Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A kisebbségi jog Romániában. A jogszabályozás uj rendelete

MAGYAR KÜLPOLITIKA 15 vény rendelkezéseit. A híres Anghekscu-törvényről van szó, amelynek főcélja a kisebbségi népoktatás letörése és elsorvasztása s amely ellen az erdélyi magyarság, illetőleg az iskolafenntartó magyar egyházak kénytelenek voltak jogorvoslati panasszal fordulni a Népszövetséghez. Á népszövetségi eljárás a román kormánynak azzal a jelentésével került lc napirendről, amellyel az otthoni békés megegyezést vállalta. Ez a békés elintézés azonban az azóta eltelt tizenkét év óta nem történt meg. Az 1925. évi Anghelescu-törvény megtagadja a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségekteljesítését, llluzóriussá teszi az anyanyelven való oktatást, üldözi a magániskolának minősített felekezeti iskolát, amit a hatósági bezáratás állandó veszedelme alatt tart s olyan tanítási rendszert tett kötelezővé, amelyben az anyanyelven való írás-olvasás megtanítása is lehetetlen. A kisebbségi egyezménv például az erdélyi magyarság számban legnagyobb népcsoportjának, a székely népnek népközösségi önkormányzatot biztosítóit iskolai és vallási ügyekben. Az Anghelescu-törvény ezt nemcsak figyelembe nem veszi s nemcsak megtagadja, hanem olvan rendelkezéseket foganatosított, amelyeknek alapján a Székelyföld néven ismert terület magyar népének gyermekeit román iskolákba kényszerítik. Magyarul nem tudó moldvai tanítók románosítási tevékenvségre kioktatott hadát vitték oda, a románosítási tevékenységért megállapított jelentős fizetési pótlékkal. Az isko'abezárásokkal és más hatósági kényszerrel keresztülvitték, hogv a magyar gyermekeknek kétharmada kénytelen állami román iskolába járni azon a területen, amelyen a kisebbségi egyezmény iskolai önkormányzatot rendelt. A kisebbségi egvezmény nemzetközi szerződésében arra is kötelezettséget vállalt Románia, hogy az állami közigazgatási és általában közületi költségvetések iskolaügyi kiadásaiból „méltányos részt11 biztosít a kisebbségi iskoláknak. Nem teljesítették. A magyar iskolák egyetlen egy esztendőben, az 1930—31. költségvetési évben kaptak egészen alacsony összeget az államtól. Most a kormányrendelet megváltoztatja ezt a szerződésbe és törvénybe foglalt részvállalást, törli a méltányos rész kifejezést s így alakítja át a kötolezetNégct: Az állam könnyítéseket biztosít a költségvetésből ezen iskolák fenntartóinak. Nem mindegy az, hogy valakinek egy részhez való jogát ismerjük el, vagy hogy a könnyítés kegyes ajándékát ígérjük neki. Amint a fentidézett mondatból kiderül, a könnyítés bizonytalan kegyét is csak az állami költségvetésből ígérik és nem az egyéb közületek, község, megye stb. iskolai kiadásaibó'l is. Ebben is lényeges eltérés van a kisebbségi egyezmény és e mostani rendelet között. Hogy ez feltűnő ne legyen, felvettek egy szakaszt, egy mondatot a rendeletbe, amely ezt mondja: A 14 százalékos községi adóból megfelelő hányad illeti meg a kisebbségi iskolákat. A megfelelő hányad már közel jár ahhoz a meghatározáshoz, amit a valóságban érvényesíteni lehetne, bár Romániában a megfelelő szónak a sokféle értelmezési lehetőségével minden igényt agyon lehet ütni. Van ennek sokkal súlyosabb rejtett titka is. Az, hogy 14 százalékos községi adó nincsen, ilyent az új közigazgatási rendszer most kihirdetett törvényrendelete sem ismer. Abból biztosítják a megfelelő hányadot, ami nincs. Ennek a 14 százaléknak nincsen törvényes alapja, de van története. A régi román ókirálvság egy multszázadvégi rendelete arra kényszerítette a román falvakat, hogy iskolákat létesítsenek, építsenek és tartsanak fenn az állam számára. Kötelezte a községeket, hogv erre a célra költségvetésük 14 százalékát vessék ki adóba. Ezt az avult, régi és érvénvét veszített rendeletet ásták ki és kezdették alkalmazni a Székelvföldön, amikor a megvék magyar népével állami román iskolát éníttettek. A román iskolák fenntartására mind több és több magyar községben vetették ki ezt- a törvénvben nem létező adónemet, pmi ellen állandó volt a panasz és tiltakozás. Véletlenül, va-gv másképen, de pgyszer egy törvénvbe. — a kultuszminisztériumtól szétvá^sztott közoktatásügvi minisztérium hatáskörének a megállapításáról hozott törvénybe, — került egv sznkasz, amelv azt tartalmazta, hogy a községi költségvetésekbe felvett iskolai kiadásokat a községben levő iskolák között szét kell osztani. Fz a törvénvszakasz nem kerülte el a kisebbségek figyelmét és ahol kivetették a 14 százalékot, ott követelni kezdették a részt belőle. Megszűnt a tiltakozás ellene s ahol a községi választások révén befolyáshoz jutottak a polgárság választottjai, igyekeztek osztozkodni. Erre az következett, hogy a román hatóságok ejtették el a 14 százalékot s a román iskolák nem követelték. Könnyen megtehették. Általánosan sohfsem volt bevezetve. A nagyvárosokban például olvnn nagy összeget tett volna ki, hogy emiatt nem vehették be a költségvetésbe. Az állami iskolák könnyen lemondhattak erről a községi adóról, azért, mert a község százalékban megállapított külön iskolaadó nélkül is köteles gondoskodni az állami román iskola fenntartásáról. A román törvénvek az állami iskola létesítését és fenntartását, gondozását a községre hárítják, az állam csak a tanítói fizetést adja. Az állami közegek nem kímélik a magyar községet, amikor a román iskola számára a költségeket előírják. És minden község köteles állami iskolát eltartani, még a legkisebb falu is. Az a szegény nép, amely ragaszkodik a maga kisebbségi iskolájához és a legnagvobb erőfeszítések árán, minden állami vagy községi hozzájárulás nélkül fenntartja, háromszoros terhét viseli az iskolai célok címén ráhárított köztehernek. Megadóztatja az állam, amely mégsem gondoskodik iskolája fenntartásáról. Megadóztatja másodszor a község az állami iskola fenntartása végett. És e terhek melletti lelki szükségletből veszi magára, a nép harmadsorban a saját kisebbségi iskolájáról való gondoskodást. Nyilvánvalóan az ennek a rendszernek célja, hogy a kisebbségi iskolák önmaguktól is összeomoljanak, mert a különben is túladóztatott és súlyos gazdasági körülmények közé szorított nemzetiségi népelem nem bir el ennyi terhet. Külföldi segítséget pedig felekezeti kisebbségi iskola számára elfogadni államellenes bűncselekmény, amit a legnagyobb szigorral üldöznek. Ha mindehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a legszigorúbban üldözött büntetendő cselekmények közé tartozik a román iskolái járt fiatal magyarok magyarul írni-olvasni tanítása, akkor tisztában lehetünk ennek az iskolai rendszernek politikai céljaival. Ha valaki magyar ABC-és könyvet