásra való törekvés nagyrészt a hiányzó politikai biztonságra vezethető vissza. Az államok egy bizonytalan külvilágtól nem akarnak függeni, amiért is arra törekszenek, hogy saját területükön teremtsék meg azokat a gazdasági feltételeket, amelyek fennmaradásukat és fejlődésüket biztosítják. Ennek viszont az a következménye, hogy egy nagyobb területnek egymást kiegészítő gazdasági erőforrásai nem tudnak összemüködni és magasabb fokon gazdasági egyensúlyt létrehozni. Az államok az ő kisebb területükön csak nagy áldozatokkal képesek egy igen labilis egvensúlyállapotot létrehozni, amely egyrészt népeik jólétének a rovására megy, másrészt kritikus időben mégse képes az annyira keresett és valóban szükséges egyensúlyállapotot biztosítani. Röviden és világosan kifejezve a helyzet tehát az, hogy Közép-délkeleteurópa lemondotl azokról a gazdasági lehetőségekről, amelyeket ezen a nagyobb területen a gazdasági erőinek együttműködése biztosított, anélkül, hogy saját kisebb területeiken az egyes államok megtalálhatták volna azt, amit olyan görcsösen kerestek: a gazdasági egyensúlyt és prosperitást. Ez a ferde és egészségtelen gazdasági feilődés pedig egy nagv okra vezthető vissza: a politikai viszonyok ziláltságára, a politikai stabilitás hiányára. Nem csoda, ha a legkülönbözőbb tervek merültek fel ennek a visszás állapotnak a megszűnte tésére. Mindezek a tervek abból a tényből indultak ki, hogy Közép-délkeleteurópa rendkívül gazdasági lehetőségeket rejt magában, ha a természetes gazdasági erőket akadálytalanul érvényesülni hagviuk. A javaslatok lénvege tehát az volt: romboljuk le a gazdasági határokat, engedjünk szabad folyást a gazdasági é'etnek és minden önmagától fog rendbe jönni. Eltérések legfeljebb abban a tekintetben voltak, hogv miiven államok közöH kell ezt a gazdasági együttműködést létrehozni. Mindezeknek a terveknek egv nagy hibája volt: jóformán csak a gazdasági síkban mozogtak, minden kérdést kizárólag gazdasági alapon akartak megoldani. Bár látták, hogy politikai kérdések is köz reiátszanak a mai állapotok előidézésében, abból a feltevésből indultak ki, hogy ezek több-kevésbé önmaguktól fognak megoldódni, csak rendbe jöjjön egyszer a gazdasági élet. Itt, ezen a ponton alapvető tévedésben voltak, mert a régi liberális szabadkereskedelmi szemléletből indultak ki és nem látták, hogv a gazdasági élet öncélúsága megszűnt, nem látták, hogy a politika primátusa csaknem minden vonalon érvényre jutott. Bármilyen észszerű, bármilyen meggyőző legyen is egy gazdasági terv, az sohasem valósulhat meg, ha nem biztosítjuk egyben a politikai előfeltételek érvényesülését. Mialatt ideológusok és teoretikusok dunamedencei és középeurópai terveket kovácsoltak, az élet tovább haladt és pedig azon az úton, amelyet a politika primátusa jelölt ki. Az első politikailag kialakult kör a kisantanté volt. Csehszlovákia. Románia és Jugoszlávia bizonyos közös érdekeik megvédése érdekében hamarosan szövetséget kötöttek, amely egy időben annyira bensőséges volt, hogy a nemzetközi politikában teljesen egyöntetűen jártak el. Ezt a szövetséget gazdasági térre is kiterjesztették, amennyiben arra törekedtek, hogy a három államot gazdaságilag is közös nevezőre hozzák. Ezen a téren bizonyos előhaladást is tettek, bár ideális egység gazdasági téren nem jött létre, mert hiányzottak hozzá a gazdasági előfeltételek. A középeurópai téren belül később Magyarország és Olaszország között jött szoros barátság létre és mivel a kis Ausztria ugyancsak erősen támaszkodott Olaszországra, itt is egy határozott politikai kör alakult ki, amelyet az ismert római jegyzökönyvek gazdaságilag is kiszélesítettek. Németország egymagában véve hatalmas gazdasági és fogyasztási terület lévén, egy körhöz sem csatlakozott, de mindkét irányban erősen kiépítette gazdasági kapcsolatait. A fejlődésnek ezen a fokán a kezdeti ziláltságot már bizonyos rendezettség váltotta fel Közép-délkeleteurópában. Végleges megoldást azonban ez sem jelentett, mert az egyes körökön belül a gazdasági erők egyensúlya nem volt meg olyan mértékben, hogy ez az együttműködés az érdekelteknek gazdasági egyensúlyát végleg biztosíthatta volna. Voltak, akik a kialakult körök összekapcsolásában látták az igazi megoldást, amiben tagadhatatlan sok igazság volt, meit hiszen egy sokkal nagyobb gazdasági terület letc volna ily módon közös nevezőre hozva. Ennek azonban nagvon világos politikai akadálvai voltak. A két körnek határozottan ellentétes politikai célkitűzései voltak, amit komplikált az a körülmény is, hogy a kisantant nemcsak Magyarország ellen alakult, hanem Németországgal szemben is bizonvos funkciót vállalt. Ugyancsak itt volt Ausztria, amely dacára annak, hogy a római jegvzőköny höz csatlakozott, a nagyhatalmak hatalmi politikájának lett a játékszere és így örökös bizonytalanságban élt. A megoldatlan osztrák kérdés egv ben nagy akadálva volt a Róma—Berlin tengeK' teljes konszolidálódásának is. A Balkánon pedig, amely ugvancsak a középeurópai gazdasági térnek a tartozéka, a megoldatlan bolgár kérdés képezed komolv akadályt. Adva volt tehát egy gazdasági terület, amely ideális egvensúlvállapotot tett ugyan lehetővé, mert gazdasági erőforrásai messzemenően kiegészítik egymást, amelvben azonban a leúellentétesebb politikai erők érvényesültek, ami a bensőbb gazdasági együttműködést lehetetlenné tette még akkor is. amikor már némi elrendeződés következett be cgves körök kialakulása következtében. Hiába voltak a legtökéletesebb tervek ennek a területnek gazdasági összefogására, megvalósulásukat a politikai helvzet akadálvozta meg. Pedig gazdasági összefogásra annál inkább lett volna szükség, mert az atomizálás alatt mindenki egvformán és igen súlyosan szenvedett. Ez volt a helyzet! Milyen ma a helyzet? Az osztrák kérdés, amely legfájóbb sebe volt nemcsak Középeurópának, de nagyrészt egész Európának, az Anschluss következtében végleg megoldódott. Ez végleg megerősítette a Róma—Berlin tengelyt. A Balkánon Bulgária megegyezett Jugoszláviával, a gazdasági együttműködésnek ez az akadálya is eltűnt. Döntő esemény azonban mégis csak a csehszlovák kérdés megoldása volt. A kisantant az új helyzetben teljesen elvesztette értelmét, amiáltal