Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - A szlovák és ruszin nép sorsa

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA kik Prágában jelenleg az uralmat gyakorolják —, oly görcsösen ragaszkodnak nagy kiterjedésű ma­gyar többségű területekhez, úgy ezt semmiesetre sem politikai, hanem kizárólag gazdasági okokból teszik. S valóban, a komáromi tárgyalások alkal­mával a csehszlovák bizottság nem is ti.kolta, hogy némely helységnek vagy területnek, melynek magyar többségét nem vonta kétségbe. Magyar­országhoz való visszacsatolását tisztán gazdasági okokból ellenzi, pl. azért, mivel ebben az esetben „egyes szlovák teriiletek minden összeköttetés nél­kül maradnának egymással". Legvilágosabban bi­zonyítja azonban fenti megállapításunk helyessé­gét magának Tiso szlovák miniszterelnöknek egy kijelentése, melyet röviddel a komáromi tárgyalá­sok megszakítása után Kassán tartott egyik beszé­dében tett, és melyben — nyilván nem birvn kellő jártassággal a diplomácia nyelvén, illetve nem ér­tékelve megfelelően egy állam felelős vezetőjének szájáról elhangzó minden egyes kijelentésnek horderejét —•, azt hangsúlyozta, hogy: „Kassát a szlovákok sohasem adhatják vissza Magyarország­nak, mivel ezen város nélkül Szlovákia életképte­len volna'*. Tehát, és ezt különös nyomatékkal emeljük ki, nem magyar voltát tagadta a híres negyven­nyolcas vörössipkások városának Szlovákia mi­niszterelnöke, mint ahogyan ezt nem is tehette, hanem gazdasági érdekekre, még pedig kizárólag szlovák gazdasági érdekekre hivatkozott, mikor Kassa visszacsatolásának megakadályozását akarta indokolni. Ebben a miniszterelnöki kijelentésben tehát — részben a sorok között —, két olyan megállapí­tás foglaltatik, melyek mindegyikét érdemes meg­jegyeznünk: először is, hogy Kassa a szlovák mi­nisztei-elnök szerint is magyar város, másodszor pedig, hogy Szlovákia, vagy helyesebben annak egy nagy része, az úgynevezett Keletszlovenszkó, gazdaságilag Kassától függ. Ebben a két megálla­pításban száz százalékig osztjuk Tiso miniszter­elnök véleményét; a következtetés azonban, me­lyet ezen általunk is helyesnek elismert megállapí­tásból levonunk és melynek bí/álatát az egész vi­lág figyelmébe ajánljuk, a miniszterelnökével hom­lokegyenest ellenkező. A müncheni négyhatalmi egyezmény, melyet a csehszlovák kormány is elfogadott és mely ennél­fogva reá nézve is kötelező, ugyanis kifejezetten a nemzetiségi elv alapjára helyezkedett és ezen elv alkalmazását írja elő az életképtelennek bizonyult régi Csehszlovákia új határainak megállapításánál. Az ezen elv alkalmazásából származó gazdasági kérdések rendezéséről az egyezmény nem is intéz­kedett, nyilván az érdekelt felek közvetlen meg­egyezésére bízva ezen kérdések megoldását. Tény­leg láttuk, hogy a német-cseh viszonylatban a két érdekelt állam rögtön hozzá is látott a gazdasági viszonyuknak az új helyzetnek megfelelő rendezé­séhez, és azt meglepő rövid időn belül tető alá is hozta. Minthogy a müncheni egyezmény a len­gyel-csehszlovák és magyar-csehszlovák vhis ha­tárkérdéseknek elrendezését ugyancsak a nemzeti­ségi elv alapján határozta el, a csehszlovák, üietve szlovák és ruszin kormányok semmivel sem indo­kolhatják, hogy miért igyekeznek éppen csak a magyar viszonylatban a nemzetiségi elv félretolá­sával, gazdasági érvek alapján megtagadni vállalt kötelezettségeiknek teljesítését. Ennek magyarázata kézenfekvő és megtalál­ható már azon nagyszámú, rendkívül alaposan ki dolgozott és kétségbevonhatatlan, hiteles földrajzi, geopolitikai és gazdasági adatokkal alátámasztott dolgozatokban, melyekkel annak idején a magyar békedelegáció a trianoni vésztörvényszék előtt megcáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a Kárpá­tok által övezett terület, melynek északi részét a szlovák és ruszin nép lakja, egy szétválaszthatat­lan gazdasági egységet képez a mai Csonkamagyar­országgal, melytől mindhárom nép életérdekeinek legsúlyosabb megsértése nélkül el nem szakítható. Sőt bebizonyította megcáfolhatatlanul azt is. hogy elsősorban nem is a magyarságnak, hanem éppen a szlovák és ruszin népnek egyenesen létkérdése, hogy Magyarországgal egy és ugyanazon gazda­sági szervezetben éljen. Az ebből az igazságból — melyet közvetve Tiso szlovák miniszterelnök kassai elszólása is megerősít —, levonható logikus következtetés te­hát az, hogy a szlovák és ruszin nemzetnek, mely most ónálló nemzeti életre igyekszik berendez­kedni, ezen önálló nemzeti életének gazdasági biz­tosítását nem a régi, politikailag és gazdaságdag egyaránt megbukott csehszlovák, hanem a magyar­szlovák-ruszin gazdasági közösség keretei között kell keresnie. Hisszük, hogy ha lehetősége volna a szlovák és ruszin népnek hamisítatlan akaratát szabadon kinyilvánítani, azt ilyen értelemben ten­né; reméljük azt is, hogy a döntőbíráskodás-a hi vatott nagyhatalmak megadják neki ezt a lehető­séget. DF, még ha nem is adatnék meg északi szom­szédainknak önrendelkezési jogokkal korlátlanul élni, úgy még mindig módjukban lesz legalább gazdasági téren életszükségleteiknek megfelelő módon berendezkedni, ha abban segítségükre sie­tünk. Tapasztaltuk, hogy Prága, számot vetve a megmaradó Csehország gazdasági helyzetével, HudcLpesli Kávésok Áruforgalmi fl.^T. Budapest, Vili., József-körút 38. TELEFONSZÁM: 1-392-77. Sz411it i KÜLÖNLEGES KÁVÉ és TEA MINŐSÉGEKET. saját kávépörkölde, mindennap friss pörköltkávé keverékek A legelőkelőbb fővárosi" kávé­házak és botelek szállítója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom