Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 7. szám - Külpolitikai nevelés

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA lansága olyan, mint a konyha, melyben nem ég a tüz. Minden megvan benne, mégse készül ott cl soha semmi. Ha mármost őszinték akarunk lenni, a magyar külpolitika mögött még ma is csak a nézők tömege van és a nemzeti propagandára vár az a feladat, hogy e nézőkkel a közös tettek, célok és szándékok erejét éreztesse. A néző lelket cselekvő lélekké változtassa. A nemzeti propaganda feladata, hagy a magyar lélekben a régi magyar külpolitikai öntudat világosságát felgyújtsa. Mert a magvar nemzet — leszámítva zsibbad! állami életét a XIX. század nagy- és a XX. század első részében, — mindig éles, világos külpolitikai öntudattal intézte sorsát. A magyar nemzet európai élete ezredévében azt a legnagvobb stílű külpolitikát folytatta, amit földrajzi és kulturális helyzete parancsolt neki. A magvar külpolitika sohsem volt sem rövidlátó, sem kicsinyes. Mindig tág szemhatára, magas szempontja volt. És mindig visszhangot keltett az egész nemzetben. A nemzeti propagandának kell ezt a régi visszhangot új életre keltenie. Az a küloolitika. melv bár a legjobb szándékkal és bár a legnagyobb sikereket aratva, de nemzete közszellemét miöával nem ragadva tör előre, eövszer csak egyedül és légüres térben találja magát. Semmiféle politika nem támaszkodlntik pusztán egy-egy kivételes egvénisésre. Az olvan politika, melyet egyetlen ember vagy kis csoport hordoz, szemkápráztató sikereket arathat, de szükségszerűen össze kell omlania, mint Attila birodalmának. A külpolitika sem lehet más. mint néni politika. Vagvis. más szóval: a külpolitika mögött olv nénnek kell állania, mely azt minden körülmények között folvtatni képes. Minden politika közt éppen a külpolitika az, mely óriási gondolatívekben halad és változhatatlan pilléreken nyugszik. A nép együtt születik külpolitikájával és együtt is múlik el vele. A belpolitika változhatik, a külpolitika, ha egyszer irányító sarkcsillagát megtalálta, soha. A külpolitikában még olyan nemzet is egységes, melynek belső politikáján számos nagy és kis párt huzakodik. A nemzeti propagandának, mielőtt munkájába kezd, számba kell vennie, mi történt eddig nálunk a külpolitikai nevelés körül. Valóban, láthat jószándékú kezdeményezéseket. Számba veheti a nemzetközi jogi tanszékeket. a kisebhségtudománvi intézeteket, a külügyi folyóiratokat és társaságot. Ezeknek, minden érdemük mellett, az a hibájuk, hogy nem kereshetik fel a tömegeket. A külpolitikai nevelésnek eddig egyetlen rendszeres eszköze volt, mely oda férkőzött a tömeghez: a rádió külügyi negyedórája, mely, egész a legutóbbi időkig, a külpolitikai történelmi gondolkodásra, logikára nevelt, s melynek nagv része volt abban, hogy a magyar nemzet közvéleménye kilépett a külpolitikában a romantikus gondolkozásból. Az újabb időben azonban a külpolitikai tömegnevelésnek ez az egyetlen szerve is inkább a külpolitikai események regisztrálásává zsugorodott és így a nemzet külpolitikai nevelésében nagyobb szerepet nem játszhatik. A nemzeti propagandának tehát teljesen újonnan kell megalkotnia a külpolitikai tömegnevelés egész rendszerét. Mint a belpolitikai propagandát, a külpolitikai nevelést sem bízhatja az állam azokra a tényezőkre, melyek eddig a külpolitikai közvéleményt formálták. Ide nem elég sem a kormány minden tettének dicsőítése, sem fanyar gáncsolása, sem a nemzetközi politika zúgó vizeinek egyes érdekek kerekeire való hajtása. A cél itt több és más, mint az ellenzékiség kiirtása. Az ellenzékiség mellett a külpolitikai gondolat elevensége élhet. A nemzet nagy ellensége a közöny és gondolattalanság. A külpolitikában nem kellenek holt lelkek. Az öntudatos külpolitikai közvélemény a nemzet nagy erőforrása. Művelődésünk nagy hibája a nemzetközi légkör bizonyos tekintetben mérgezett volta. Milyen erő, milyen szentség biztosítja valamely szerződés épségét, elevenségét? Milyen erős a nemzetközi erkölcs: a nemzetközi jog ez igazi támasztéka? A nemzetközi erkölcs erősítése az egész világ igazi és majdnem egyetlen nemzetközi problémája. A külpolitikai nevelés nemcsak a nemzetet emeli fel, hanem elősegíti a nemzetközi morál és jog fejlődését is. Öntudatos nemzetek, ha egymással tárgyalnak, reális érdekeiket tarthatják szem előtt és olyan szerződéseket köthetnek, melyektől az első kínálkozó alkalommal nem szabadulni akarnak, hanem melyeknek életben tartását és gyümölcsöztetését minden erejükkel szorgalmazhatják. A megerősödött nemzetközi erkölcs és jog pedig a béke, következésképen a nemzet biztonságának legerősebb támasztéka. Csak a külpolitikai nevelés ébresztheti fel az igazi nemzeti öntudatot, vésheti minden egyes ember szívébe a nemzet örökös célját, teremtheti meg a külpolitika folytonosságát. Csak ez nevelhet nagy és derék férfiaknak nagy és derék utódokat. A külpolitika magas szempontjai, történelmi mérlegelése szinte természetszerűen lenyesi a belpolitika vadhajtásait is. A külpolitikai öntudat minden nemzeti megmozdulás automatikus szabályozója. Nincs nyers túlzás ott. ahol a külpolitikai szemlélet tiszta. Mondhatnók, a nemzeti propagandának a nemzet nevelését a külpolitikai nevelésen, a nemzeti élet ez alfáján és ómegáján kellene megindítania. Munkájának hatóereje így megkettőződnék. Amely nép a nemzetközi életben helvt tud állani, az otthoni dolgaiban is rendet tud teremteni. Viszont a belpolitikailag rendezett állam békéjét és boldogulását csak céltudatos külpolitikája védelmezheti. A nemzeti propaganda a külpolitikai nevelés terén még arra a féltékeny kérdésre sem bukkan, amivel belpolitikai propagandája találkozik: — vájjon pártpropaganda lesz-e? Nem. Az a nropaganda, mely kiemeli a külpolitikai nevelés fontosságát, egyúttal bizonyságot tes* arról hogy valóban nemzeti nropaganda és valóban illetékes arra, hogy vezető része legven a nemzet nevelésében és jövendője formálásában.