Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - Uj Közép-Európa felé

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Egy nép, vagy egy ember, csak Istenben lehet igazán nagy. Szomorú lenne, ha Anglia pusztán kereske­dőin, iparosain és bankárain keresztül lenne nagy és nem mindenekfölött tiszteletreméltó Bédáin, Szent Ambrusain, Becket Tamásain, Oroszlánszí­vű Richárdjain, Cromwellein és puritánjain keresz­tül, épp úgy, mint a francia Szent Mártonon, Szent Lajoson és Bouilloni Gottfréden keresztül az. Nemzet és vallás: test és lélek. Csak az az állam, mely lényegének e kettős elvét megtalálta, találta meg külső hatalmával együtt belső békéjét és erejének ki nem apadó forrását is. Az ilyen ál­lamban a kötelesség és felelősség átnyúlik a földi hazából az égibe. Csak az ilyen államról hihetjük el, hogy az igazságot és méltányosságot keresi és reménye is van arra, hogy megtalálja. Az államberendezkedés elvei nem egy-két év­re, nem egy-két nemzedék tünő életében divatos clmélereken alapúinak. Az á'lamberendezkedés örökös célt és irányt jelent, az elmúlhatatlanság szikláján áll. Innen te­kintélye, szilárdsága, akár titkolt, akár nyiltan fel­tár !: theokratikus volta. Minden államban, mely nem pusztán gépies rendőri szervezet, isteni princípium van bezárva. Az az állam, mely ezt a princípiumot megta­LU'dja, kizárja magából az állandóság elemét, alatt­valóival csak öklét és súlyát érezteti. Az államberendezések e kísérleti korában mi, magyarok, nagy elégtétellel mutathatunk tulajdon á'himszervezetünkre, a szentistváni elvű államra. Nekünk nincs szükségünk új állami próbál­kozásra. A kellő elv és kellő mérték itt van sze­münk előtt. Államiságunk ezer éves, de elveiben nem szorul újításra. Kibírta a tatár- és törökdú­lást. habsburgi elnyomást, a világháborút és az utána következő rettentő lelki válságokat. Orszá­aunknak csak területe csonka, de állami alapel­vünk tisztábban ragyog, mint valaha. Ez az állam azon az elven épült, melyre Szent István helyezte. Az országon ma is az ő Jobbja uralkodik. Nincs nálunk összeütközés nemzeti és keresz­tény elvek között. Ezek egybefonódlak nálunk. A magyarság, ma és Szent István óta mindig, a meg­váltás tana mellett áll, hisz a megigazulásban. a Krisztus érdeméért való megváltásban és nem hisz a puszta származás miatt való elkárhozá^b;m, mely fölött Krisztusnak hatalma ne volna. Bármivel hasonlítjuk össze állami elvünket, nem látunk sehol magasabbat. Ez az elv megkímél bennünket minden választástól, kísérlettől és kap­kodástól. Állami elvünk egy hittétel szilárdságai és mél­tóságát érezteti. A jónak és roppant harcában, melyben, a pá­pa kijelentése szerint, mindenkinek kötelessége állást foglalni, a magyar nemzet ezer évvel ezelőtt állást foglalt és meggvőződése azóta sem válto­zott. Tudja, — és ez állami és nemzeti életében a legnagyobb kincs — hol az igazság. Kezében az igazság mértéke, a méltányosság mértéke. Lesz idő, mikor ez a régi, de nem eléggé hir­detett állami elv, rrfás államok irigyelt és bámult mintája lesz. Szokás mondani, hogy szegények vagyunk! Pedig nálunk van a föld legnagyobb kincse. Anélkül, hogy állami alapjainkat változtatni kellene, meg tudunk felelni a modern állam min­den feladatának. Államunknak ez a kételvűsége, mellyel Szent István ajándékozott meg bennünket, megóv ben­nünket mindennemű új államkísérlettől és ezzel együtt a csendes, vagy nyílt polgárháború rémétől. S ez a szent istváni elv, biztos útmutatást ad­va a jó és rossz közti választásra, nemcsak álla­munkat, népünket is megnemesíti, mint ahogy az állami kettős elv formálta és formálja ezután is a föld legnemesebb népeit. Marius. LJj Közép-Európa felé Irta: Török Árpád. Bármennyire közhely legyen is, a középeuró­pai kérdés tárgyalásánál lehetetlen ki nem indulni azon okokból, amelyek ezt a problémát egyáltalán problémává avatták. Ha pedig ezt tesszük, akkor egy vélt vagy valódi egyensúly állapot kell, hogy fejtegetéseink kiinduló pontját képezze. Ez a/ egyensúlyállapot a világháborút megelőző időben többé-kevésbé meg volt, és pedig úgy politikailag, mint gazdaságilag. Politikailag itt volt a hármas szövetség, annak keleti tagja, a Monarchia, pedig olyan erős volt, hogy évtizedeken keresztül féken tudta tartani a kis balkáni államokat. A politikai' bizonyosfokú gazdasági egyensúly is követte. Hi­szen a Monarchia önmagában véve is gazdaságilag messzemenően ki volt egyensúlyozva, de ugyanak­kor Németországgal egyetemben a délkeleteurópai államok gazdasági feleslegeinek volt a felvevő pia­ca, illetve ipari szállítója. Bár igaz. hogy a Balkán­háborúval ez az egyensúlyállapot felszámolás alá került, a Monarchia azért még mindig elég erős volt ahhoz, hogy messzemenő eltolódásokat meg akadályozzon. A világháború után ez az egyen­súlyállapot teljesen felbomlott. A Berlin—Bécs­Budapest tengely, melynek hatalmi kisugárzása alól a balkáni'államok sem vonhatták ki magukat, összetörött, anélkül, hogy Európának ez a része új alapon elrendőzedhetett volna. Németország csaknem 1933-ig állandóan függő helyzetben volt a nyugati nagyhatalmaktól, amelyeknek a politikája lényegében odairányult, hogy Németország meg­erősödését mindörökre megakadályozzák. Ma­gyarországot súlyos igazságtalanság érte. főtörek­vése a békeszerződés megváltoztatása volt, ami viszont lehetetlenné tette, hogy a Dunamedencé­ben végleges és kiegyensúlyozott állapotok jöjje­nek létre. Örök kérdőjel maradt a kis Ausztria sorsa, amely önmagában életképtelen volt, anél­kül, hogy az általa óhajtott Anschlusst megenged­ték volna. Míg tehát Középeurópában főleg két nagyhatalom összefogása biztosította az egyen­súlyállapotot a világháború előtt, addig 1919. óta ez sokáig kis, illetve erőtlenné vált népek mara­kodást területévé vált. Mi sem természetesebb, minthogy ezt a poli­tikai zűrzavart gazdasági bizonytalanság és lezül­lés követte. A világháborút megelőző szabadkeres­kedelmi korszak csaknem az egész világon lezá­rult, de legalaposabban mégis csak azonsa terüle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom