Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 8. szám - Magyarország és a közép-európai evolúció

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM, 8. S Z. BUDAPEST 1938 Magyarország és a középeurópai evolúció Irta : Gróf Csáky Imre ny. külügyminiszter Az elmúlt hetek, melyek máskor ebben az évadban rendszerint a jellegzetes „uborkaidény" jegyében állanak, ezidén ugyancsak bővelkedtek jelentékeny külpolitikai eseményekben. A már állandó spanyolországi és távolkeleti bonyodalmakhoz mint új és részben meglepő mozzanatok a világpolitika színpadán bő anyagot nyújtottak és nyújtanak az európai kancelláriáknak tigyélésre es következtetések levonására a japán-orosz öszszetüzés Keletázsiában, a Bulgária és a balkánblokk között létrejött szalonikii egyezség, Horthy Miklós kormányzónak hivatalos németországi útja, a Bledben megtartott kisentente konferencia eredményei, valamint a csehszlovákiai helyzet további fejlődése. Miután ezen események közül a három legutóbb említett minket nemcsak közvetve, mint az európai államtársadalom egyik tagját, hanem közvetlenül, és részben mint a kérdéses események egyik főrésztvevőjét is érintenek, nem érdektelen ezekkel e helyen részletesebben foglalkozni. Olaszországi és lengyelországi hivatalos látogatásai után a Magyar Állam legfőbb képviselője, Hitler vezér és kancellár meghívására ezúttal Németországba látogatott el. Ezen látogatás tényében, — tekintettel azon régi és szoros baráti kapcsolatokra, melyek az immár közvetlen szomszéddá vált két állam, illetve nemzet között régi időktől fogva fennállanak, — senki semmi feltűnőt nem találhat; sőt ellenkezőleg azt mondhatnók, hogy inkább az lett volna feltűnő és tüntetésképpen értelmezhető, ha egy ilyen látogatás elmaradt volna. Ami azonban ezen eseményt a diplomáciai érdeklődés középpontjába helyezte, és amely annak két szomszédos állam közötti hagyományos udvariassági fénynél messze túlmenő jelentőséget kölcsönzött, az ezen hivatalos utazásnak körülményei, illetve azon valóban meglepő és bármely vezető nagyhatalom államfejéhez méltó tüntető tiszteletadás, dísz és pompa, mclylyel Magyarország kormányzóját Németország fogadta és mely messze felülmúlva az ilyen alkalmakkor megnyilvánulni szokott hivatalos udvariassági kereteket, kétségtelenül a látogatás különös fontosságát volt hivatva mindenki által érthető módon hangsúlyozni. Kétségtelen, hogy ezen rendkívüli ünnepeltetés, részben a régi hű háborús szövetségesnek, jó és rossz sorsban osztozó kitartó fegyvertársnak is szólt és ilyképpen némileg a mult emlékeiben gyökeredzett. Bizonyos azonban az is, hogy azon meglepően ünnepélyes színezet, amelyet a német nemzet vezetői ezen látogatásnak kölcsönöztek, elsősorban a jelenlegi Magyarországnak szólt és azt volt hivatva kidomborítani, hogy a Német Birodalom felfogása szerint a magyar nemzet úgy földrajzi elhelyezkedésénél, mint régi kultúrájánál, a századok folyamán kipróbált államalkotó erejénél és történelmi elhivatottságánál fogva is, számszerű erejét messze felülmúló fontosságú tényezője a Duna medencéjének, melynek politikai fejlődésére állandó és döntő befolyást gyakorolni nemcsak elvitathatatlan joga, hanem az európai civilizáció szempontjából egyenesen kötelessége is. , i Végül aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy az a rendkívüli szívélyesség és melegség, mellyel az egész német közönség, — mely különben nem igen hajlamos nyilvános kedélymegnyilvánulásokra, — a magyar kormányzói párt és kíséretét a Német Birodalom területén utazása minden mozzanatánál körülvette, és mely, ismerve a német nép fegyelmezettségét, semmiesetre sem nyilatkozott volna meg ilyen tüntető módon, ha ezen megnyilatkozás nem egyezett volna meg teljesen a Birodalom vezetőinek célzataival, cáfolat és intelem jellegével is birt azon rosszindulatú politikai kútmérgezők irányában, kik nyilvánvaló célzatossággal nem szűnnek meg a külföldi sajtó útján állandóan figyelmeztetni a magyar közönséget azon vélt veszélyekre, melyek az ezeréves Magyar Állam függetlenségét az állítólagos német terjeszkedési törekvésekből kifolyólag fenyegetnék. A magyar vendégek fogadtatásának körülményei és az ezen alkalommal német hivatalos részről elhangzott kijelentések a legnagyobb mértékben alkalmasak voltak arra, hogy ezen rosszindulatú intrikusok minden kísérletét eleve ártalmatlanná tegyék. Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy Magyarország kormányzójának ezen legutóbbi politikai utazása, midőn egyrészt szorosabbá fűzte a két állam közötti sorsközösség által indokolt régi baráti és kulturális kötelékeket, egyszersmind mintegy látható jelképes zárókőletétele volt külpolitikánk épületének, melynek alappilléreit az olaszországi és lengyelországi látogatások jelképezték. Diplomáciai nyelven annyit jelentett, hogy Magyarország rendületlenül kitart azon külpolitikai iránya mellett, mely a középeurópai három nagyhatalomra, — Olaszországra, Lengyelországra és a Német Birodalomra, — egyenlő mértékben támaszkodva ezen világrész békés, de a jogegyenlőség, igazságosság és méltányosság követelményeinek megfelelő fejlődésének előmozdítására irányul és mely a fenti elveken alapuló fejlődés keretcin belül akarja elérni saját jogos céljait és megtalálni jövő boldogulásának útját.