Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 9. szám - A kisebbségi jog Romániában. A jogszabályozás uj rendelete

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 A kisebbségi jog Romániában A jogszabályozás uj rendelete. Irta: Dr. Zágoni István. Az európai sajtót bejárta a hír, hogy Romániában megalkották a nemzetiségi statútumot. A világ közvéleménye azonban nem ismeri annak a rendeletnek szövegét, amelyet Bukarestből kisebbségi statútumnak jelentettek be. A romániai nemzetiségek életsorsának kilátásaitól nagymértékben függ a Dunavölgy nemzetei közötti helyzet kialakulása. Az európai béke szempontjából sem felesleges vizsgálat tárgyává tenni: mit várhatnak a Románia határai között élő nemzetkisebbségek a nemzetiségi jognak ettől a rendezésétől? Hozott-e fordulatot és ígéret-kijelentések valóraváltásához nyujt-e biztosítékot? Nem királyi rendelet, nem törvényrendelet. A román királyság hivatalos lapjának (Monitorul Oficial) 1938. aug. 1-i 178. számában tizenhárom királyi rendelet és négy királyi rendelettörvény jelent meg. A királyi rendeletek egyike, 2761. szám alatt, a kisebbségi kormánybiztosság működésének alapelveit írja elő és hatáskörének jellegét határozza meg. Egy másik királyi rendelet a kisebbségi kormánybiztost nevezi ki. Királyi aláírással, kihirdető záradékkal ellátott kilenc királyi rendelet adja meg a honpolgárságot kilenc romániai lakosnak; mindenik rendelkezés indokolást is tartalmaz és ezek szerint nem egynek azért adták meg a honosítást, mert az illető román nőt vett el feleségül. Királyi rendelettörvény állapítja meg a borbélyok és fodrászok záróráját, üzletek vasárnapi munkaszünetét, egy másik a magánalkalmazottak munkaidejét. Rendelettörvény nevez ki mérnököket s más műszaki alkalmazottakat, vasúti és más munkakörbe. Szóval: a hivatalos lapnak ez az egyetlen példánya is azt mutatja, hogy a királyi hatalom kezében tartja nemcsak a törvényhozás hatáskörét, hanem az igazgatás főfeladatát is mélyre behatóan végzi és felelősséggel intézi. A hivatalos lap első és nagyobbik részét ilyen királyi rendeletek és rendelettörvények töltik be. Mindenik tartalmazza a minisztertanácsi előterjesztést (naplót), a bevezetésben és a záradékban a király a megpecsételést, a kihirdetést, a kötelezővétételt, a törvényrendeleteknél a törvényhozási jogot gyakorolja. A hivatalos közlöny második felében szerény helyen jelent meg a kisebbségi statútumnak nevezett rendelet ezzel a címmel: minisztertanácsi napló. (Jurnalul ale consiliului de ministri.) Száma: 1750. A lapnak ebben a részében van még két rövid minisztertanácsi napló, amelyek két árlejtési eredményt hagynak jóvá, aztán apró miniszteri rendeletek: nyugdíjazások, felfüggesztések, áthelyezések, árverések következnek. Tehát nem a királyi rendeletek és rendelettörvények közé tartozik az a minisztertanácsi napló, amely kisebbségi statútumként látott nyomtatásban napvilágot. De csak ebben a hivatalos közlönyben jelent meg, mert a cenzúra nem engedte, hogy a romániai lapok közöljék. Egy héttel későbben a cenzúra engedélyezte a kisebbségi kormánybiztosság munkakörének megállapításáról szóló királyi rendelet közlését, de a statútumnak nevezett minisztertanácsi napló azután sem kerülhetett romániai lapokba. Biztosíték nélkül. Mindenek előtt a szabályzat jellege veti fel azt a kérdőjelet: mi az oka és magyarázata annak, hogy nem törvényerejű rendelkezésekben foganatosították a kisebbségi jognak ezt a szabályozását? A mai romániai kormányzati rendszerben tudvalevőleg a törvényrendelet helyettesíti a parlamentáris törvényhozási jogszabályozást és nem nagyjelentőségű rendészeti részletintézkedéseket is ilyen törvényrendeletben léptettek életbe. A kisebbségi jognak ez a szabályozása egyszerűen csak minisztertanácsi határozatban, vagy, amint a román kifejezést le szokták szószerint fordítani, minisztertanácsi naplóban történt. Ez tulaj donképen kormányrendeletet jelent. A parancsuralmi törvényrendelet és kormányrendelet között mélyreható a különbség. A törvényrendeletnek a romániai közjogi életben eddig, tehát a mostani kormányzati rendszer előtt is, meg volt a törvényereje s meg lenne akkor is, ha a mai parancsuralmi állapotot átépítenék az új alkotmánynak megfelelően, vagy akár másképen. A törvény és a rendelet közötti különbség Romániában sokkal súlyosabb, mint másutt, mert a gyorsan változó kormányok ott nem szokták egymás rendeleteit tiszteletben tartani, könnyen söpri el minden kormány azt, amit az elődje elrendelt. A királyi aláírás, kihirdetés, az uralkodói pecsét minden körülmények között komolyabb biztosíték, mint a kormánytagok névaláírása. Már csak azért is súlyosabb volna az a másik biztosíték, mert nem lehet határozottan és tisztán látni, milyen magatartást tanúsítanak polgári kormány rendeleteivel szemben a katonai hatóságok. Ostromállapot van, a polgári lét feletti rendelkezések főhatáskóre hadtestparancsnokok kezében összpontosul, a megyei közigazgatási hatóságoknak tényleges törzstisztek a fejei, mert a székhelyvárosok helyőrségparancsnokai a prefektusok, viszont a tartományi főnökök nem kormánybiztosok, hanem királyi helytartók. A büntető eljárások, különösen politikai pörökben, hadbíróságok hatáskörébe tartoznak és a cenzúra is katonai. Ilyen körülmények között a biztosíték kérdése komoly aggodalomra ad okot. Aggodalmas azonban a mi'ér/?-nek a kérdőjele. Bizonyosnak kell tekinteni, hogy megfontolások után döntöttek a kormányrendelet jellege mellett s valamiért félretették a törvényrendelet feltétlenül felmerült gondolatát. Mivel törvényt csak törvényrendelet módosít ma, ezzel a döntéssel kimondották, hogy egyetlen törvénynek egyetlen rendelkezésén sem változtatnak. De tovább mentek és elvetették a királyi rendelet gondolatát is.