Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A kisebbségi jog Romániában. A jogszabályozás uj rendelete

18 MAGYAR KÜLPOLITIKA létben, hogy ilyen vagy olyan községekben anyanyelven is be lehet kérvényeket nyújtani. Azt mondhatják, hogy ennek az engedélyezésére még sor kerülhet, vagy mondhatják azt is, hogy a kormányrendelet erre elegendő. Éppen ezért nem felesleges megvizsgálni, hogy nyujt-e valami könnyítést a kisebbségi lakosságnak? Semmit. Először is: csak ideiglenesen engedi meg a kérvényezési azoknak, ..akik még nem tudnak románul". A községi tisztviselőre bízza, hogy a kérvényezőkről elhigyje: még nem tud románul. Nincsen megmondva, hogy milyen népességű községben élhetnek ezzel a joggal. És ami a legnagyobb akadály: hitelesített román fordítást kell az ilyen kérvényhez csatolni. A magyar faluban, ahol nem tudnak romínul, a kérvényt ügyvéddel, vagv jegyzővel kell lefordíttatni, ezzel a fordítással olyan városba, sokszor napi járóföldre eljárni, ahol hitelesítő helyet, közjegyzői irodát találnak. A fordíttatásnak, a hitelesítésnek, az utazásnak, a munkaveszteségnek a költségei olyan nagyok, olyan fáradságba kerül ez a nyelvhasználati jog. hogy nem lehet vele élni. Pedig egyszerű községi bizonyítványokat is csak kérvény ellenében adnak ki. Mindezek után még esik azt kell leszögezni, hogy ennyi kisebbségi jogról is csak a községnél van szó, a magasabb közigazgatási szervnél, a megyénél, illetőleg a megyék összevonásából alakított tartománynál nincsen kisebbségi jog. Amit a községnél megadtak, annak nincsen értéke, mert nincsen önkormányzat. A községtanács, ahol felszólalni lehetne a lakosság anyanyelvén, hatáskör nélküli eljelentéktelenített testület, amely félévenként egyszer ül össze s amelybe a kinevezett, hiva talbéli, tisztviselő-tagok közé a falunak csak három választottja kerülhet be. Ha egyáltalában sor kerül a még ismeretlen választási rendszer szerinti választásra, mert egyelőre még nincsen községtanács. Közhivatalok zárt kapui. A kisebbségi egyezménynek és alkotmánytörvénynek negativ tartalmú kijelentése, hogy faji származása és vallása senkit sem akadályozhat abban, hogy közhivatali tisztséget elfoglaljon. Ez a negativum nem akadályozta meö a román államot abban, hogy a közhivatalokból, közüzemekből, állami vaőv községi, megyei érdekeltség körébe tartozó műhelyekből a kisebbségi, főként magyar elemet kiirtsa. Ezt a negativ kijelentést megismétli a statútum-rendelet is. Megteszi azért, mert semmi kötelezettséget nem vállal így ezzel, nem ígéri, hogy valahova kisebbségit is alkalmaznak, és azt sem, hogy a még hivatalban vagy műhelyben véletlenül bennmaradt kisebbségit megtartják. Akit nem neveznek ki, az nem foglalhat el valamely tisztséget. Tízezrével bocsátottak el magyarokat közalkalmazásokból. Az elbocsátások ürügye volt az államnyelv nem tudása. Hogy mennyire pusztán ürügy volt ez, annak bizonyítéka, hogy a tömeges nyelvvizsgákon elbuktatták azokat is, akik megelőzőleg egyszer vagy több ízben ugyanezt a nyelvvizsgát sikeresen kiállották, és azokat is, akik román iskolában nőttek fel, román egyetemen szereztek diplomát. Most, amikor ez a kiirtás már megtörtént, a statútum-rendelet megad ja azt a kedvezményt, hogy akik román egyetemeken szerezték dinlomáiukat és akik már román nyelvvizsgát tettek, azokat újabb nyelvvizsgára ál'ítani nem fogják. Egv szó intézkedés nincsen azonban arra vonatkozólag, hogy akiket eddiú ilyen ürüggyel elbocsátottak állásaikból, azokból valakit visszavennének, vagy hogy újabb kinevezésekkel kisebbségieket is alkalmaznának. Egy szó sincsen arról, hogy az elbocsátottak jogos nyugdíjigényét részben vagy egészben kielégítenék. A feltétlenül buktató nyelvvizsga alóli mentességnek a kedvezményét nem élvezik magyarok, mert azok már kinn vannak a hivatalból, munkából, és csak a jó Isten tudja valamennyiüknek sorsát. Olyan ez a kedvezmény, mint a halálos ítélet végrehajtása után kegyesen aláírt megkegyelmezés. Nyelvhasználat — nyolcszoros adóval. A kisebbségi egyezményben Románia kötelezettséget vállalt arra, hogy a magánéletben, üzleti, gazdasági téren a lakosság anyanyelvének korlátozás nélküli szabad használatát biztosítja. Ebbe beletartozik a kisebbségi sajtó, a kisebbségi irodalom és kultúra nyelve is. A kereskedelmi és üzleti életben a kisebbségi vállalatok így biztosított nyelvhasználatát azzal igyekeztek lehetetlenné tenni, hogy mindazok, kik üzleti könyveiket nem román nyelven vezetik, a törvény szerint magasabb állami adót kötelesek fizetni. A kisebbségi sajtó nyelvét nem tiltották le, de a cenzúra teljhatalmú kényszere alá helyezték. Letiltották azonban a kisebbségi helységnevek használatát. Nemcsak a városok, községek, de a hegyek, folyók völgyek magyar elnevezései helyett is a román neveket kell használni. A magyar impérium alatt az erdélyi román sajtó semmiféle korlátozásnak nem volt alávetve, teljes szabadsággal használta a román helységneveket. Ma a Temesvári Hírlap című régi magyar napilap csak ilyen címen jelenhet meg példán': Timisoarai Hirlap, (jazeta Timisoarei. Ebben a hosszú címben csak egyetlen magyar szó van: Hirlap. A mostani statútum-rendelet azt az engedményt hozta, hogy a címlapon, címfejben a román Országunk határain túl is híressé váltak a ##C?OCÍÖJ*## tulajdonosa által feltalált és készített szálkanélküli ponty különlegességek Papp József Kispest, Üllői út 153. Telefon: 147-150 (Villamos megálló)