Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A kisebbségi jog Romániában. A jogszabályozás uj rendelete

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA Oka van annak, hogy a súlyosabb biztosítékot nem adták meg. Maga a kormányrendelet is megállapítja bevezető részében, hogy nem intézkedéseket tartalmaz, hanem az eddigi törvények értelmezéséhez, alkalmazásához irányítást nyújt az eljáró minisztériumok, hatóságok és közhivatalok számára. Mindaz a sérelmes rendelkezés, ami a garmadával gyártott törvényekbe belekerült, az egyenlőtlen elbánásnak összes törvényparagrafusai ezek szerint változatlanul fennmaradnak. Ezt a változatlanságot formailag is biztosították azzal, hogy nern törvényrendeletet, hanem csak kormányrendeletet bocsátottak ki. A bevezető rész megjelöli a rendelet szabályainak azt a célját is: „egyenes útbaigazítással szolgálnak a kisebbségügyi főkormánybiztosság számára", habár a kisebbségi főkormánybiztosság működéséről szóló királyi rendelet megszabja, hogy milyen szempontokat kell a főkormánybiztosságnak „szem előtt tartania". Abban a királyi rendeletben is van egy-két irányelv lefektetve, de a két rendelet iránymegállapításai sem azonosak. Ha nem volnának eltérések, akkor elegendő lett volna az elvi kijelentéseket csak az egyikben, a jogszabályozó rendeletben leszögezni és a másikban egyszerűen erre hivatkozni. A kétféle szövegezés az eltérések szándékos célzatosságának a gyanúját kelthetik fel. A kisebbségi jogszabályt tartalmazó kormányrendelet három területen tartalmaz bővebb rendelkezéseket: az oktatásügy, az egyházi élet és a közigazgatás terén. Ezeken kívül töredék-rendelkezések szólanak közhivatali alkalmazásokról, nyelvvizsgáról, az anyanyelv bíróságok előtti használatának feltételéről, néhány rendelkezés a polgári és magángazdasági életbe vág bele, egy rövid szakasz beígéri három magyar tudományos és kulturális intézmény helyzetének rendezését, egy szakasz pedig kilátásba helyezi a magyar mezőgazdasági egyesület alapszabályszerű működésének a biztosítását. Közelről kell megnéznünk: mit jelentenek, mit hozhatnak ezek a rendelkezések a gyakorlatban? Nemzetiségi hovatartozás. A huszonhat szakasz közül az első nyolc a kisebbségi oktatásügy körébe vág. Nem öleli fel az egész kérdést, hanem az eddigi sok súlyos sérelem és visszásság közül néhánynak az elintézésére bizonyos mértékben készséget mutat. Ki kell emelni mindenek előtt a legfontosabbat, amely nemcsak az oktatásügyi résznek, hanem az egész rendeletnek a legkomolyabb, legnagyobb jelentőségű rendelkezése: kizárólag csak a nevelésért felelős személyek (apa, anya, vagy gyám) jogosult a gyermek etnikai hovátartozásának a megállapítására. (5. szakasz.) Ez az egyetlen általános hatású olyan rendelkezés, amely rettentő nyomás terhei alól szabadíthatná fel a romániai kisebbségi sorshelyzetbe jutott családokat, ha a végrehajtásban bízni lehetne. Nem vehetnék el ezután a gyermekeket a szülőktől, a felekezettol, a nemzetiségtől, a kisebbségi iskolától, erőszakos rendelkezésekkel. Olyan emberi jog ez, -amit a magyar állam határain belül még gondolatban sem tagadhatott volna meg senki semilyen nemzetiség egyetlen gyermekétől sem, de amelytől Románia megfosztotta az erdélyi magyarságot, az erdélyi magyar gyermekek szülőit. Az a mondat, amely úgy hangzik, mintha most visszaadná ezt a legelemibb szabadságjogot, a tanszabadságnak ezt az elemi kellékét, első hatásaiban jelentős fellélegzést hozott. Mindenkinek a legféltettebb kincse a gyermek s eddig a legmélyebb sebet a gyermekek elragadásával vágták a lelkekbe. Nagy gond, sok keserűség töltötte cl emiatt a családi életet s a magyarság nemzetkisebbségi egyetemének küzdelmi energiájából is igen nagy részt kellett a gyermekek védelmezésére fordítani és ennek a küzdelmi erőfeszítésnek csak 30—40 százalékos volt a sikere. A száz százalékra azonban ez a rendelkezés sem nyújt kilátást, mert az eddigi tapasztalatok alapján tartani lehet attól, hogy a szülőnek megadott kizárólagos meghatározási jogot a szülőkre gyakorolt, jól ismert hatalmi kényszer révén felhasználják a falu és a nép vezetői elleni zaklatásra. Elég megemlíteni: államellenes izgatás vádja alá kerültek igen sok esetben magyar papok, mert híveiket felvilágosították, hogy joguk van gyermekeiket a felekezeti magyar iskolába beíratni. Nagy kérdés mindenek fölött, hogy ez a megnyugtató szankciók nélküli jogbiztosítás mennyit ér a gyakorlati valóságban. Az egész rendelet mellőzi ezt a szót: nemzetiség. Tehát nem ismeri el a nemzetiség-et, mint állampolgári csoportok összesítő fogalmát. Az etnikai hovátartozásról pedig csak a gyermeknél, az iskolaválasztás szabadságával kapcsolatban beszél. A felnőttnek nem ismeri el azt a szabadságát, hogy olyan nemzetiségűnek vallja magát, amilyennek akarja. Ezzel nincsen biztosítva a román állampolgárnak az a joga, hogy nemzetiségi hovátartozását megtarthassa a polgári életben. Miért nem lehetett általánosságban kinyilvánítani annak az elismerését, hogy a nemzetiségi hovatartozás kérdésében döntő a polgárnak a szabad akarata? A kisebbségi jog rendezésénél ez volna a legelső alapvető tétel, ami azonban ebből a rendeletből hiányzik. A kisebbségi egyezmény és az iskolapolitika. A statútumnak nevezett minisztertanácsi rendelet elvi kijelentést tesz arról, hogy a faji, vallási, nyelvi kisebbségek iskolákat tarthatnak fenn, anyanyelvükön oktathatnak. Ez a kijelentés nem mond újat, mert lényegileg megismétlése annak, amit ebben a kérdésben a nagyhatalmak és Románia között 1919. december 19-én Párisban létrejött nemzetközi szerződés, az úgynevezett kisebbségi egyezmény tartalmaz. A kisebbségi egyezményt 1920. szeptember 26-án törvénnyé cikkelyezték be s azóta alaptörvénye Romániának. Az ebben vállalt kötelezettségeket nem teljesítették. A törvény, sőt alaptörvény, a nemzetközi szerződés, sőt népszövetségi garanciával biztosított szerződés nem volt elég erős ahhoz, hogy ennek az elvi kötelezettségnek eleget tegyenek. Azzal semmi biztosítékot nem kapott ez az elvi kijelentés, hogy most egyszerű kormányrendelet ismétli meg. Ez a kormányrendelet azonban az elvi kijelentés megismétlésével nem elégedett meg, hanem hozzáfűzött egy toldalékot, amivel egyenesen szembehelyezkedett a kisebbségi egyezménnyel. \zt fűzte hozzá, hogy a népoktatás terén mindenben fenntartják az 1925. évi magánoktatási tör-