Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Miként látják az erdélyiek Erdély sorsát? Temesváry Pelbárt tanulmánya

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA típusú külföldi magyar iskola védnökségét. Vállalkozhatnának erre társadalmi szervezeteink is. A védnökség kötelezettséggel járna: a külföldi iskola számára a tanári kar és a növendékek könyvtári és tanfelszerelést küldenének. Gyermekeink Összegyűjtenék mese- és olvasókönyveiket és eljuttatnák évenként egyszer — talán karácsony előtt — az illető iskola magyar vezetőségéhez. Persze ezeket a terveket csak azoknak az államoknak magyarságával valósíthatnók meg, ahol legalább élvezik a kisebbségek jogait. De talán ott is feldereng majd egyszer a jobb belátás napja, ahol ma még félelem és gyűlölködés fojt el minden közeledést az elszakított testvérek között. Az iskolák mellett el kell látnunk a külföldi magyar egyesületeket is könyvekkel, folyóiratokkal és újságokkal. Talán eljön majd az idő, amikor az állami költségvetésben kellő fedezetet lehet biztosítani nagyobb mennyiségű magyar köny\ nek ilyen célra való megvásárlására. De ezt a könyvanyagot nem ingyen kellene adni. A magyar egyesületek csak olyan összeg erejéig kapnának könyveket, amilyen értékben a megelőző évben magyar könyvkiadóktól maguk is vásároltak. Az iskolapatronátus intézménynek mintájára talán meg lehetne szervezni az egyesületek patronátusát is. A magyaitársadalom széles rétegeiben lehetne ígv könyvadományokhoz jutni. A Magyarok Világkongreszszusa e téren már szép eredményeket könyvelhet el. Több mint tízezer kötet könyvet juttatott el 164 különböző külföldi magyar intézményhez és a magyar lapkiadók támogatásával, a portódíjak megtérítése ellenében, 112 napilapot járat a szegényebb egyesületek számára. Élénkítené a külföldi magyarok kapcsolást a régi hazával és növelné az egyébként lassan feledésbe merülő nemzeti öntudatot, ha időnként a nagyobb magyar külföldi centrumokban vándorkiát-. Másokat rendeznénk, nemcsak képző- és iparművészeti, hanem népművészeti s kiviteli-kereskedelmi irányuakat is. A kiállítással kapcsolatban rendezendő előadások és szétosztandó propagandafüzetek a külföldieket szellemi életünk igazi arcáról tájékoztathatnák és sok tudatlanságot és félreértést oszlathatnának el. A nagyszámú külföldi magyar segélyegyletnek központi alapból való egységes rendbe foglal: támogatása ugyancsak kívánatos volna. Jelentós munka vár e téren a Szociális Nővérekre és a védőnőkre. Elő kell segíteni, hogy külföldi magyar egyesületek építsék ki beteglátogató csoportjaikat, mert azok tagjai a kórházakba került, az illető ország nyelvét gyakran nem ismerő testvéreiket életük nehéz óráiban segíthetik. A magyar állam i munkavállalókat betegség- és balesetbiztosítási viszonossági egyezmények kötésével támogathafná. Az 1928. évi XL. tc. 17. §-a már is lehetővé teszi, hogy a tartósan külföldön tartózkodó magyar honosok magukról és családtagjaikról öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló önkéntes biztosítás révén gondoskodhassanak. A belföldi gyermeknyaraltatási akciók mintájára az állam és községek évenként nagyobb számban hívhatnának meg magyarországi tartózkodásra a külföldi magyarok gyermekei közül nyaraló csoportokat. Szépen sikerültek eddig a Bulgáriából, Ausztriából és Franciaországból hazairányított gyermeknyaraltatások. Miért ne próbálhatnánk meg — olasz mintára — egyszer Amerikából hazahozni egy hajórakomány gyereket!? Szükség volna arra is, hogy azokban a konzuli kerületekben, amelyek felügyeleti körzetében nagyobbszámú külföldi magyar él, szociális attasék, vagy munkaügyi figyelők állíttassanak munkába. Ivek egyrészt az elhelyezkedés lehetőségéről tájékoztatnák állandóan a magyar hatóságokat, másreszt pedig amellett a kivándorolt magyarság ügyes-bajos dolgaiban is több erővel és érdeklődéssel vehetnének részt. Az itthon nehezen elhelyezkedni tudó fiatal értelmiségünk sorsán is 'endíthetnénk talán úgy, hogyha elérnők, hogy a tiszteletbeli konzulátusok a titkári teendők ellátására 3—5 év tartamára az illeti") ország nyelvét jól beszélő fiatal magyar embereket alkalmaznának. Az elszakított területek magyar egyházait, iskoláit és egyesületeit az utódállamok erősen nacionalista politikája következtében nem tudjuk ilyen utakon támogatni. Az ott élő magyarsággal való kapcsolatok szervezéséről talán máskor szólhatunk. E téren jelentős eredményűnek látszik azoknak az egyetemi kisebbségi intézeteknek a felállítása, amelyek munkája révén remélhetjük, hogy tudományos adatgyűjtés révén tisztább képet kapunk az elszakított magyarság demográfiai, szociális, gazdasági és kulturális helyzetéről, mint ahogy : zc az eddigi tudósításokból ismerjük. Ha a fent vázolt feladatoknak megoldását az állam és társadalom egyaránt lelkes odaadással vállalnák, a jövőben nem kell tartanunk a messzi magyar szórványok lassú felszívódásától, vagy éppen megsemmisülésétől. Miként látják az erdélyiek Erdély sorsát? — Temesváry Pelbárt tanulmánya. —• A kisebbségi sors tanulmányozásában új szempont az, melyből Temesváry Pelbárt. kiváló munkájában az erdélyi magyarság élet-halál küzdelmét nézi. A magyar kisebbség sorsát eddig csak a román többséghez viszonyították. Temesváry Pelbárt nem engedi elsikkadni azt a kérdést, hogyan áll a magyarság a többi kisebbséggel, például a németséggel szemben. Erdély ,Bánság, Körösvölgye és Mármaros magyarsága a népesség 24.4%-a, németsége 9.8%. A 34.2% magyar és német lakosság tehát olyan tömeg, melyet az államhatalomnak lehetetien* figyelmen kívül hagyni. Ez a tábor, mely 1,897.297 lelket számlál, imponáló népi szolidaritásnak vethetné meg alapját. Miért nem történt meg az, ami politikailag és logikailag oly észszerű lett volna? A harc, amelyet Erdélyben minden kisebbségnek folytatnia kell, nélkülözi a szövetségkeresés magasabb politikáját. Hogy a szászok nem keresték a magyarság barátságát, ez érthető. A gyulafehérvári kongresszuson készséggel